Hello! �me az �j r�sz :3 Eg�sz sz�p terjedelm�re sikeredett, rem�lem tetszeni fog :3 J� olvas�st hozz�! ^^

Jimin POV

            Mondan�m, hogy v�ratlanul �rt tette, de akkor hazudn�k. Els�sorban term�szetesen nem ez lett volna a c�lom, hogy magamra harag�tsam, de ha m�r �gy alakult a helyzet, musz�j voltam v�ltoztatni a terveimen. B�k�s �ton szerettem volna elint�zni, de amint megl�ttam a szem�ben azt a t�zet, azt a csillog�st, ami a d�hre, de k�zben m�gis a bizonytalans�gra, a v�laszk�ptelens�g�re utal, r�j�ttem, ez �gy nem fog menni. �ppen ez�rt arra jutottam, mag�t�l tal�n nem menne el messzebbre, de ha magamra harag�tom, pontosan �gy lesz. �s a gondolatom be is igazol�dott.

            �k�lbe szor�tott k�zzel �l cs�p�m�n egyik kez�vel v�llam fogva, m�g �n tenyereimen t�maszkodom kiss� felh�zott t�rdekkel. Ha akarn�m, sim�n legy�zhetn�m, de ha m�r ilyen kis harcias, had legyen egy kis gy�zelem �rzete. Nem k�ne a b�szkes�g�t teljesen porig rombolnom. Akkor lehets�ges, komolyan gondoln�, hogy nem megy bele a h�rmasba. M�rpedig tudom, hogy t�bbet �rez ir�ntam puszta testis�gn�l, amib�l arra lehet k�vetkeztetni, hogy nem fog tudni komolyabban ellenem fordulni. Jungkookot se hinn�m, hogy ennyire ellenezn�, csak szokatlan sz�m�ra, hogy az, akivel feln�tt, most egy leped�t gy�rj�n.

-          Na, mi az? – Hergelem tov�bb, pedig nem k�ne foltosra veretnem magam. – Kezet emelsz r�m, de haszn�lni m�r nem tudod? – K�rdezem r�snyire sz�k�tett szemekkel, egy f�loldalas gunyoros mosolyt megeresztve.

Egy pillanatig habozik, ami nekem pont t�k�letes, hogy kim�rjem, hogyan fog t�madni. L�tni szemeiben az elsz�nts�got, a vads�got, majd egy m�sodperccel k�s�bb m�r lend�ti is karj�t arcom fel�, amit azon nyomban elkapok gyors reflexeimnek k�sz�nhet�en. Csukl�j�n�l ragadom meg �s tartom el magamt�l, amit elkerekedett szemekkel figyel. �rzem, ahogy megremegnek izmai, tal�n a f�lelemt�l, tal�n a d�ht�l. Megpr�b�lja kir�ntani csukl�j�t, de nem engedem, s�t, ha lehet, m�g jobban szor�tok a fog�son, mire felszisszen. Szemeim tudom, hogy v�r�s sz�nbe v�ltanak, amit � is �szrevesz, de ahelyett, hogy megadn� mag�t, sz�momra v�ratlan reakci�t produk�l.

-          Engedj el! – Sz�l r�m �s ezzel egy id�ben, mintha csak tudn�, nem fogom megtenni, amire k�r, el�rehajol lefogott csukl�j�hoz �s az eny�mbe harap.

Felszisszenek, amint egyre csak m�lyebbre nyomja fogait, �sszeszor�tott szemh�jakkal, minden erej�t beleadva. R�ngatni kezdem karom, de mint valami pi�ca, �gy tapad r�m. K�nytelen vagyok poz�ci�t v�ltoztatni, �gy teljes testtel fordulva magam al� l�k�m, kisebb f�jdalmas ny�g�st kicsikarva bel�le, de ett�l f�ggetlen�l nem ereszt el. Forr� lehelete csiklandozza a b�r�m, n�ha nyelve is hozz��r. Nem �rdekli az sem, milyen er�vel csap�dott hanyatt a betonra, kitart �ll�sa mellett.

