Halihó! :) Nem terveztem még megosztani, de úgy döntöttem, kedvetekre teszek :3 Jó olvasást! :D

Jungkook POV

 

            Szinte nem is vagyok ura önmagamnak. Sose viselkedtem még így vele. A végén kiderül, hogy igaza van és Jimin tényleg annyira telebeszélte a fejem, hogy ilyenné váltam. De nem. Ha belegondolok, valóban minden igaz, amit mondok, hiszen tényleg így éreztem, érzek. Meggyőzve saját magam, lenyelem az utolsó ellenálló, feszengő kis gombócot a torkomban és rég nem látott barátom felett átvetem lábam, csípőjére ülve. Ajkába harapva néz szemeimbe, mintha félne másfele tekinteni. Ezt a gátlását le kell vetkőztetnem, bár ez nem csak lelkiekre szól. Tenyereimen támaszkodom meg felette és hajolok egyre közelebb arcához, hogy ajkait ismét kisajátítsam, de mielőtt ez megtörténne, megszakítja mozdulatom azzal, hogy kezeit vállamra teszi és éppen annyira tart magától, hogy ne érhessek hozzá.

-          Komolyan gondoltad? – Kérdezi csillogó szemekkel.

-          Azt, hogy megduglak? Ja. – Vágom rá lazán, mire kikerekednek szemei.

-          Nem arra értettem! – Köszörüli meg torkát.

-          Az nincs ellenedre? – Húzom fel szemöldököm meglepetten.

-          Hah, idióta! – Lök egyet rajtam, így pillanatokon belül változtatva helyzetünkön és lábaim közé térdelve emelkedik felém. – Több vagyok neked, mint egy egyszerű barát? – Rebegteti meg szempilláit.

A gombóc visszatelepszik torkomra, szívem hevesebben ver, ahogy felettem támaszkodik. Tetszik a felállás, de akkor is én leszek benne és nem fordítva! Nem érdekel az se, mennyire ártatlanul pislog rám! Nem leszek kisfiú! Megmutatom, milyen is tudok lenni valójában. Ahogy mindig is szerettem volna legbelül.

-          Szándékosan csinálod? – Biggyesztem le ajkaim sértetten.

-          Látod, most is kisfiús vagy! Nagyon aranyosan festesz így. – Vigyorog.

Nem vagyok valami jó vele szemben legalábbis a vitatkozásban, így ahogy mindig is, erővel győzöm meg. Ha ennyire fölényeskedni akar, tegye rendesen! Ha kell, rásegítek. És így is teszek. Lábaim a levegőbe emelem és a csípője köré fonom, olyan erővel rántva magamhoz, hogy elveszti egyensúlyát és egyenesen rám hasal, így mindkettőnkből egy fájdalmas nyögés tör fel. Megemeli fejét, felnézve rám, mire egy perverz vigyorral szorítom jobban magamhoz, miközben tincseibe fúrom ujjaim. Mozdulni szeretne, de alig bír tőlem, így kicsit engedek fogásomon, ő pedig kihasználva az alkalmat alkarján megtámaszkodik, és fentebb tolja magát. Azzal nem számol egyedül, hogy így férfiasságunk ennek következtében egymásénak dörzsölődik, mindkettőnkbe szorítva a levegőt. Még ennyi anyagon keresztül is feltüzel. Már a tudat is éppen elég, hogy tudom, ott van, és alig kell valami, hogy teljesen egymásba olvadjunk. Hogy testünk eggyé váljon úgy, ahogy teremtve lettünk. Bőr a bőrhöz, kéz a kézhez, ajkak összefonódása. És ezt éppen vele. Vele érzem olyan lenyűgözőnek. Elég durva szexben volt már részem Jiminnel. Akármennyire keménydiónak szeretnék tűnni, én nem ezt szeretném. Igazán érzéki akarok lenni, hogy megmutathassam, mennyire is szeretem valójában, milyenek a valódi érzéseim, hogy nem bánnék vele rosszul, gyöngéd lennék és vigyáznék rá örök időkig. Ez nem ugyanaz, mint a szex, vagy a kefélés, ki hogy hívja! Az én célom más. A bizalmát szeretném mindezek után is.

