Sziasztok! :) Hossz� id� ut�n meghoztam a folytat�st ebb�l is. Nem egy hossz� r�sz, ink�bb ilyen kit�lt�, de erre is sz�ks�g van, hogy a sztori teljes legyen, �gyhogy j� sz�rakoz�st hozz�! :D

Taehyung POV

            El sem hiszem, hogy Jimin k�pes �gy v�ltogatni minket! Aznap reggel az�rt k�stem el a munk�b�l, mert elj�tt hozz�m hajnalban. Az a hajnal �letem legjobbjai k�z� tartozik. M�g mindig �rzem az �lel�s�t, amint a karjaiba b�jok. Viszont ez nem v�ltoztat a t�nyeken, hogy reggel lefek�dt�nk, amit val� igaz, �n kezdem�nyeztem, de ezek ut�n volt k�pe k�s�bb Jungkookot egy eg�sz �jjelen �t dugni. Ennyire f�jt volna neki, hogy nem � domin�lt egyszer az �letben? Vagy tal�n volt m�r, hogy � volt a passz�v f�l? Nem �gy n�z ki, mindenesetre megfogom tudni. Mindent tudni szeretn�k r�la. A legapr�bb r�szletekt�l kezdve mindent. R�ad�sul szeg�ny fi�val, mi�rt kellett ezt tennie, ennyire cs�ny�n kisz�vnia? Hossz� id� lesz, mire ezek begy�gyulnak. �s �n mennyire sajn�lom �rte, hogy ebbe a helyzetbe kellett ker�lnie!

            Az �ra este t�zet �t.

Az eg�sz napot �tbesz�lt�k. Mindketten elmes�lt�k, mik t�rt�ntek vel�nk, b�r az � t�rt�nete sokkal jobban izgatott, hiszen m�giscsak � volt bez�rva ide ez id�ig. Persze most m�r �n is tagja vagyok, de nem fogom hagyni, hogy ez sok�ig �gy maradjon. Ki fogunk jutni innen, azt garant�lom. Nem hagyom, hogy ilyen �let�nk legyen! M�rpedig, ha ki akarunk jutni, akkor be kell �snunk magunkat foglyul ejt�nk sz�v�t.

Az �gyon feksz�nk oldalunkon egym�s fel� fordulva, imm�r teljes ruh�zatban. M�r egy ideje �gy vagyunk �s n�z�nk egym�sra, mintha az �let�nk m�lna rajta, mintha ak�rmelyik pillanatban elv�laszthatn�nak, mikor k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz, mint valaha.

-         Sz�val, akkor nem zavar, hogy �gy �rzek? – teszi fel a k�rd�st, mire elmosolyodom �s kezem megemelve arc�ra sim�tok.

-         Egy�ltal�n – felelem az � arc�ra is mosolyt csalva.

-         El k�ne mondanunk Jiminnek, nem? – sz�vja be als� ajk�t aggodalmasan a nap folyam�n sokadik alkalommal.

-         K�pzeld el a reakci�j�t. Igazi el�gt�tel lenne neki – morgom. – Nem hagyhatjuk, hogy az orrunkn�l fogva vezessen minket!

-         Akkor m�gis mit tehetn�nk? Meg kell tanulnunk ezzel �lni, mert �r�kre itt ragadunk. �gyse enged el – s�ti le szem�t szomor�an. – Egyszer pr�b�ltam megsz�kni, de elkapott. Azt mondta, ha m�g egyszer megteszem, nem fogom meg�szni annyival, amennyivel akkor.

-         Mit tett? – ny�ltak t�gra szemeim.

-         Semmi komoly, m�r j�l vagyok. – mosolyodik el halv�nyan, de ezzel csak m�g nagyobb aggodalmat kelt bennem.

Sz�vesen r�k�rdezn�k, pontosan mi t�rt�nt, de tudom, hogy �gyse v�laszolna. Val�sz�n�leg nem mer. F�l, hogy Jimin mit fog sz�lni hozz�, de ez engem, egy cseppet se �rdekel. L�zadni kell az utols� percig. �n nem fogom hagyni, hogy �gy b�njon velem, ahogy �pp k�nye-kedve tartja! Makacs vagyok, ezt pontosan tudom magamr�l, de b�szke is vagyok r�. Ha Jungkook nem tudja mag�t megv�deni, akkor majd megteszem �n. De �t se kezelhetik �gy, mint egy darab rongyot! Nem vagyunk szex rabszolg�k, nem vagyunk k�telesek eleget tenni Jimin k�r�seinek!

�s ekkor a lehet� legjobb �tlet ugrik be. Nem fogjuk elmondani, mi t�rt�nt k�z�tt�nk. Ann�l ink�bb viszont h�zni fogjuk az agy�t. El kell cs�b�tani. Meg kell t�rni azt a jeges v�mp�r val�j�t.