-          Milyen er�szakos vagy! – R�ngatom meg �jb�l kezem, de ism�t jobban r�szor�t. – Ostoba! – Sziszegem, mik�zben megn�nek szemfogaim, amiket szerencs�re � is �szrevesz. Abban a minutumban sz�ja t�tva marad, csukl�m kiszabadul, �gy �n is elengedem �t a pillanat hev�ben. Visszahanyatlik a f�ldre �s le sem tudja venni szem�t r�lam.

-          T-te v�mp�r vagy! – Jelenti ki a nyilv�nval�t.

-          Tudod, most nem tudom, s�rjak-e vagy nevessek. – S�hajtom.

L�tva les�padt arc�t, talpra ugrom �s lehajolva �rte, felh�zom �t is a koszos j�rd�r�l. A teljes sokk, ami ki�l arc�ra, arra ad bizonyoss�got, hogy v�gre elhiszi, mi is vagyok val�j�ban. Ez m�r hat�rozottan halad�snak sz�m�t n�la. Jungkook vele ellent�tben sokkal k�nnyebben elfogadta a kil�tem. Szinte r� se k�rdezett dolgokra, m�g Taehyung mikor el se hitte a t�nyeket, amiket t�lc�n k�n�ltam fel neki, akkor is k�rdezett. Most pedig az, hogy szemt�l szemben �ll velem, l�tva v�r�s szemeim, hegyes szemfogaim, �gy t�nik, nem akarja lelkileg feldolgozni. De n�zz�k a j� oldal�t! M�r nem fog r�m t�madni, ami csak megk�nny�ti a dolgom, mert nem kell feleslegesen viaskodnom vele.

-          Senkinek nem sz�lhatsz egy sz�t se! Nem sz�nd�kosan mutattam meg! – Figyelmeztetem, mire csak m�g t�gabbra ny�lnak szemei. – Nem akartam, hogy �gy l�ss. -  S�hajtom.

Mivel nem t�nik �gy, hogy v�laszolni akarna, meglengetem szemei el�tt kezem. Ekkor v�gre felveszi a szemkontaktust. Szemfogaim visszah�z�dnak, m�r szememnek se szabadna elm�letileg v�r�s sz�nben pomp�znia. Tudom, hamar lehiggadtam, de k�nytelen vagyok r�, ha nem szeretn�m elvesz�teni. M�rpedig sz�ks�gem van r�. Pontosan magam se tudn�m megmondani, mi okb�l, de �gy �rzem. Nem engedhetem el. A bar�tja mellett kell tudnom. �s enn�l jobb alkalmam nem is ad�dhatna r�.

Mit se t�r�dve azzal, hogy val�j�ban az iskol�ba tartunk, kihaszn�lom a tehetetlens�g�t, a tan�cstalans�g�t, tudatlans�g�t sz�tn�zek az utc�n, hogy felm�rjem a terepet. Egy-k�t ember j�rk�l fel�nk, �gy nem kock�ztathatok. Megragadom csukl�j�n�l �s magammal r�ntom a legk�zelebbi bokros ter�let m�g�, ahol biztosan senki nem vehet �szre. Meg se lep�d�k rajta, hogy nem ellenkezik. Szerintem azt se tudja most, hogy fi�-e vagy l�ny. Ha rajtam m�lik l�ny lesz, de ezt jobb, ha egyel�re nem tudja meg. Megr�zom picit fejem, hogy elhessegessem a szemeim el� tolakod� k�pekr�l gondolataim, amint valami csinos n�i ruh�ban �ll a szob�mban, majd azt leszaggatva r�la addig dugom, m�g teljesen ki nem ny�l. M�r v�rom a napot, hogy megtehessem. Hogy b�rmi agg�ly n�lk�l leteperhessem, k�s�bb pedig Jungkookkal egy�tt j�tszhassak. Maga lenne az �lom, ha minden sikeresen menne pontosan �gy, ahogy elk�pzelem.