-          Szeretkezni akarok veled. – Sóhajtom közelebb húzva arcát, forró csókba invitálva, amit először remegő ajkakkal, lassan, de biztosan viszonoz.

Biztos vagyok benne, hogy ez többet jelent majd számára is, mint amit Jiminnel töltött együtt, alkalmak. Mély nyomot szeretnék hagyni a szívében, hogy sose felejthesse el, én, Jungkook voltam az, aki férfi maradtam mellette, de közben olyan gyöngéd és kedves voltam, mint egy ártatlan kisfiú. Talán nem is olyan rossz ez a szerep. Csak a pozitív oldalát kell nézni.

Ajkaink elválásának halk cuppanós hang ad jelet. Mélyen szemeimbe néz, látom bennük a tanácstalanságot, a válaszképtelenséget. Valószínűleg nem számított rá, hogy ilyen leszek. Őszintén, én se számoltam vele, hogy így lángra lobbannak az érzelmeim.

-          Azt hiszem, értem, mit kedvel benned Jimin annyira. – Jegyzi meg csendesen, mire kérdőn nézek fel rá. – Én is szívesen látnálak így alattam nap, mint nap. – Mosolyog.

Kijelentésével sikerül annyira zavarba hoznia, hogy fülig piruljak. És mindezt azok után, hogy miket mondtam, tettem és tenni is fogok. Újból ajkaimra húzom, amit már sokkal könnyedebben, rutinosan fogad, majd fészkelődni kezdek alatta, hogy minél inkább ingereljem gyenge pontján. Büszkén jelenthetem ki, hogy határozott változást lehet észrevenni rajta. Sikerül egyre keményebbé varázsolnom, és egyszerűen imádom a tudatot, hogy ezt én váltom ki belőle. Imádom őt, imádom minden egyes porcikáját, mind testileg, mind lelkileg.

Egy pillanatra beugrik szüleim képe szemem elé, de ezt a pillanatot nem szeretném ezzel tönkretenni, megszakítani. Oly régóta várok már erre. Anya és apa, biztos vagyok benne, hogy mindketten biztonságban vannak. Hiszen mi bajuk is lehetne? Jimin engem fogott el, engem spécizett ki magának. Miért is ártana a közeli rokonaimnak? Mi értelme lenne? Azt se tudja, kik ők, nemhogy felkeresse őket. És mégis célja lenne azzal, hogy ellenük tesz bármit? Nem engedem meg. Bármi terve is van velem annak a vámpírnak, azt soha az életben nem fogom hagyni, hogy a szüleimet bántsa! Csak egy ujjal merjen hozzájuk érni, velem gyűlik meg a baja! Biztosan jól vannak és keresnek engem naphosszakat aggódva, én pedig itt roskadok, most mégis mennyire élvezem a helyzetet! Szörnyű ember vagyok.

Azon kapom magam, hogy egy könnycsepp buggyan ki szemem sarkából, halántékom felé véve útját, hajamba olvadva, benedvesítve azt.

-          Rosszul érzed magad? – Válnak el ajkaink. – Mi a baj, Jungkook?

A lágy hang, amin megszólít, amilyen hangsúllyal a nevem elhagyja száját, és hüvelyujja, mellyel letörli a könnyem húzta csíkot, megdobogtatja szívem. Fejem rázom kérdésére és halovány mosolyt erőltetek arcomra. Nem szeretném, ha miattam aggodalmaskodna. Most itt van velem, legalább ő, és ez a legfontosabb jelen pillanatban. Lábaim ledobom két oldalára, hogy megszabaduljon szorító fogságomtól és szabadon mozoghasson. Gyorsan felülök, majd ölébe mászom, miközben nyakának puha bőrére tapadok, kezemmel pedig pólója alá nyúlok és simogatom, érintem minden egyes centiméterét, minden kis kockáját. Karjait hátamra teszi és úgy fog körbe, mintha sosem akarna elengedni. Néhol erősebben szívom meg, mire magába fojt egy nyögést, amit hallani szeretnék.

-          Ne fojtsd magadba! – Harapok fülébe, majd nyelvem éppen csak érintve hozzá nedvesítem körbe, mire felsóhajt.

