�s h���, ezzel is meg�rkeztem, megsz�ltem v�gre a k�vetkez� r�szt, k�nkeserves h�napok ut�n :'D Sz�val eln�z�st k�rek a v�rakoztat�s�rt, j� sz�rakoz�st hozz�! ^^

Jungkook POV

 

            Megszeppenve n�zek felv�ltva hol Taehyungra, hol Jiminre. Mindenre sz�m�tottam csak arra nem, hogy pont akkor fog bej�nni, mikor �pp kis�rom a lelkem, hogy azt�n �jra megszeretgess�k egym�st test�nkkel, az eg�sz l�ny�nkkel. Hihetetlen az id�z�t�se, de l�ssuk be, v�mp�r, biztos van valami titkos �rz�ke az ilyenhez. B�r, ez m�g hagyj�n, az, hogy be�l mell�nk �s arra k�r, ne zavartassuk magunkat, mindenen t�ltesz! M�r hogy lehetne t�ltenni magunk azon, hogy r�nk nyitott? Az eg�sz hangulatot sikeresen megt�rte, �n pedig semmik�pp nem fogok mozdulni. Tudom, egyik�nknek se k�ne sz�gyenl�sk�dnie, de egyszer�en k�ptelen lenn�k �gy folytatni a hemperg�st, hogy k�zben � folyamatosan b�mul.

            Taehyung als� ajk�t harapd�lva szemez Jiminnel, kinek szemeib�l viszont sug�rzik a siker�lm�ny, az � mindent �gyis tudott, hogy �gy lesz tekintet. Nem is sz�lhatom meg �rte, t�nyleg minden �gy t�rt�nt, ahogy � akarta.

-          Nem szerettem volna hangulatrombol� lenni – h�zza el sz�j�t, majd �jb�l az a jellegzetes pajz�n mosolya h�z�dik sz�t arc�n. – Mint m�r eml�tettem az im�nt, nyugodtan folytass�tok, �n nem fogok zavarni. Vagy adjam parancsba? – dugja ki alig l�that�an nyelv�t a sz�j�b�l �s nedves�ti be ajk�t.

Ha rajtam m�lna, biztos nem jutn�nk el�r�bb, vagy, ha �pp kettesben lenn�k Jiminnel, biztos vagyok benne, hogy k�m�letlen�l megdugna, �n pedig hagyn�m, de mivel nem csak ketten vagyunk, hanem Taehyung is itt van, � tartja a frontot. Nem mintha olyan sokat �rne az ellen�ll�sunk. Kin�zem Jiminb�l, hogy pillanatok alatt helyreteremt minket.

Taehyung kiss� k�ts�gbeesetten n�z r�m, majd nyelve egy nagyot �sszeszedi minden b�tors�g�t, hogy a v�mp�r ellen forduljon. Egyik pillanatr�l a m�sikra v�ltozik meg tekintete kem�nny� �s vallat�v�, k�vetel�z�v�, aki nem enged, k�zben m�gis ott rejlik benne a b�tortalans�g, amit minden bizonnyal nem csak �n veszek �szre rajta.

-          Ez… nem az… - pr�b�lja kih�zni magunkat a p�cb�l, de ez pont egy el�g gy�r pr�b�lkoz�s.

-          Nem az, aminek l�tszik? – h�zza �ssze szem�ld�k�t az id�sebb, majd azon a tipikus magas hangj�n elneveti mag�t, amit�l fel�ll az az apr�cska sz�r is a h�tamon, ami van. – H�t, ha az, hogy misszion�rius p�zban turk�ltok egym�s sz�j�ban, nem az, aminek l�tszik, akkor �n sem vagyok Park Jimin, aki vil�g�let�ben v�mp�r volt.

Megad�an csuklik el�re fejem, amint m�ly leveg�t veszem, majd azt egy f�radt s�haj keret�ben f�jom ki magamb�l. Ennyi, k�sz, v�g�nk! Nincs menekv�s, be lett�nk z�rva egy kibaszott kast�lyba, egy csom� kibaszott v�mp�r k�z�, akiknek friss v�rre f�j a foguk, k�zt�k egy pedofil vezet�vel, akinek meg r�nk f�j a foga. Nem sok kell, hogy elb�gjem magam k�nomban, de m�gse vagyok r� k�pes, nem erednek el k�nnyeim, b�rmennyire is �gy �rzem, hogy nem b�rom tov�bb, mert valami legbel�l m�gsem engedi, hogy a kellet�n�l is gyeng�bbnek l�tsz�djak. El�g volt az el�bbi s�r�s rohamom is, ut�na t�nyleg, igaz�n j�l esett volna, hogy TaeTae t�r�dik velem, de �gy? Ut�lom az eg�sz helyzetet! Hi�nyoznak a sz�leim… a sz�leim… mi lehet vel�k? Tudni akarom!