Szembefordulva �ldozatommal, l�tom megillet�d�tt tekintet�t. Vajon nem mer tenni semmit vagy valamit forral mag�ban? Az ut�bbit tekintve tartanom k�ne t�le, de ahogy eln�zem, ink�bb az els� tippem gy�zedelmeskedik. A v�g�n megesik rajta a sz�vem, ami�rt ki akarom haszn�lni a helyzetet. De nem. Nem �rdekel, mennyire fog ellenkezni, enn�l jobb alkalmam nem ad�dhat legk�zelebb. Musz�j �lnem a lehet�s�ggel!

-          Most pedig, aj�nlom, hogy ugyanilyen csendbe maradj, mint most! – Parancsolok r�, mire nagyot nyel. L�tni, ahogy �d�mcsutk�ja fel-le mozdul, amint a foly�kony halmaz�llapot� anyag lecs�rgedezik rajta.

M�g egy utols� pillant�st vetek az utc�ra, majd siet�sen cselekedve, jelen�tem meg minden szem sz�m�ra sz�rnyaim, amiket �vatosan megmozgatok, hogy ne az �gben sz�guldva j�jjek r�, hogy el van az egyik g�mberedve �s zuhanjunk le a felel�tlens�gem miatt. Taehyung halk sikkant�shoz hasonl�t� hangot hallat, mik�zben a h�ts�j�ra esik egyens�ly�t vesztve. Arcizmai r�ndulnak egyet a f�jdalomt�l, de hamar t�lteszi mag�t rajta, ugyanis h�tam m�g�tt elter�l� denev�rsz�rnyaimnak szenteli figyelm�t. Nem hagyom, hogy tov�bb b�m�szkodjon, vagy tal�n t�l k�s� legyen �s elfusson, �gy felr�ntom a f�ldr�l �s magamhoz �lelve csap�k egyet magam al� gy�jtve a leveg�t, mik�zben elrugaszkodom �s pillanatokon bel�l a k�k eget szelj�k.

-          Le fogok esni! – Ki�lt fel a magasban, �gy m�r nem sz�lok r�, hiszen �gyse hallhatja senki. Er�sen kapaszkodik v�llamba, l�bait is �ppen csak oldalamhoz szor�tja. Mosolyg�sra k�sztet p�nikja. J�kedvem pedig nem is pr�b�lom pal�stolni, eg�sz visszafogott nevet�sben t�r�k ki, mire jobban megmarkolja v�llaim. – Nem nevets�g t�rgya az, ha meghalok! – Ripakodik r�m.

-          A hal�lnak t�bb �rtelme van. – Felelem. – �n se voln�k �pp �l�. – Hajolok f�l�hez �s suttogom bele e szavakat.

�rzem, amint megborzong, amivel el�rulja mag�t, val�j�ban semmit nem v�ltoztak �rz�sei. M�g mindig oda van �rtem. El�ttem �gyse tudja pal�stolni. De vajon mennyire lehetnek er�sek az �rzelmei ir�ntam? Milyen szorosan k�t�dhet hozz�m? Ezzel jobb, ha v�rok, hiszen ha feltenn�m neki a k�rd�st, val�sz�n�leg � maga sem tudn� pontosan megadni a v�laszt. �ltal�ban ilyenkor az emberek nincsenek tiszt�ban a saj�t �rz�seikkel, �gy hagynom kell, hogy a dolgok tov�bb alakuljanak a tervem szerint �s csak azt�n r�k�rdezni. Tal�n addigra magamt�l is r�j�v�k, tal�n m�r el fogja mondani. Az is megeshet, hogy el fogja felejteni �s meggy�l�l, de akkor sem szabad most ezzel zargatnom. Tekintve, hogy tulajdonk�ppen �pp elrabolom, �s a foglyomm� k�sz�l�k tenni, ak�rcsak hetekkel ezel�tt bar�tj�t.