Egyre fentebb húzva felsőjét ülök közelebb csípőjéhez, míg nem elérem, és abban a pillanatban már emeli is karjait a magasba, hogy a felesleges anyag a földön végezhesse. Éhes szemekkel mérem végig alsó ajkam beszívva és harapdálva. Egyszerűen tökéletes számomra. Pont olyan, amilyennek lennie kell, amilyennek képzeltem. Felemelő érzés, hogy most végre hosszas várakozások után, az én örömömre fog szolgálni ez a test. Már a látványa is éppen elég ahhoz, hogy elég szűkösen férjek el alsóneműmben, így türelmetlenül lökök egyet csípőmmel, őt is kellőképp feltüzelve. Mielőtt bármit tehetne, hanyatt fektetem és ismét elfoglalva megszokott helyem csípőjén, lekapom magamról is a pulóvert és a pólót. Két tenyeremmel fölé támaszkodva hajolok le hozzá egy gyors csókot lopva. Tovább haladok állára, állkapocsvonalán is végighaladva, le a nyakára, óvatosan megszívogatva, majd kulcscsontjához érve, azon a környéken is kis ideig elidőzve, hogy mindenhol apró puszikkal hintsem be bársonyos nem is barna, de nem is túl fehér bőrét. Imádom úgy, ahogy van. Mintha csak nekem teremtették volna. Ahogy egyre csak lentebb haladok, csípőm hozzá lököm, egy sóhajt csikarva ki belőle, majd lábai közé térdelek, amiket készségesen rak akkora terpeszbe, hogy kényelmesen elférjek közöttük és végezhessem munkálataim tovább. Egyik mellbimbóját elérve, kidugom nyelvem és úgy ingerlem vele éppen csak érintve, majd az egész felületen végignyalok. Szabad kezemmel, mellyel nem támaszkodom, oldalát simogatom, kiélvezve minden percét annak, amit vele tölthetek. Kéjes sóhajokkal nyugtázza minden egyes mozdulatom, amit élvezettel hajtok végre. Ajkaim közé veszem és erősen megszívom, így apró nyögést hallat. Elvigyorodva, nyelvemmel nem hagyva abba a kényeztetését nézek fel rá. Elkapom tekintetét, mire pirospozsgás arca erősebb színt vesz fel. Hátraveti fejét, miközben áttérek másik bimbójára, hogy azt is kellőképp megdolgozzam, amit ugyanolyan reakciókkal illet, mint az előzőt. Megemelkedve arcához hajolok, hogy újabb csókot csenhessek tőle, amit végül megdupláz, én pedig triplázok. De mielőtt komolyabbra fordulna csatánk, füléhez hajolok, és csendesen sóhajtva hintek apró puszit a mögötte lévő érzékeny bőrre.

-          Szeretlek, TaeTae! – Suttogom, mibe beleborzong és kezeit tarkóm körül összekulcsolva húz ajkaira.

Választ ugyan nem kapok, de nekem ez is éppen elég ahhoz, hogy tudjam, ő sem épp közömbös érzelmeket táplál. Valamilyen szinten vonzódik hozzám, különben nem hagyná, hogy ezt tegyem vele. Tudom, hogy milyen, ha igazán nem akar valamit. Most viszont kár is lenne meghazudtolnia magát nekem, hiszen érzem, milyen keményre dolgoztam már.

Lehúz annyira, hogy nyakamra nyomhasson csókot, beleharapva bőrömbe. Vele ellentétben én nem tudom magamban tartani ilyen profin az élvezetem hangját, így nem is próbálkozom vele, fülébe nyögök.

Felpezsdíti a vérem, felforrósítja a levegőt, elhomályosítja a látásom, elveszi az eszem. Minderre egyedül ő képes és én élvezettel engedem is. Bőre forró, ég a vágytól, szíve hevesen dobog, akárcsak az enyém. És ha rajtam múlik, fog ennél még jobban is verni.

Míg vállamra hint csókokat, nadrágja övével kezdek bajlódni, de szerencsére nem nehéz szétszedni. A gomb és cipzár ezután már nem jelent gondot, hamar megszabadítom szorításuktól, majd megemelkedek róla, hogy le tudjam húzni a zavaró tényezőt, ügyelve rá az elején, minél többször simítsak végig hosszán. Kínzó lassúsággal vetkőztetem, lehajolva belső combját nedvesítve be. Minden apróságtól megszabadítom, kivéve egyetlen egytől. A bokszere továbbra is takarja a lényeget, így alhasához hajolva folytatom ingerlését apró kis csókjaimmal.