�rd�gi vigyor k�szik arcomra, mire a fiatalabb r�m�lten pillog r�m.

-         Veled meg mi van, Tae? – k�rdezi.

-         Megl�tjuk, ki nevet a v�g�n. A terv a k�vetkez�… - kezdek bele �s minden apr� r�szletet kives�zek vele.

Unalmunkban egym�ssal szemben �lve j�tszunk barchob�t. �szint�n sz�lva kezdek �hes lenni �s szerintem ezzel fogolyt�rsam sincs m�sk�pp. De m�g senki nem j�tt se ki se be, �gy k�nytelenek vagyunk t�relmesen v�rni.

-         Sz�r�s? – k�rdez r�.

-         Nem – felelem sz�rakozottan.

-         V�rj… borotv�lkozik? – h�zza �ssze szem�ld�keit.

-         Megeshet – kuncogok.

-         Tudni akarom, mire gondolsz? – ny�lnak t�gra szemei r�m�lten, mire felnevetek.

Miel�tt megadhatn�m a v�laszt, az ajt�ban a z�r hangosan kattan, majd ny�lik. Mindketten odakapjuk a fej�nket �s izgatottan v�rjuk, ki �rkezik. A folyos�r�l j�v� f�kly�k f�nye �rny�kot vet az alakra, akinek form�ja nem lehet m�s� csak Jimin�. Azonnal bev�gom a s�rtett pof�t, de amint r�d�bbenek, hogy mi is az eredeti tervem, hely�t felv�ltja a csillog� szemp�r, a boldog, mosolyg�s tekintet. Hadd higgye azt, hogy v�rtam.

-         Az �v�re gondoltam. – vigyorgok a bel�p� szem�lyre mutatva, mire Jungkook a sz� szoros �rtelm�ben felr�f�g.

Az eml�tett �rtetlen�l n�z felv�ltva r�nk. Jobban szem�gyre v�ve megjelen�se olyan makul�tlan, mint mindig. Haja t�k�letesen f�s�lve, ruh�zata gy�r�s �s piszokmentes. Vajon vannak szolg�l�k, akik kifejezetten az�rt vannak, hogy gondoskodjanak a szemet gy�ny�rk�dtet� k�lsej�r�l? B�rmennyire nem szeretn�m bevallani, a kusza t�rt�ntek ut�n m�g mindig gomb�c n� a torkomban, ha megpillantom. Mi�rt kell �gy �reznem? Mi�rt nem �rezhetem azt, hogy tasz�t�dom t�le? A viselked�se igaz�n ezt �rdemeln�. Olyan ostobas�g ilyen szint� vonzalmat �reznem fel�. Hiszen Jungkookot sokkal k�nnyebben el k�ne fogadnom. El is fogadom, de az �rz�seim m�gis Jiminhez h�znak k�zelebb, ami rettent�en ideges�t. Nem tett semmit, amivel ezt ki�rdemelte volna mag�nak, ez�rt haragszom saj�t magamra, ami�rt �gy alakultak a dolgok.

-         Mimre gondolt�l? – h�zza �ssze szem�ld�k�t, miut�n bez�rja az ajt�t.

-         Csak arra, hogy �r�l�k, hogy itt vagy, mert rettent� �hesek vagyunk. – ugrok fel az �gyb�l.

M�r induln�k is a kij�rat fel�, amit nem z�rt vissza kulccsal, �gy sim�n kitudn�nk s�t�lni rajta, de miel�tt a m�sodik l�p�sn�l megtorpanok. Szokatlan, furcsa f�jdalom nyilall a bels� combomba, ami olyan, mint az izoml�z, de nem akarom elhinni. Komolyan ennyire rossz ut�na, ha megdugnak? M�g j�, hogy nem Jiminnek engedtem ezt meg! Akkor lehet, rosszabb lett volna, hiszen Jungkook m�g gyeng�d is volt. Nagyot nyelek legy�rve a gomb�cot a torkomban �s visszav�gom magam �l� poz�ci�ban az �gyra. Ha megl�tja, hogy s�nt�tva j�rok, azonnal lev�gja, mi t�rt�nt, �gy viszont m�g ak�rmire r�tudom fogni, hogy mi�rt �ltem le, ha m�r ilyen nagy lend�lettel nekiindultam. Ekkor a m�g�ttem �l� pattan fel �s �ll meg a baldachinos �gy sark�n�l.

-         Indulhatunk? Nem szeretek itt lenni. – motyogta szomor�an a legfiatalabb.

Jiminre pillantva elfog a harag �rz�se, amely �sszeszor�tja mellkasom �s felforrasztja v�rem. Engem azt�n t�nyleg nem fog itt tartani, nem �rdekel, ki mit sz�l hozz�.