-          Hova viszel? Suliban a hely�nk! Legal�bbis nekem biztos! Engedj el! Oda kell mennem! El fogok k�sni! – Nyavalyog, mint egy kisl�ny.

-          Te akartad. – Forgatom meg szemeim �s egy pillanat erej�ig el is engedem. Legal�bbis laz�tok a fog�somon, �gy ha nem kapaszkodna, val�sz�n�leg m�r zuhanna.

Felki�lt �s l�bait cs�p�m k�r� fonja, karjait nyakamon tekeri k�rbe. �jra h�ta k�t pontj�ra helyezem karjaim, �gy tartva. Nem b�rom nevet�s n�lk�l hagyni a reakci�j�t.

-          Nem vagy norm�lis! Nem azt mondtam, hogy most engedj el! Amint f�ldet �r�nk, esk�sz�m, megverlek! De most m�r komolyan! Nem �rdekel, mi vagy! Egy�ltal�n nem fog �rdekelni! Nem egy olyan kis mihaszna ember vagyok �m, akit k�nye-kedvedre kihaszn�lhatsz!

-          Be foglak z�rni – s�hajtom, amivel egy pillanatra elveszem a kedv�t, de ez hamar v�ltozik.

-          Az se �rdekel! L�zadni fogok! Nem egy darab h�s vagyok! �rz� l�ny vagyok, tele er�vel �s kitart�ssal! Ha kell, leverek mindenkit, aki az utamba �ll! Te sem akad�lyozhatsz meg! T�led tartan�k a legkev�sb�. – Magyar�z tov�bb, amit mosolyogva t�r�k meg.

Jobban belegondolva, eg�szen tetszik ez a st�lusa, a modora. Nem tudn�m megfogalmazni, milyen m�don, avagy �rtelemben, mert t�z�vente egyszer �rzek ilyet, de akkor nagy sz�nak sz�m�t. Tal�n m�g keveset is mondok az �veket n�zve. Megeshet, hogy ilyesmi m�g sosem j�rt �t bel�lr�l. Nem testi v�gy, szimpl�n legbel�l �rzem, hogy valami m�s. Olyasmi, ami miatt nem tudn�k r� haragudni, ha ugyanazt megtenn�, amit Jungkook, aki olyan �gyesen megsz�k�tt, mikor j�rni alig b�rt. Neki is eln�ztem, de n�la m�gse �rzem pontosan ugyanezt. Hasonl�, de m�gse. Mondan�m bizonyos melegs�gnek, ami boldogs�ghormonokat termel. Magam mellett akarom tudni �s sosem engedni el. Nem hagyni, hogy baja essen, de k�zben sz�vesen fenyegetn�m egysm�ssal, hogy m�gis megmaradjon a tart�som mellette. V�delmezni szeretn�m. Szeretn�m, ha szeretne.

Megr�zom a fejem a gondolatra. M�gis miket gondolok? Teljesen elcsavarta a fejem a sok baroms�g�val, amiket �sszehord. Ez lehet az oka, ami�rt ilyenekre kalandoztak gondolataim, nem m�s. Sose k�v�ntam m�g ilyet. K�tsz�z �vem alatt egyszer sem fordult meg a fejemben ennyire komolyan, milyen lenne, ha valaki �szint�n szeretne. Mert mi�rt is szeretne engem b�rki? Engem, egy v�mp�rt, aki k�pes emberek �let�t kiontani b�rmi lelkiismeret n�lk�l, vagy kihaszn�lni �ket, amit val�ban rendszeresen teszek. Mi�rt is kellen�k neki ilyen m�don? �s nekem mi�rt kellene � ugyan�gy?