-          Vedd le! – Nyöszörgi fellökve csípőjével.

-          Ne légy ilyen türelmetlen! – Dorgálom.

Látszik rajta, mennyire nem bír már magával, én pedig gonosz módon nem tervezek könnyíteni rajta. Combját cirógatom ujjaim hegyével, majd ráhajolva, a vékony anyagon keresztül veszem számba. Hangos sóhajjal veti hátra fejét és markol a lepedőbe. Zavarja nyelvem az utolsó kis szövet, de kínlódó arckifejezésének látványa mindenben kárpótol. Ez adja az erőt a folytatáshoz. Szeretném az egekig repíteni, a csillagos égig, fel a menny határához, ahonnan aztán váratlanul visszaesik, majd újra tovább húzva a célig, de továbbra se tárva fel neki a kaput, amelyen átlépve a forróság vár, az öröm, miközben a fellegekben jár mit se törődve azzal, mi folyik körülötte. Csak arra tud koncentrálni, milyen jó munkát végeztem. Ugyanezeket a határokat feszegette Jimin is nálam, így pontosan tudom, milyen istenfeletti érzés, ha nem sietünk el semmit.

Végül megunom a játszadozást, lehúzom a bokszert, félredobva, majd ráfogok kőkemény férfiasságára és lassan, de biztosan kezdek dolgozni rajta. Míg kezemmel kényeztetem, felmászom hozzá, hogy újabb csókot csenhessek. Mintha csak a jutalmamat akarnám bezsebelni minden egyes alkalommal. Szeretem ezt a férfit úgy, ahogy van. Áhítozom csókjáért, hogy a puha kis párnák enyéim simogassák.

-          Jungkook – sóhajtja, mikor elválunk egymástól. – Ne szórakozz! – Szól rám. – Ha már igazán férfinak akarod mutatni magad, akkor dugj meg végre! – Kel ki magából.

Belém szorul a levegő a hallottak után. Ennyire nem bírná? Vagy csak engem tesztel? Akkor sem fogom kihagyni a legjobb részt. Most már így is fejezem be, ha már így kezdtem el. Nem fog meggátolni a türelmetlensége.

-          Nyughass! – Rivallok rá. – Nem sietünk! Az első ok, hogy szűz a segged, - kezdek bele, mire felkuncog. – A másik az, hogy láttad már Jimint. – Bólint. – Na, nekem nagyobb, mint neki. Biztos ez az oka, hogy nem hagyta sose, hogy én aktívkodjak. Még a végén félt volna, hogy nagyon fájna. – Töprengek el.

Akkor kapok észhez, mikor már el kell rántanom kezem róla, mert nadrágomba dugja ujjait és lehúz magára.

-          Mutasd meg, hogy elhiggyem! – Nyalja körbe ajkait kihívó tűzzel égve szemeiben.

Fogaim összeszorítva próbálom türtőztetni magam, majd összeszedem magam és egy pajzán mosoly kíséretében mászom le középpontjához és nem várva tovább egyből végigvezetem tövétől a végéig nyelvem. Ugyanezt a mozdulatsort ismétlem még párszor, kezemmel is rásegítve. Néha-néha felpillantok, hogy lássam élvezkedő arcát. Légzései egyre szaporábbá válik, mikor makkját számba veszem és nyelvemmel körkörös mozdulatokat írok le rajta.

-          Még! – Nyögi mindkét kezét fejemre téve és nyomva le tövig, ő kéjes nyögéssel nyugtázva tettét, én pedig az öklendezést próbálom elkerülni.

Kezei irányításának valamennyire ellenállva próbálok minél lassabban mozogni rajta, de így nehezebben megy, mint gondoltam. Ajkaimmal néhol rászorítok, hogy fokozzam élvezetét, nyelvemmel a végsőkig kitartva, nyalogatva, mintha valami édes fagylalt lenne. Melegséggel önt el, mikor tekintetünk találkozik és, míg nem fordul el kéjtől eltorzult arccal, őszinte szeretetet láttam megcsillanni benne.