-         Hm, val�ban, Jungkook-ah nem szeret itt lenni �s �n sem. Mindketten �hez�nk, mert bez�rt�l minket eg�sz �ldott nap, ami id� alatt egy falatot nem kaptunk! �n azt aj�nlom, menj�nk be a v�rosba �s egy kis k�v�z�ban vagy valahol �lj�nk le, azt�n dobjunk be valamit. – simogatom mutat�- �s h�velykujjammal az �lam.

A v�mp�r azonnal tipikus mosoly�val n�z szemeimbe. �llom pillant�s�t, hiszen nem hagyhatom, hogy h�ly�re vegyen. Bel�lem azt�n nem eszik! Nem fogom hagyni, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, mert nem vagyok a rabszolg�ja! M�gis megremeg a gyomrom, mikor r�n�zek, hi�ba minden d�h, ha k�zben az a bizonyos melegs�g is �tj�rja a testem minden porcik�j�t. Nem tudom visszafogni, ezek k�sz t�nyek, de akkor is kifogok �llni magam�rt �s a legjobb bar�tom�rt is.

-         L�tom, po�nos kedvedben vagy, Taehyung – sz�lal fel, mire egy er�ltetett mosolyt k�nyszer�tek arcomra. – Hamarabb szerettem volna j�nni, de sok dolgom akadt.

-         Mi fontosabb dolgod van n�lunk? – h�zom fel s�rtetten ajkaim.

�riszeiben megcsillan valami, amit nem tudok hova tenni �s lehet jobb is, ha nem tudom. T�vols�gtart�bbnak kellene lennem. Vagy tal�n m�gse? Az eredeti terv szerint be k�ne nyalnunk neki, hogy elnyerj�k a sz�v�t, ami val�sz�n�leg �let�nk legnehezebb feladata lenne, de egyel�re neh�z a saj�t akci�mnak eleget tenni.

-         Csak nem f�lt�keny vagy? – cukkol.

-         �n? – h�zom ki magam r�gt�n �s mutatok mellkasomra. – Soha! – r�zom fejem hevesen.

-         H�t persze – kuncogja, majd fels�hajtva n�z Jungkookra. – J�l van, akkor elmegy�nk az �tkez�be. �gyis �pp ideje, hogy bemutassalak titeket p�r szem�lynek. – s�t�t�l el pillant�sa bel�nk a fr�szt hozva.

Kiknek akar bemutatni? H�nyan vannak itt �s milyen fontos szem�lyek ahhoz, hogy nek�nk ismern�nk kelljen �ket? Mit tervez Jimin, m�gis mi a c�lja ezzel az eg�sszel? Mi �rtelme minket fogva tartania? Mi�rt kell�nk neki? Elhiszem, hogy v�mp�r, azt is, hogy szexu�lisan t�lf�t�tt, de nem b�rom felfogni, mi haszna van bel�l�nk. Csak h�tr�ltatjuk mindenben, r�ad�sul maga alatt �ssa a g�dr�t, mert most, hogy �n is elt�ntem a F�ld sz�n�r�l, biztosan sokan fognak keresni minket. B�r felt�nt, hogy Jungkookon is olyan k�nnyed�n siklottak �t a tan�rok, mintha nem is lett volna oszt�lyt�rsunk. Senki sem k�rdezett m�r ut�na, egyed�l engem aggasztott a t�voll�te egyre ink�bb. Mi�rt t�rt�nik ez? Mit tett? Mi van a h�tt�rben? M�gis mi a francot akar vel�nk!?

T�sk�mra pillantok, ami a szoba egyik sark�ban pihen benne telefonommal. Jungkook elmondta ma, hogy az �v� v�gleg felmondta a szolg�latot, pedig egy ideig m�g m�k�d�tt, de v�g�l csak lemer�lt. Ezekb�l okulva, a saj�tomat kell biztos helyre tudnom. M�r kikapcsoltam, ne mer�lj�n tov�bb, de f�lek, hogy Jimin elfogja venni. Nem akarom, hogy ez megt�rt�njen.

-         Azt hozhatom magammal? – mutatok az eml�tett t�rgyra, mire a sz�l�tott odakapja a fej�t. L�tni rajta, hogy elgondolkozik rajta, de v�g�l tal�n �gy gondolja, nem lehet baj bel�le, megengedi, hogy magammal cipeljem.