Sz�momra is meglep� m�don cselekszem, hirtelen d�l�k el�re, Jimin ir�ny�ba, k�nnyesed�, csillog�, t�gra ny�lt szemekkel, mire a c�lszem�ly nyomban kih�zza mag�t, mintha kiss� megijedt volna a mozdulatomt�l, de m�gis k�v�ncsi szemekkel illet.

-          Van egy aj�nlatom – suttogom rekedtes hangon, mire pislog egyet, �gy szeme halov�ny v�r�ses �rnyalatot vesz fel, de ez�ttal tartom magam, nem r�m�l�k meg t�le �gy, mint legut�bb. Szem�ld�k�t fentebb h�zza, �gy jelzi, k�v�ncsian hallgat, mit szeretn�k mondani. – �szint�n, teljesen �szint�n el kell mondanod, mi t�rt�nt odakint – mutatok a fal fel�, amerre sejtem, hogy a v�ros fekszik valamerre. – Ha… ha elmondod az igazat… akkor… akkor �n folytatom… b�rmit megteszek - nagyot nyelek, ahogy a szavakat rendesen ki kell er�ltetnem magamb�l, hiszen nincs sok kedvem k�z�ns�g mellett lefek�dni b�rkivel is, de �gy �rzem, nincs m�s v�laszt�som. Ha ez kell, hogy megtudjam, mi t�rt�nt a sz�leimmel, amit eg�sz eddig olyan j�l titkolt, akkor megteszem, al�vetem magam minden k�r�s�nek, csak legyen velem �szinte, mert �n m�r nem b�rom ezt a tudatlans�got. – K�rlek! Tudnom kell, mi t�rt�nt a sz�leimmel… tudnom kell, mit gondolnak, hogy �rzik magukat – ajkamba harapva nyomom el magamban a s�r�s hull�mait, nehogy kifakadjak a t�rsas�g�ban.

N�ma csend �ll be, szinte hallani, ahogy forognak a kerekek a fej�ben, de m�g Taehyungnak is. Nem tudom, most sz�m�ra rosszat tettem-e, de nekem �gysincs ellenemre, hogy szeretkezzek vele, hiszen szeretem. � pedig… � pedig szereti Jimint, tudom, hogy szereti, ak�rmennyi rosszat is tett. Elk�peszt ezt a vonzalom, amit ir�nta �rez, hiszen sug�rzik bel�le, furcs�lln�m, ha Jiminnek nem t�nt volna m�g fel ez a szikra, de ezt nem tudhatom.

-          Megk�rdezhetn�m, hogy milyen alapon parancsolgatsz nekem, de – kezd bele, majd halov�nyan elmosolyodik. – Lehet, m�gis jogodban �llna tudni, f�leg, hogy egy igaz�n cs�b�t� aj�nlatot tett�l. Viszont egy valamit nagyon j�l jegyezz meg! – tartja a magasba mutat�ujj�t. – Att�l, hogy megtudsz p�r dolgot, ugyan�gy itt maradsz �s az �g�retednek megfelel�en �gy fogsz t�ncolni, ahogy �n f�ty�l�k. – Vigyorr� sz�lesedik mosolya, mire �sszepr�selem ajkaim. – Nem mondhatsz ellent egyetlen szavadnak sem, ak�rmit is tudsz meg.

Egyre fesz�ltebb� v�lok, ahogy besz�l, hiszen szavai olyan nyugtalans�got sug�roznak, amit�l k�pes lenn�k felr�gni valamit, vagy valakit. Folyamatosan tudatja velem a mondatai k�zepette, hogy valami nagyon rosszat fogok megtudni. Lehet, m�gse k�ne megtudnom? Ha annyira sz�rny� a dolgok, nem fogok tudni ugyan�gy n�zni r�, nem fogom tudni folytatni, amibe belekezdt�nk Taehyunggal �s m�g sorolhatn�m. Az is lehet, hogy helyette nekiesn�k, de akkor megharapna �s… j�zusom! Eml�kszem m�g a figyelmeztet� szavaira, arra a f�lelmetes k�lsej�re, azokra a pillant�sokra. Nem szabad ellenszeg�ln�m, nem tehetem, k�l�nben… ki tudja, mit tesz.

-          �g�rem, hogy nem sz�k�k meg t�bbet, hogy nem pr�b�lkozom semmivel! Minden… minden �gy lesz, ahogy szeretn�d, csak �ruld el, hogy mi t�rt�nt, miut�n elt�ntem! Mi van a sz�leimmel? J�l vannak? – nyelek egy nagyot tov�bb pr�b�lkozva.

-          Amit azt hiszem, �rdemes lehet tudnod, hogy ki vagy �ratva az iskol�b�l, t�bb� nem j�rsz oda – k�zli �gy, mintha ez egy olyan term�szetes mindennapi t�ma lenne.

-          Hogy micsoda? De… de hogyan? Az sz�l�i beleegyez�s n�lk�l nem… �k mi�rt… hogyan… mit tett�l vel�k? – �rzem, ahogy lassan els�padok, hiszen mit kellett tennie ahhoz, hogy megvesztegesse a csal�dom, hogy ki�rassanak az iskol�b�l? Magukt�l csak �gy a k�t sz�p szem��rt nem tenn�k meg. Egy�ltal�n ki engedte meg, hogy besz�ljen vel�k �s a k�zel�kbe f�rk�zz�n?

-          J�l vannak – s�hajtja gondterhelten. – Beleegyeztek, hogy ki�rassanak t�ged, hiszen tiszt�ban voltak vele, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem tanulhatsz tov�bb ott. R�ad�sul id�vel mindenkinek felt�nne a hi�nyod, �gy viszont mindenki j�l tudja, hogy elk�lt�ztetek.

-          Elk�lt�zt�nk?! – �k�lbe szor�tom kezeim, �s pr�b�lom f�ken tartani indulataim. Egyszer�en k�ptelen vagyok felfogni, amit mond. Mit akar ezalatt �rteni? Mi�rt nem besz�l �rthet�bben, mi�rt kell folyton �gy fogalmaznia, ahogy? Mit tett a sz�leimmel?

-          J�l vannak, m�r mondtam, hogy minden rendben van vel�k. Tudj�k, hogy velem vagy, ett�l se kell tartanod, nem hazudtam nekik – morogja egyre t�relmetlenebb�l.

-          �k nem olyanok, hogy csak �gy belemenjenek egy tizen�ves k�r�s�be! Ismerem �ket, biztos vagyok benne, hogy nem �nsz�ntukb�l �rattak ki! Tudni szeretn�m, mit tett�l vel�k! Mindent el kell mondanod vagy… vagy nem fog �rdekelni, mit teszel!

M�g magam sem hiszem el a hirtelen felgy�lemlett b�tors�gom. Hogy honnan ered, fogalmam sincs, de pillanatnyilag nagyon j�l b�rom. Lehet, m�gse kellett volna felel�tlen�l �g�rteket tennem, mert ezek ut�n m�r biztos, hogy kifogok kapni, de olt�rian.

-          Nagy lett a sz�d, fogd vissza magad! – villannak meg szemei, mire nagyot nyelek, legy�rve a f�lelmet. – Ha pedig tizen�vesnek gondolsz, gondold �jra az eg�szet, mert akkor te m�g csak nem is l�tezn�l! – sziszegi, meg�ll�tva bennem egy pillanatra az �t�t is.

-          Ugye… nem b�ntottad �ket? Nem tenn�l ilyet, ugye? Az er�szak nem old meg semmit – hitegetem ink�bb magam, mintsem, hogy �t meggy�zzem.

-          Az �let nem ilyen egyszer�, Jungkook. – Nevem, amint elhagyja ajkait, beleborzongok egyszerre a f�lelemt�l �s az izgatotts�gt�l, hogy milyen j�l hangzott az � r�gies akcentus�val. – �k sem engedtek, �s �n sem. Id�sebb vagyok a sz�leidn�l, sokkal t�bb tapasztalatom van az �letr�l, mint nekik kettej�knek egy�ttv�ve. �gyesen tudok j�tszani a lapokkal, mindig tudom, mit �s hogyan kell elint�zni, hogy mikor mit kell tenni �s mondani, �gyhogy hidd el nekem, pillanatnyilag nagyon is �ps�gben vannak valahol messze, egy m�sik v�rosban, ugyanis itt nem maradhattak. Enn�l t�bbet pedig v�lem�nyem szerint nem is kell tudnod – h�zza ki mag�t, majd m�ly leveg�t vesz, lehunyja szem�t, majd mikor ism�t kinyitja, m�r eredeti s�t�tbarna sz�n�ben pomp�zik, ami annyit jelent, lehiggadt, h�l az �gnek. Ha most nagyon felbosszantom, ki tudja, mit tesz velem, de nekem ez az inform�ci� akkor sem el�g.

-          Nem csak ennyir�l sz�lt a meg�llapod�s. Megmondtam, hogy �szint�n el kell mondanod mindent, k�l�nben nem… nem fog �rdekelni semmi! Ha kell, akkor az �letem �r�n, de minden egyes nap azon leszek, hogy kiszabaduljak ebb�l a kast�lyb�l, nem fog �rdekelni, h�nyszor fogok megsebes�lni k�zben, mert v�gig azon leszek, hogy keresztbe tegyek neked! – l�tni rajta, hogy rendesen elk�ped szavaimat hallgatva, szinte nem is tud r�juk reag�lni, aminek nagyon �r�l�k. Addig j�, am�g tudom tartani a frontot. – De… ha elmondasz mindent, ahogy m�r eml�tettem, akkor itt maradok… nem fogok megpr�b�lkozni egyszer sem a sz�k�ssel, mindig mindent megfogok tenni annak �rdek�ben, hogy t�ged seg�tselek… csak k�rlek, mond el, hol vannak, hogy mi t�rt�nt, hogy k�rdeztek-e r�lam, hogy hogyan �rzik magukat, hogy l�togatod-e �ket, mit csin�lnak. Csak ennyit szeretn�k, csak tudni szeretn�m – k�nnyesednek be szemeim. – Tudnom kell, mert a sz�leim… a sz�leim…

�rzem, ahogy eluralkodnak rajtam az �rz�sek �s lassan kibuggyan az els� k�nnycsepp a szememb�l, elhom�lyos�tva el�ttem a szob�t, majd arcomra pottyan, �s �gy gurul v�gig b�r�m�n, eg�szen az �llkapcsomig, ahol meg�ll egy pillanatra, majd nadr�gomra hullik, egy s�t�t foltot hagyva maga ut�n, mely egyre csak sz�lesebben helyezkedik el a textilanyagon. Nem szerettem volna gyeng�nek t�nni Jiminnel szemben, de m�r k�ptelen vagyok tartani magam. Tudom, j�l tudom, hogy annak, amit mondtam hatalmas s�lya van, �s, ha b�rmi rosszat megtudn�k, el k�ne viselnem, hiszen m�giscsak tartanom k�ne magam a szavamhoz, k�l�nben t�nyleg k�ny�rtelen�l megleck�ztet, amit�l isten igaz�b�l f�lek. F�lek, hiszen eml�kszem arra, mikor el�sz�r idehozott �s se sz�, se besz�d, bel�m harapott, azt�n ebben a szob�ban sz� szerint l�ncra vert, mintha a k�z�pkorban lenn�nk, amit bel�le ki is n�zek, hogy onnan val�, de az�rt annyira nem lehet �reg.

-          Ha �gy d�nten�k, hogy hazaengedlek, se engedhetn�lek vissza oda – t�ri meg a kialakult csendet, �s meglep� m�don teljesen norm�lis hangnemmel folytatja a t�rsalg�st. – Eml�kszel, hogy felmeleg�tettelek, mikor megsz�kt�l? – b�lintok. – Nem mese, hogy a v�mp�roknak vannak k�pess�geik, �gy ez al�l �n se vagyok felmentve. Tudok a t�zzel j�tszani, ha �gy tartja kedvem. �n nem egy mondva csin�lt v�mp�r vagyok, �n �gy sz�lettem, nekem a felmen�im is azok, mind, egyt�l egyig. Az �n v�rvonalam sz�rmazik a legr�gebb �ta, az eny�m az, ami nem halt ki, �ppen ez�rt tartanak olyan nagy sz�mon, ez�rt engedelmeskedik mindenki, mert az �jak, kor�nt sem rendelkeznek olyan er�vel �s hatalommal, mint �n. Viszont visszat�rve a t�m�hoz, megl�togattam a sz�leidet, norm�lisan viselkedtem, nem estem nekik, viszont egy id� ut�n sz�ba kellett hoznom t�ged, hiszen az�rt mentem. El�sz�r nem �rtett�k, mi van, el�sz�r nem hittek a f�l�knek, hogy velem vagy, de v�g�l siker�lt meggy�zn�m �ket, ez�rt sz�rnyen idegesek lettek, csak �ppen azzal nem sz�moltak, hogy ellenem �gyse tudnak tenni semmit. Nekem estek, hogy mit k�pzelek �s m�g sorolhatn�m, v�g�l megk�rtem �ket, hogy hagyj�k el a h�zat, hogy �rassanak ki t�ged, amit�l v�gleg elszakadt a c�rna n�luk, ki akart�k tenni a sz�r�m, m�rpedig addig nem mehettem, am�g legal�bb az al��r�sukat meg nem szerzem. Nem akartam �ket b�ntani, csak egy kicsit ijesztettem r�juk. V�g�l az eg�sz abba fulladt, hogy lassan az ostoba n�phiedelmi cuccokkal el akartak �zni, mint a fokhagyma �s m�g sorolhatn�m. Ez egy�ltal�n nem ilyen egyszer�, �k persze azt hitt�k, hogy menni fog. Az any�dnak v�g�l lett egy olyan hege, mint neked, a csukl�j�n, pontosan ugyanott. A h�zatok pedig… kiss� kigyulladt, sz�val ak�rmennyire nem szerettek volna, k�nytelen voltak elk�lt�zni, �n pedig r�juk parancsoltam, hogy menjenek min�l messzebbre, k�l�nben nem l�thatj�k t�bb� a kicsi fi�kat – mosolyodik el, mire arcomb�l nyomban kifut a v�r. Hogy k�pes ilyen �lvezettel besz�lni arr�l, hogy mennyi rosszat tett?

-          Te… megharaptad… az any�m? – h�ledezek, mire csak kuncogni kezd.

-          Nos, tudom, kit�l �r�k�lted a v�red – vigyorogja. – Ap�d se tudott seg�teni rajta, hiszen a t�zben… nem tudott megk�rny�kezni – s�hajtja, mintha annyira b�nn�, de v�gig ott lapul sz�ja sark�ban a mosoly. – Belementek, �k maguk mentek bele, hogy ki�ratnak, �s eleget tesznek minden k�r�semnek, csak t�ged ne b�ntsalak. Nagyon �des t�l�k, hogy ennyire f�ltik az egy szem fi�kat. Azt�n, nehogy azt hidd, hogy ennyire sz�vtelen voltam, meg�g�rtem, hogy l�thatnak, de az csakis az �n jelenl�temben fog megt�rt�nni. V�gig ott leszek, �s nem tehettek ellenem semmit. Ism�tlem, semmit, k�l�nben nem �n fogom megj�rni. Kih�vhatj�tok r�m a zsarukat, akkor is megvannak a m�dszereim. Megpr�b�lhattok lebuktatni, nem fogom hagyni magam, mert b�rmire k�pes vagyok a biztons�gom �s c�ljaim �rdek�ben.

Fel se b�rom fogni szavait, egyszer�en k�ptelen vagyok b�rmi nem� cselekv�sre, de v�gt�re is �n er�sk�dtem, hogy ennyire meg ennyire szeretn�m tudni a t�rt�nteket. Nem sz�m�tottam r�, hogy ilyen h�rekkel fog szolg�lni, �n azt hittem, sokkal finomabb m�dszerekkel pr�b�lkozott, de ak�rmi is legyen, tudom, sajnos nagyon j�l a fejembe �gette ezzel, hogy nem kezdhetek ki vele. Ha most nekiesn�k, ami�rt ezt tette, nem �szn�m meg sz�razon. � maga mondta, tegyek b�rmit, � elint�z b�rmit… b�rmit a biztons�ga �rdek�ben. Ennyire nem �rdeklik m�sok?

-          Mi�rt… mi�rt nem foglalkozol m�sokkal? Mi�rt �rtasz mindenkinek? Mi a j� neked ebben?

-          Az emberi �let t�l r�vid, hogy mindenkinek seg�tsek, �n viszont sok�ig fogok m�g �lni ahhoz, hogy elvesztegessem seg�ts�gekre az id�met �s er�met – feleli.

-          Akkor mi�rt �ldozod r�nk azt a nagyon �rt�kes id�det? – r�ncolom szem�ld�k�m.

-          Mert veletek c�lom van, �s itt nem csak szexu�lis kapcsolatr�l besz�lek, amire m�r magatokt�l is r�j�ttetek – folytatja a magyar�z�st. – Ti sok�ig fogtok �lni. �n magam fogok gondoskodni arr�l, hogy mellettem maradjatok, ameddig csak lehets�ges. Nem gondolt�tok, hogy majd emberk�nt hagylak titeket, vagy igen? – h�z�dik sz�les mosolyra sz�ja. – Milyen kis naivak vagytok.

�s nekem ez a v�gpont. Nem b�rom feldolgozni ezt a sok inform�ci�t.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s