Elrántom kezeit, mikor már elégnek érzem ezt a fajta kényeztetést. Kiveszem számból és combját markolászva csókolom körbe tövénél, golyóira áttérve, majd haladva egyre gyengébb pontokhoz, hol ajkaimmal érem akaratlanul is megremeg egész testében.

-          Mintha ezer éve ezt csinálnád! – Nyögi, mire az utolsó csókokkal jutalmazom meg és visszamászom arcához.

-          Tudod, TaeTae, volt kitől tanulnom. – Vigyorgok, mire szemforgatást kapok válaszul.

Forró, szenvedélyes csókba invitálom, amit türelmetlenül viszonoz. Kezeivel végigsimít mellkasomon, végig a hasamon, míg nem megállapodik nadrágomnál, amit hamar leránt rólam bokszerrel együtt. Felülök és teljesen kibújok minden maradt ruhából, ami még rajtam ékeskedik, majd immár anyaszült meztelenül kerekedem ismét felé és a szeme láttára nedvesítem be két ujjam, amit vágytól elsötétült szemekkel néz végig. Miután megfelelőnek gondolom őket, nyakához hajolok, és azt lepem el csókokkal és gyöngéd szívásokkal. Azt szeretném, ha nem figyelne majd a fájdalomra, így minden tőlem telhetőt megteszek, hogy óvatos legyek. Combjaira teszem kezeim és nagyobb terpeszbe tolom őket, hogy minél könnyebben hozzáférhessek. Csókjaimmal kulcscsontjára is letérek, miközben első ujjammal kezdek körözgetni bejárata körül, amit szép lassan egyre bentebb viszek, míg nem belé csúsztatom. Felnyög, és a paplant szorongatja. Pontosan tudom, milyen szokatlan és furcsa érzés ez most számára. Volt alkalmam megtapasztalni, milyen érzés, ha valaki a hátsó részem körül koslat és kegyelmet nem ismerően dugja fel magát. Körözgetni kezdek ki-be húzgálva egyetlen csepp ujjam, egészen addig, míg arckifejezése el nem hagyja teljesen a fájdalmat és türelmetlenül nem néz szemeimbe.

-          Hogy te milyen vagy! – Hitetlenkedem, mire széles vigyorral válaszol.

Óvatosan a második ujjam is társítom az első mellé, ezzel tovább elidőzve, mint az imént. Arca ismét fintorba húzódik és keze is megtalálja a legrosszabb pontot ebben a helyzetben. Hosszomra vezeti kezét és arra markol rá mit se törődve azzal, hogy mennyire meglepett ezzel. Belőlem is egy halk nyögés tör fel, mire rám pillant, és perverz vigyorral nyugtázza tettét. Amilyen tempóban mozgok benne, ugyanazt a ritmust átvéve mozgatja kezét rajtam.

-          Csókolj meg! – Lihegi váratlanul.

Lesokkol a kérésével. Nem számítottam volna rá, hogy a nap folyamán erre fog kérni vagy egyáltalán az életben bármikor. Szívem kihagy egy ütemet. Annyira boldog vagyok, hogy ő mondta ki először! Szó nélkül teszem, amire kér. Míg már harmadik ujjammal tágítom, olyan vadul tépi ajkaim is, hogy levezesse fájdalmát. Csókjában érzem, mikor áll készen, így mikor már lágyan puszilgat, kihúzom belőle ujjait és ő is elengedi férfiasságom, amit bejáratához pozícionálok. Térdeit felhúzom, majd kisebb terpeszbe helyezkedve vezetem belé magam. Karom után kap, amibe belemarkol. Még alig vagyok benne, de megállok és várok, hogy szokja. Forrósága, viszont ahogy körbeölel, engem is feltüzel, így nem bírok magammal, nyomulok tovább, de félúton ismét megállok. Túl szűk! Nem fogom bírni, el fogok robbanni idő előtt.

-          Lazíts! – Nyögöm nyakába hajolva. – Nagyon feszít!

-          P-próbálok! – Veti hátra fejét. – Ha valaki, akkor te tudhatnád, milyen könnyű mondani! – Céloz arra, hogy én még sose voltam domináns.

-          Ne szólj be! – Szólok rá játszott sértettséggel.