Egy csom� k�rd�s felmer�l bennem, amikre egyszer�en k�ptelen vagyok megtal�lni a v�laszt. Zavar, hogy semmit nem tudok, pedig ez id�ig olyan okosnak �reztem magam, de most m�gis kevesebbnek gondolom a tud�som, mint Jungkook�t. R�gebb �ta van itt, jobban ismeri a helyet, jobban ismerheti Jimint is. Kicsit �sszeszorul a mellkasom t�le, ha arra gondolok �k ketten egy�tt vannak �s fogalmam sincs, hogy melyik ir�nt �rzek �gy. Mindkettej�ket kedvelem, ez�rt nem �rtem saj�t magam. �sszezavarnak az �rz�seim, a k�l�nb�z� gondolataim, a helyzet, a t�rt�n�sek sorozata, a m�lt, minden.

-         Meddig megy�nk m�g? M�r azt se tudom, hol vagyunk! – nyafog Jungkook, mire Jimin elvigyorodik.

-         Mert eddig tudtad, hol vagyunk?

-         Jobban, mint most – v�gja r� gondolkod�s n�lk�l. – Ez a hely egy k�sz labirintus. Olyan, mintha kilom�tereket s�t�ln�nk, �s m�gse �rn�nk soha a c�lba. Kintr�l nem t�nik ekkor�nak.

-         Igaz�n? Akkor j�l v�sd azt a k�pet az eszedbe, mert sok�ig nem fogod l�tni. – mosolyogja �nel�g�lten.

Nem b�rom t�tlen�l n�zni, hogy az uralma al� vonja m�r csak ennyivel is azt az �rtatlan lelket. Nem besz�lhet �gy vele, � nem ezt �rdemli!

-         Szerintem semmivel nem �rdemelte ki ezt a modort mag�nak, Jungkook. – k�sz�r�l�m meg torkom.

A leveg� egy hossz� m�sodperc erej�ig megfagy a k�r�nkben. A fiatalabbnak a r�m�lett�l, az id�sebbnek pedig fogalmam sincs, az � fej�be neh�z belel�tni.

-         Milyen modort? – pillant r�m szeme sark�b�l mosolyogva. – Honnan tudsz te b�rmit is?

Erre a pillanat hev�ben torpanok meg �s d�nt�k �gy, hogy nem �rdekel semmi, �n nem megyek vel�k tov�bb. �k�lbe szor�tom kezeim �s �gy pillantok a p�r l�p�ssel k�s�bb meg�ll� t�rsaimra.

-         Velem te nem fogsz sz�rakozni! – teszem fel mutat�ujjam a leveg�be, Jiminnek szegezve minden mondand�m. – Nem egy al�rendelt szem�ly vagyok, akivel sz�rakozhatsz! Haza fogsz engedni, ezt m�r most megmondom neked!

-         L�zadsz? – nevet fel. – Legyen, de akkor nap kapsz vacsor�t. – ragadja meg Jungkookot karj�n�l fogva �s h�zza maga ut�n, amerre az �tkez� terme van.

-         Nem is �rdekel! Hazamegyek! Megsz�k�k! – kiab�lok ut�nuk, mire az id�sebb csak szabad kez�t megemeli jelezve, hogy szabad utat kapok, mik�zben hars�ny nevet�se visszhangzik a folyos�kon.

Hagyom, hogy l�p�seik elcsendesedjenek, amint egyre t�volabb �rnek, majd az egyik sarkon befordulva v�gleg elt�nnek a szemem el�l. Sz�vesen megsz�kn�k �s tenn�k ellene, de ha m�r itt vagyok, akkor Jungkookot is magammal kell vinnem, r�ad�sul fogalmam sincs, hogy innen mi merre van, azt�n ha b�rkibe belebotlan�k, abb�l �n ker�ln�k ki rosszul, sz�val ez az eg�sz terv kudarcba fulladt.

-         H�! V�rjatok meg! – rohanok ut�nuk, majd ugyanazon a sarkon befordulva konstat�lom, hogy ott �llnak egy ajt� el�tt �s eg�sz id�ig is r�m v�rtak.

-         Tudtam, hogy visszaj�ssz, ne n�zz �gy! – m�r v�gig Jimin felh�zott szem�ld�kkel.

-         Nem tudhattad! T�nyleg el akartam sz�kni �s meg is fogom tenni! Felettem te nem fogsz uralkodni! – teszem karba kezeim, mire elmosolyodik.

-         M�r most is azt teszem. – s�hajtja.

M�r �pp visszav�gn�k valamivel, mikor sz�tt�rja az ajt�kat, ahonnan egy kisebb t�megnek a hangja sz�r�dik ki. Jungkook hatalmasra ny�lt szemekkel n�z el�re, mire mell� l�pek, hogy megtudjam, mit�l r�m�lt meg ennyire. Ami viszont a szemem el� t�rul, annak nem szeretn�k hinni. Jobb lett volna, ha hazafutok, vagy meghalok menet k�zben.

Ennyi v�mp�rt m�g soha nem l�ttam egy helyen, �s mellett�k kell enn�nk, azok mellett, akik �gy tekintenek r�nk, mint egy darab h�sra.