Szerencs�re m�ris meg�rkez�nk a kast�lyhoz, ahol az ajt� el�tt sz�llok le. �ppen csak leteszi �ldozatom l�bait, de m�r l�kd�s�m is befel�. Haragosan n�z h�tra r�m, de mit sem t�r�dve vele k�s�rem tov�bb az alagsor ir�ny�ba, ahov� legut�bb megtiltottam, hogy menjen. Az is egy �rdekes szitu�ci� volt. Mi�rt nem z�rtam be? Mi�rt mutattam meg neki csak �gy ezt a helyet, ami ennyire bizalmas? Komolyan ennyire meggondolatlan vagyok? Vagy csak megb�zn�k benne? Nem szabadna emberekben b�znom. Felel�tlens�g. A l�pcs�n le�rve meg�ll �s sz�tn�z, de miel�tt alaposabban szem�gyre vehetn� a folyos�kat, megragadom karj�t �s ahhoz a szob�hoz vezetem, ahov� Jungkookot is z�rtam r�gebben. Nem foglalkozom azzal, hogy p�rszor r�nt egyet, jelezv�n, engedjem el, hiszen tanultam az esetekb�l, az is lehet, hogy fut�snak eredne, amivel ugyeb�r semmit nem �rne el, de biztosan megpr�b�ln� �s nincs kedvem feleslegesen ut�na koslatni. Van m�g �ppen el�g dolgom. �gy n�z ki, a mai nap kimarad sz�momra is az iskol�t tekintve. Nem mintha olyan sokat vesz�ten�k vele, hiszen m�r nem el�sz�r j�rom v�gig. Alapj�raton sokkal t�bbet tudok, mint a legt�bben. A t�rt�nelmet a lehet� legjobban ismerem az el�deimt�l �s saj�t magamt�l is, amiket �n is �t�ltem, amit persze senki nem hinne el, ha nem tudn�k, hogy mi vagyok.

-          Itt maradsz egy ideig. – M�rem v�gig, amint bez�rom a szoba ajtaj�t m�g�tt�nk. – Igaz�n takaros kis hely, sz�val aj�nlom, hogy egy rossz szavad ne legyen! Ha nem ugrasz nekem, most az iskolapadot koptathatn�d. Magadnak k�sz�nheted. – Jelentem ki teljesen hidegen, mintha val�ban az � hib�ja lenne �s nekem semmi h�ts� sz�nd�kom nem ad�dott volna ezzel kapcsolatban, mik�zben igenis �gy akartam, hogy t�rt�njen.

-          Most bez�rsz? Komolyan bez�rsz? – Ny�lnak t�gra szemei hitetlen�l, mire apr�t b�lintok. – Nem. – Jelenti ki hat�rozottan, mire egy hossz� pillanatig megfagy a leveg� k�z�tt�nk. Be�ll a csend �s csak n�z�nk egym�s tekintet�be teljesen sz�tlanul. Nem sok�ig hagyom, hogy ez �gy maradjon, felt�r bel�lem a nevet�s. – Most meg mit nevetsz? – Szor�tja �k�lbe kezeit, mikor m�r hasam fogom.

-          Igaz�n aranyosak a pr�b�lkoz�said. – T�rok hajamba, h�trasim�tva a szemembe l�g� tincseket, amint kih�zom magam �s el� l�pek. – De most mennem kell. Garant�lom, hogy m�g l�tni fogjuk egym�st. – Vigyorgom, majd b�cs�k�pp egyik kezemmel �sszeborzolom haj�t, amit sz�r�s pillant�sokkal illet.

�rzem, hogy valamit m�g tennem k�ne, de fogalmam sincs, micsod�t. Egy bizonyos �r keletkezik bennem, mintha elfelejten�k egy nagyon fontos dolgot. De mit? Mi ez az eg�sz? Jobbnak l�tom, ha gyorsan elt�n�k a helyis�gb�l, �gy az ajt�hoz visszal�pve m�r fel is r�ntom, hogy kimenjek, de nem tudom bez�rni. Reflexszer�en h�tra pillantok, hogy megn�zzem mi az oka ennek. M�gse z�rhatom be egy olyan szob�ba, ahonnan megsz�khet.

-          Nem teheted! – Eml�keztet, mik�zben az ajt� kilincs�t fogva h�zza a falapot maga fel�.

-          Engedd el! – Sz�lok r�.

-          Nem! Nem maradok itt!

-          Tripla �rs�get fogadok. – S�hajtom eln�zve, hogy milyen er�szakos. - Nincs kedvem j�tszadozni. – Jelentem ki �s egy l�p�ssel kint is vagyok a folyos�n, majd ber�ntom magam m�g�tt az ajt�t, aminek hangos koppan�ssal esik neki foglyom. �thallatszik, ahogy felny�g a f�jdalomt�l, �gy kihaszn�lva, hogy pillanatnyilag nem tud tenni semmit, a kulcsot dupl�n forgatom el a z�rban, hogy v�letlen�l se jusson ki.

-          Nekem sincs kedvem, sz�val engedj ki! – Kezd el d�b�r�gni, mire �gnek emelem szemeim. - Nem �rdekel, mennyi id�re hagysz magamra! Ki fogok jutni! Nem maradok itt! Nem �lhetek itt! Velem nem teheted ezt, hallod?

-          Ha lehiggadt�l, sz�lj. – Felelem, majd el is hagyom az alagsort.

A legfels� emeletre �rve a saj�t szob�mba veszem az ir�nyt, ahol hagytam m�sik szeret�m. Ha ez �gy marad, akkor fel-le fogok rohang�lni a kett� k�z�tt. Ez�rt kellene min�l hamarabb �sszehoznom �ket, hogy egy helyre pakolhassam �ket. Ez �gy hangzik, mintha t�rgyk�nt kezeln�m mindkett�t, ami r�szben az�rt van, mert m�r hozz�szoktam a hatalomhoz, ahhoz, hogy senki nem mondhatja meg, mit csin�ljak. Ezt a k�rt �k sem bor�thatj�k fel. Csendesen l�pek a helyis�gbe, nehogy esetleg megzavarjam a fiatal fi�t, ha alszik. De amint k�rbe tekintek a szob�ban, sehol nem l�tom. Tal�n a f�rd�szob�ban rejt�zk�dik, vagy kiment az erk�lyre. T�bb eshet�s�g is fenn�ll. Bentebb l�pek �s hat�rozott hossz� l�p�s�kkel �rek a t�ls� v�gbe, ahol az erk�ly van, �gy kilesek, h�tha ott tal�lom, de az teljesen �res. H�tat ford�tok az ablaknak �s m�g utolj�ra k�rben�zek, miel�tt elki�ltan�m magam.

-          Jeon Jungkook! Merre vagy?

Ekkor a f�rd�szob�b�l valaminek az apr� szil�nkokra t�r�s�nek hangja sz�r�dik ki. Vajon miben mesterkedik, hogy a hangom hallat�ra �gy megijedt?

-          Gyere kifel�! Besz�lni szeretn�k veled. – K�zel�tem meg a f�rd� ajtaj�t, de miel�tt oda�rn�k, r�snyire nyitja, hogy �ppen csak kif�rjen rajta, majd gondosan be is z�rja azt maga m�g�tt, el�llva az �tj�rhat�s�gi utat. �rtatlanul pislog r�m, mire �n r�snyire sz�k�tett szemekkel n�zek hol r�, hol az ajt�ra, mintha �tl�thatn�k rajta. – Mit csin�lt�l? – R�ncolom szem�ld�k�m.

-          Semmit! – V�gja r� t�l hevesen, �gy el�rulva mag�t. Tov�bbra sem engedem tekintetemmel a magyar�zat el�l. – T�nyleg nem fontos! Azt hittem, k�s�bb j�ssz. Kedd van, nem? – N�z sz�t, mintha a falra lenne �rva a v�lasz.

-          Azt �n d�nt�m el, mikor hova megyek. – Magyar�zom, de � tov�bbra sem t�g�t. – Utolj�ra k�rdezem, mit csin�lt�l?

Nagyot nyel, majd benedves�ti ajkait. Sug�rzik bel�le a fesz�lts�g.

-          �-�n t�nyleg semmi olyat… csak… - m�lyre hatol� pillant�saimt�l nem szabad�tva hajtja le fej�t frusztr�lt s�hajjal. – Szerettem volna festeni. – Motyogja.

-          Festeni? – �rtetlenkedem tov�bbra is. – �s annak mi k�ze ahhoz, hogy valami elt�rt odabent? – Mutatok mutat�ujjammal a forr�s ir�ny�ba.

-          Az egy… kis v�za volt. Fest�ket kerestem, de megj�tt�l �s azt hittem, baj, ha csak �gy a cuccaidhoz ny�lok, ez�rt… megr�m�tett�l. – Magyar�zza.

Sz�val ennyi a probl�ma. F�l t�lem. Szuper, akkor ann�l k�nnyebb lesz r� hatni.

-          Boldog lehetsz, most egy igaz�n fontos dolog miatt j�ttem vissza, sz�val eln�zem neked ezt az �gyetlenked�st.

Siker�l meglepnem kijelent�semmel, �gy b�trabban l�p el az ajt�t�l, hogy egym�ssal szemben le�lj�nk a francia�gy v�g�be. L�tni rajta, hogy kiss� fesz�lt, mert nem tudja, mire sz�m�tson most, �s ezen a k�vetkez� k�rd�semmel sem seg�tek.

-          Tekintett�l m�r Taehyungra �gy, mint egy f�rfi? – Teszem fel az els�, eg�szen l�gy k�rd�sem, hiszen nem rontottam r� azzal, hogy m�gis milyen szinten vonz�dik szexu�lisan hozz�.

-          Tess�k? – H�zza fel szem�ld�k�t meglepetten. – Mire gondolsz? – K�rdezi megh�kkenten.

Als� ajkamba harapok, �zlel� szervemmel benedves�tem a kisz�radt b�rt, mik�zben a magyar�zaton tanakodom, m�gis hogyan magyar�zhatn�m meg neki finoman.

-          Mint, amikor egy l�nyra n�zel, aki tetszik. Csak jelen pillanatban fi� v�ltozatra kell gondolnod. Biztosan �rted, mire gondolok.

L�tom rajta, hogy kiss� zavart �s pr�b�lja rendbe szedni fej�ben a sz�lakat, majd amint tudatosul benne a k�rd�sem fontoss�ga �sszepr�seli ajkait, m�ly leveg�t vesz, mellkasa emelkedik �s s�llyed.

-          � a bar�tom. – Feleli csendesen.

-          �s mi ezzel a probl�ma? – V�gom r�, mintha annyira term�szetes dolog lenne valakit ilyesmir�l faggatni, mikor �n magam is kihaszn�lom a v�gyaim kiel�g�t�s�re.

-          Nem tekinthetek r� �gy! � fi� �s a legjobb bar�tom! Kiskorom �ta ismerem. Olyan mintha a testv�rem lenne. A v�rem. – Teszi mellkas�ra kez�t.

V�gign�zve rajta konstat�lom, hat�rozottan olyan, mint Taehyung. Nagyj�b�l ugyanazt mondta el, mint �, csak r�videbben. Sz�val ilyen szoros a kapcsolat k�z�tt�k. Ann�l jobb.

-          Nem tehetem meg, hogy m�sk�pp n�zzek r�. � se �r�lne neki, nekem pedig az a legfontosabb, hogy � biztons�gban legyen �s boldog.

-          Tulajdonk�ppen, akkor csak bebesz�led magadnak, hogy nem lehet, de k�zben m�gis �rzel ir�nta valamit? – Faggatom tov�bb egyre m�lyebbre hatolva a sz�v�hez. – Valami vonz�st? V�gyat? – Tippelgetek, h�tha siker�l megrend�tenem, ha eddig esetleg � nem j�tt volna r� mag�t�l. – Ak�rmit, ami t�bb mint bar�ts�g?

-          H�t �n… �n… - motyogja kiss� pirulva. – Nem tehetem. Nem… nem tudom…

-          Ha nem lenn�nek ilyen g�tl�said, belevetn�d magad vele egy kapcsolatba?

Ajkai r�snyire ny�lnak, pupill�i kit�gulnak, amint kir�zza a hideg. Mintha csak belegondolt volna. Gyer�nk, csak �gy tov�bb! Ilyen temp�val, pillanatok alatt egym�s�iv� teszem �ket. Legbel�l m�r �rd�gien vigyorog a leggonoszabb �nem.

-          Ezek nem egyszer� g�tl�sok! – Pr�b�lkozik tov�bb, de m�r nem tudok bed�lni neki. Ha m�g az elej�n rendesen �s hat�rozottan ki�ll a mellett, hogy nem vonz�dik bar�tj�hoz, tal�n el is hiszem, de akkor se hagyn�m ennyiben.

-          Felejtsd el akkor ezeket, b�rminek is nevezed �ket! – N�zek m�lyen szemeibe.

-          De �n… �n… - motyogja egyre v�r�sebb sz�nben pomp�zva. Szinte l�tni, ahogy szemei el�tt megjelennek az elk�pzelt pajz�n k�pei. – Azt hiszem… tal�n… - harap er�teljesen ajk�ba, mivel egy sz�les vigyort csal ki bel�lem.

-          Akkor, ha azt mondom, itt van a kast�lyban �s elvezethetlek hozz�, tenn�l b�rmit? Nem lenn�nek k�vetkezm�nyek. Nem t�rt�nne semmi, ha nagyon akarn�d. Csak el kellene mondanod neki, amit �rzel, b�rmily g�tl�s n�lk�l. Ha elutas�t, akkor elutas�t, de ha a legjobb bar�tod, akkor elfogadod. Jobb tiszt�zni ezeket a dolgokat, hidd el nekem. T�bb �vnyi tapasztalat besz�l bel�lem. – Gy�zk�d�m.

-          De annak s�lyos k�vetkezm�nyei lenn�nek! – V�gja r� hisztisen �s kiss� r�m�lten, mire magam el� tartom kezeim megad�an.

-          Ne �rdekeljenek a k�vetkezm�nyek! Az se, ha � ellenkezne el�sz�r! Ez term�szetes emberi reakci�. – Pr�b�lkozom tov�bb. – Sz�val? �szint�n v�laszolj! – N�zek r� sz�r�san.

El�sz�r csak hebegni b�r, m�g nem szemeiben olyan f�ny gy�l, amilyet m�g sosem l�ttam. Ez hat�rozottan azt jelenti, sikerrel j�rtam. Bel�l m�r �r�m t�ncot lejtek profi meggy�z� k�pess�gem miatt. Ekkor viszont tenyer�be temeti arc�t, ami m�r olyan, ak�r a r�k.

-          Igen! Kipr�b�ln�m, milyen vele k�vetkezm�nyek n�lk�l. – Feleli tomp�n, de t�k�letesen �rtem minden szav�t, mi miatt sz�les vigyorom nem akar sz�n�be l�pni.

-          Akkor gyere velem. – Mosolygok sz�lesen.

Meglep�d�tt nagy szemeket mereszt, mik�zben megragadom kez�t �s magammal invit�lva indulunk le vissza az alagsorba. Amint �t is siker�l bek�ldenem, dupl�n ford�tom r�juk a z�rat, plusz �rs�get is fogadok. Este m�g �tn�zek, megl�tjuk mire jutottak. Mindkettej�kben megingattam valamit, f�leg a fiatalabban, akiben szerintem t�bb rejlik, mint mutatja. Rem�lhet�leg j�l v�gzi majd a munk�j�t �s akkor v�gre teljes�l az egyik c�lom. M�r alig v�rom.