Nem felel, mindössze erőtlen kuncogással reagál, amint körbeölel karjaival szorosan magához láncolva. Nekisimulok teljes hosszának, ami tovább fokozza élvezetem és az ő fájdalmait is enyhíti. Apró csókokkal halmozom el nyakát, hogy elvonjam figyelmét a fájdalomról. Mélyeket lélegzek tartva magam, hogy ne mozogjak benne. Alkaromon megtámaszkodom és ajkait veszem birtokba. Csókunk szakadozott folytonos lihegésünk okán. Mikor már úgy érzem, eleget vártam, tovább nyomulok belé, mire vállamba mar ujjaival. Közénk nyúlva kezelésbe veszem érzékeny pontját, mire kéjesen sóhajt fel. Ütemesen mozgatom csuklóm, hogy minél hamarabb elfeledtessem vele a kínt, miközben teljesen elmerülök benne. Ajkába harapok elhúzva kicsit, majd ismét rátapadok nyelvemmel bejutva hozzá. Ezt így folytatom egészen addig, míg nem érzem, hogy izmai ellazulnak, és sokkal szenvedélyesebben viszonozza nyelveink játékát, mint eddig. Csípőjével türelmetlenül lök egyet, jelezvén, készen áll a folytatásra. Nem kell többször szólnia, kihúzódom belőle, majd ismét tövig nyomulok, majd ugyanezt a mozdulatsort végzem el egymás után egyre gyorsabban és kegyelmet nem ismerően. Mindeközben kezem mozgása sem áll meg rajta, hogy biztosítsam élvezetét.

-          Még jó, hogy Jiminnek nem engedtem ezt. – Sóhajtja, mire kérdőn pislogok le rá. – Ő biztosan nem várt volna ennyit. – Vigyorog, mire elpirulok. – Aranyos, hogy ilyen zavarban vagy. – Kuncog, miközben csípőmmel is félbehagyom a mozgást félúton benne.

-          Most miért kell ilyeneket mondanod? – Hajolok nyakába zavaromban.

-          Nem azt akartad megmutatni, milyen férfi vagy? De, ha gondolod, akkor cserélhetünk. – Mormogja fülembe kellemes, mély hangján.

-          Nem cserélünk! – Támaszkodom meg tenyereimen. – Bebizonyítom, hogy jobb dugótárs vagyok, mint Jimin! – Fújtatok.

Gyermekies mosollyal néz fel rám, miközben ismét lök egyet csípőjével, hogy mozogjak. Lassan indítok, de már nem állok meg, nem húzódom ki. Élvezem, amint minden egyes mozdulatomnál felnyög, hogy forrósága körbeölel, és egyre kevésbé szorít rám. Magával ragad az arckifejezése, a szemei fekete csillogása, hangjának mély búgása, mely az egekbe repít. Változtatok pozíciómon, hogy kitapasztaljam, honnan találhatom meg a legegyszerűbben gyönyörközpontját. Lábait vállamba akasztom, ujjaink összekulcsolom. Tovább lököm egyre mélyebben, mire egyszer csak tágra nyílnak szemei és úgy nyög fel, mint valami rossz ribanc, száját nagyra tátva, fel-felhördülve.

-          Még! Kérlek! – Nyögi.

Úgy folytatom mozgásom, hogy minden második lökésnél elérjem legérzékenyebb pontját, a vég határait feszegetve. Ujjaival olyan erősen szorítja kezem, hogy elfehérednek. Meg se próbál halkabban adni hangot élvezetének. Olyan, mint akinek teljesen elvették az eszét. Azt hiszem, ez így is van. Én is imádom azt az érzést. Másabb, mintha csak benne lennék. Olyan, mint a drog, egyszer megérzed, mindig többet akarsz majd belőle. És én első alkalommal el sem érhettem azt a határt. Folyamatosan feszegetve lett, de végül arra lettem ítélve, hogy kénytelen voltam megvárni, míg lelankad, amit had ne részletezzek, milyen kínkeserves hosszú percekig tartott. Én nem ezt szeretném neki. Azt szeretném, ha minden pillanatát élvezné annak, amit velem tölthet, hogy visszakívánjon, hogy újra és újra akarjon. Mindig, mikor eszébe jutok, oda furakodjon a gondolatai közé az is, milyen gyönyörben volt része mellettem.

-          Jung… Jungkook… - Nyögi nevem, mikor már rákapcsolok egy bizonyos gyors tempóra.

Lehajolok hozzá és gyors csókot lopok, hiszen most egyikünk se tud rendesen levegőt venni. Érzem, amint megremeg alhasam, és tudom, hogy már nincs sok hátra. Az utolsókat lököm, már egyáltalán nem a gyorsaságra, hanem az érzékiségre hajtva, hogy minél mélyebbeket lökjek.

-          Mindjárt… - szorítja össze szemeit.

-          Én is… - lihegem.

Rásegítek élvezetére, férfiasságára fogok és csípőm mozgásával ellentétben gyorsan verem neki, mire nyomban hátraveti fejét és hosszas nyögést hallat, szabad kezével vállamba markolva. Fehér folyadéka hasfalát teríti be és kezemre is bőven jut. Összeszűkül férfiasságom körül, kidomborítja mellkasát. Gyönyörködve nézem végig csúcspontjára jutását, miközben kezemmel elengedem, de csípőmmel továbbra is ugyanott találom el, fokozva az élvezetét.

-          Hah, Jungkook! – Nyöszörgi hosszú másodpercek múltán is.

Ez megadja számomra is végpontot, a gyönyör végigsöpör testemen, melegség önt el minden porcikámban, mikor alhasam megremeg és belé engedem élvezetem ugyanolyan hangosan nyögve fel, akárcsak ő. Nem bírom magamba fojtani hangom, túl csodálatos érzés, ami hatalmába kerít. És végre én lehettem az aktív fél! Csodálatos érzés. Legbelül, milyen régóta is vágyom már erre, hogy éppen vele történjen ez.

Leveszem vállamról lábait, amik erőtlenül esnek két oldalamra. Nyakába hajtom arcom, belihegve bőrét, nem érdekelve, hogy az ő élvezetében fürdök.

-          Még egy kicsit… - lökök egyet csípőmmel levezetésképpen. – Kérlek! – Lihegem.

Összekulcsolt ujjainkat elengedi, és karjaival szorosan ölel magához.

-          Nyugodtan – feleli.

Lassan, óvatosan levezető lökéseket adok, majd végleg kifáradva megállok, és csak fekszünk úgy, ahogy vagyunk. Szívem hevesen ver, érzem, hogy az övé is. Egy ütemben az enyémmel. Mosolygásra késztet.

-          Szeretlek, hyung! – Jelentem ki másodjára, minden érzelmemet belevetve.

-          Hyung? Sose hívsz így. – Feleli fáradtan.

-          Megérdemled kivételesen. – Vigyorgok.

Ő is elmosolyodik és megadóan sóhajt fel.

-          Én is téged, Kookie.

Amint a szavak elhagyják száját, felkapom a fejem. Jól értettem? Komolyan azt mondta, hogy ő is szeretne? Viszonozná az érzéseim? Vagy csak, mint testvérbarátot? Barátság extrákkalként? Nem érdekel. Nem is húzom fel magam ilyeneken. Azt mondta, ő is engem és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy a boldogság szétáradjon testemben.

Váratlanul ér, amint tarkómra vezeti kezét és valamit feltűnően kezd szuggerálni rajtam. Vagy inkább valamiket, ahogy végighalad szemeivel mellkasomon és hasamon is.

-          Egyébként, nem akartam modortalan lenni, de elég csúnyák ezek a foltok rajtad. – Köszörüli meg torkát.

-          Hogy mi? – Kapok nyakamhoz és nyomban kihúzódom belőle, mellé térdelve, lábamra ülve.

-          Ha már úgyis itt vagyok, helyre rakom Jimint. Nem engedem, hogy ilyen csúnya foltokat hagyjon rajtad. Ez szörnyű. Mióta? – Néz mélyen szemeimbe.

-          A… a hétvégén. – Motyogom.

-          Hétvégén? Melyik nap? – Nyalnak tágra szemei.

-          Miért érdekel? Ez annyira kínos. – Takarom el kezeimmel arcom, mire nyomban felül, de meg is bánja, mert közben felszisszen a fájdalomtól.

-          Tudnom kell! – Fújja ki a levegőt.

-          Egész szombat éjjel. – Felelem, mire szemeiben ismeretlen düh villan. Valami rosszat mondtam volna?

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés