Hali! :3 Meg is hoztam a k�vi r�szt, m�r szinte nem is eml�kszem, mit �rtam bele, de nem is baj, �gy nem tudok spoilerezni egy kicsit se. Jobb a teljes tudatlans�g... Hib�t lehets�ges, hogy tal�ltok benne stb. N�zz�tek el nekem :D J� sz�rakoz�st! ;)

Jimin POV

 

            Eg�sz nap el tudn�m legeltetni Taehyungon szemeim. Nem gondoltam volna, hogy val�ban ki�lt�zik. Na, nem, mintha annyira nagyon kics�pte volna mag�t, de hat�rozottan olyan ruh�kat �lt�tt mag�ra, amikkel vonzza a tekinteteket. J�l �llnak neki ezek a darabok. Kiemeli az alakj�t, amin l�tszik, hogy nincs elhanyagolva. Akaratlanul nedves�tem be ajkaim. Legsz�vesebben m�r most letepern�m, de valami azt s�gja, hogy �rdemes v�rnom vele. Az is megeshet, hogy mag�t�l belemegy a dologba, vagy ami m�g jobb, � akarja majd. A reakci�ib�l �t�lve eg�szen elk�pzelhet�ek a felt�telez�seim.

            Mint egy kisgyerek, �gy szaladg�l egyik pontb�l a m�sikba, minden szobrot, festm�nyt t�zetesen megvizsg�lva. Mintha egy m�zeumban lenne. M�g a k�falon is v�gigh�zza a kez�t, de mi okb�l, arra nem fogok r�j�nni. Az alagsor ajtaj�hoz �rve megpr�b�lja kinyitni azt, de nem j�n �ssze neki.

-         Kulcs kell hozz�. – D�l�k neki a falnak zsebre dugott kezekkel.

R�m n�z unott fejjel.

-         Magamt�l is r�j�ttem. – Feleli.

Ekkor csillog� szemekkel n�z a l�pcs�re �s vezeti fel rajta egy k�pzeletben megtervezett �tvonalon tekintet�t. K�v�ncsian figyelem, mire k�sz�l ez�ttal, viszont meglep, hogy b�rmi sz� n�lk�l elindul felfel�.

-         Ki mondta, hogy oda felmehetsz? – L�k�m el magam a falt�l �s ut�na indulok.

-         Sz�t akarok n�zni. – Feleli h�tra se pillantva r�m. – Nem minden nap fordul meg az ember itt. �rdekel, mi van fent.

-         Olyan dolgok vannak ott, amikhez semmi k�z�d. – Figyelmeztetem, de mit sem sejtve megy tov�bb engem feld�h�tve ezzel. – Nem hallgatsz a sz�p sz�ra? – Teszem fel a k�rd�st k�s�rteties hangon.

Egy pillanatra megtorpan, h�trapillant r�m, ahogy egyre k�zelebb �rek hozz�, majd gyorsan folytatja �tj�t tov�bb. Miel�tt meg�ll�thatn�m m�r fel is �r �s a korl�thoz rohan, ami az egyik folyos� egy kisebb r�sz�t teszi l�that�v�.

-         Kontaktlencs�t hordasz? – M�reget r�snyire sz�k�tett szemekkel.

-         Mi�rt k�rdezed? – �llok meg az utols� l�pcs�fokok egyik�n.

-         V�r�sek a szemeid. M�skor nem ilyen.

-         �, hogy az! – Kuncogok. – V�lem�nyem szerint erre magadt�l is tudnod k�ne a v�laszt.

-         Szerinted mire nem k�ne? – Forgatja szemeit.

H�tat ford�t a korl�tnak �s nekid�l. Sz�tn�z a folyos�n, �n pedig abban a pontban meg�llva v�rok b�rmif�le reakci�t, felismer�st a r�sz�r�l, de ez nem �gy t�nik, hogy be akarna k�vetkezni. Mi�rt nem fogja fel, hogy valami nem ok� k�r�l�tte? Ott van egy csom� bizony�t�k! A sok furcsa eset! K�pes volt elj�nni velem ide, annak ellen�re, hogy tudja, kezem van Jungkook elt�n�s�ben. Nem �ll �ssze a fejemben a k�p. Ekkor felugrik �l� helyzetbe �s �gy kapaszkodva tekint le a f�ldszinti el�csarnokra, ami az�rt nincs olyan k�zel.

-         Sz�llj le onnan! – Hunyom le idegesen szemeim, mert m�r el�re l�tom, hogy valami rossz fog t�rt�nni.

-         Mi�rt? – K�rdez vissza oldalra biccentve fej�t �rdekl�d�st mutatva. – Szerintem t�k muris. – Vigyorodik el �s abban a pillanatban h�trav�gja mag�t. Az �t� is meg�ll bennem. Szinte r�gt�n el�tte termek es t�rdeire szor�tom kezeim.

-         Te norm�lis vagy?! – Akadok ki teljesen. – Legal�bb a kezeddel kapaszkodj meg a korl�tban, te idi�ta! – Parancsolok r�, de k�r�sem ellen�re feje fel� emeli karjait. – Melyik sz�t nem �rted abb�l, hogy kapaszkodj meg a korl�tban?

-         De ez a hal�lleng�s! Mindig is ki akartam pr�b�lni ilyen vesz�lyes k�rnyezetben. – Nevet.

-         A fejedbe fog sz�llni a v�r! – Aggodalmaskodom tov�bb, amivel saj�t magamat is siker�l meglepnem. Nem szoktam �gy agg�dni emberek�rt. M�g ennyire nem f�ltettem senkit ezel�tt. Nem szeretn�m, hogy baja essen. Valami legbel�l olyan szinten vonz hozz�, annyira sz�ks�gem van r�, hogy teljesen bep�nikolok m�r a gondolat�t�l is annak, hogy �letvesz�lybe ker�lj�n.

-         Te �gyis itt vagy �s most is tartasz. – Adja meg az �sszer� v�laszt. – Nem fogok leesni. �gyse hagyn�d, nem? – Kezd el himb�l�zni, amivel a sz�vem majd kiugrik a hely�r�l r�m�letemben.

-         Ne mozogj m�r! Olyan vagy, mint egy nagyra n�tt gyerek!

-         �gy is �rzem magam. – Nevet.

M�r �pp hozz� akarn�k valami m�st is v�gni a fej�hez, ami �pp kics�szik a sz�mon, mikor olyan hirtelen mozdulattal l�ki vissza mag�t �l� helyzetbe, hogy azt se tudom, hova kapjak. Ahogy a helyzet is adja, a derek�t kapom el, nehogy visszaboruljon �s baja essen, de arca t�l k�zel ker�l eny�mhez. L�tom rajta a meglepetts�get, a zavarts�got. Lassan egyre v�r�sebb sz�nt �lt b�re sz�ne, ami nagyon �dess� teszi.

-         Mondtam, hogy nem hagyod, hogy bajom essen. – Mondja, mik�zben lehelet�t �rzem b�r�m�n, majd elmosolyodik zavar�ban �s h�tr�bb h�zza fej�t t�lem. – Megint barna sz�ne van a szemednek. – Megk�nnyebb�lten s�hajt fel. – Ez �gy sokkal bar�ts�gosabb. – Vigyorog �s meri a b�tors�got venni ahhoz, hogy hajamba t�rjon �s �sszeborzolja azt. A lehet� leggyilkosabb pillant�sokkal illetem.

-         Az �leteddel j�tszol. – Morgom neki, mire azonnal meg�ll keze a mozg�sban. – M�g lel�khetlek. – Mosolygok r� gonoszan.

-         Vagy nem!

Lecs�szik �vatosan �ll� helyzetbe, de �gy csak jobban testemhez simul, amivel csak azt �ri el, hogy felizgat. Val�sz�n�leg meg is �rzi ezt, mivel nyomban mellkasomn�l fogva eltol mag�t�l �s kih�zva mag�t, m�lyet szippant a leveg�b�l. K�zel �ll ahhoz, hogy val�ban magam�v� tegyem m�g ma �jjel.

-         Ha �gy folytatod, holnap nem fogsz tudni dolgozni menni. – Jelentem ki sz�razon, mire mozdulatlann� dermed.

-         Ezt meg hogy �rted? – �rtetlenkedik. – Mi�rt ne tudn�k menni?

-         L�bra �llni bizony�ra nem fogsz, sz�val fogd vissza magad.

Ha nem is teljesen, de fogja az ad�st �s zavar�ban a farmerdzsekij�nek ujja v�g�t h�zogatja.

-         Ha nem engeded meg, hogy itt is sz�tn�zzek, akkor mi a fen�nek j�tt�nk ide? – H�zza fel mag�t kicsit.

-         Az�rt, hogy felfogd, kivel �llsz szemben. – Felelem ridegen �s magabiztos hossz� l�p�sekkel elindulok lefel� a l�pcs�n. – Gyere le onnan �s el nem mozdulhatsz az el�csarnokb�l! – Adom ki a parancsokat. – Hozok egy kis meglepet�st. – Vigyorgok h�tra r�, ahogy pillanatok alatt az alagsor ajtaj�hoz �rek �s visszan�zek r�. – Megv�rom, m�g lej�ssz onnan. – Teszem cs�p�re kezeim. – Vagy azt szeretn�d, hogy �rs�get �ll�tsak mell�d is?

-         Mif�le �rs�get? – K�rdezi, de az�rt eleget tesz k�r�semnek �s elindul lefel�.

Egy sokat mond� pillant�ssal elint�zem a v�laszt. Tudom, hogy �ppen el�gg� k�v�ncsiv� teszem, de egyben el�rasztja a f�lelem. Amint az utols� l�pcs�fokr�l is lel�p, a kulcsot az ajt� z�rj�ba dugom �s elford�tom. Figyelmeztetem el�tte m�g, hogy ne merjen ut�nam j�nni, aminek oka az is, hogy nincs kedvem �lland�an a kulcsokkal bajl�dni, csak gyorsan felhozni a meglepet�st. Hamar le is baktatok Jungkook szob�j�hoz. A k�t �r, amint �szrevesz, ahogy k�zeledem, f�lre�llnak az ajt�b�l, �gy utat nyitva nekem, hogy bel�pjek.

-         Nyiss�tok ki! – Sz�lok el�re.

Az egyik r�gt�n ugrik is a szavamra. �n nyitok v�g�l be, bez�rva gondosan magam ut�n az ajt�t. Az �gyra tekintek, ahol a fi� fekszik gondosan betakar�zva �s m�ly �lomba szender�lve. Nesztelen�l l�pek �gy�hoz �s a leg�vatosabban �l�k le mell�, nehogy felkeltsem. Szeretn�m m�g csod�lni a nyugodt, sima, r�nctalan b�r�t, mik�zben halkan szuszog. Teljesen a nyak�ba h�zta a takar�t, ez�rt �szrev�tlen�l odateszem kezem �s lassan elh�zom onnan �ppen annyira, hogy l�thassam a puha kis b�r�t, amit semmilyen ruhadarab nem takar, viszont z�ldes-lil�s foltok tark�tj�k. Halv�nyan elmosolyodom visszagondolva az el�z� est�re. Egy kicsit tal�n kegyetlen voltam, de ezt m�g jutalomnak is veheti, hiszen ha igaz�n d�h�s vagyok valakire, akkor nem hagyom, hogy �lvezze a dolgot. De persze ezt � m�g nem tudhatja. �s jobban is tenn�, ha nem h�zn� ki a gyuf�t ennyire.

Mutat�ujjammal gy�ng�den sim�tom v�gig arc�t, mire megr�ndul a szemh�ja, mocorogni kezd, lejjebb cs�sztatva mag�n a takar�t, egyik karj�t kidugva rajta. Nem volt rajta p�l�, ami annak tudhat� be, hogy el�z� �jszaka sz�tt�ptem az egyetlent, ami volt neki. Nem b�nom, hogy akkor nem adtam neki azonnal m�sikat, hiszen most megcsod�lhatom enyh�n izmos karj�t �s a mellkas�t, amib�l egy kev�ske kil�tszik. Ajkamba harapok a l�tv�nyra. Sz�vesen felkelten�m �s r�vetn�m magam, de tudom, hogy fent egy m�sik �ldozatom v�r. �ssze k�ne boron�lnom �ket. �, igen! Mind a kettej�kkel egyszerre nem is lenne rossz. K�t ilyen szexi fi�val. Azt hiszem, m�r most nekikezdek.

Vigy�zva nehogy felkeltsem, kirontok a szob�b�l �s az egyik �rt elzavarom, hogy hozzon tiszta ruh�kat. Hamar vissza is �r, �n pedig visszamegyek a most m�r �beren �l� fi�hoz. Leteszem mell� a szerzett anyagokat.

-         Ezeket hordhatod, am�g itt vagy. Majd valamikor hazaengedlek, miel�tt v�ghezvinn�m a tervem veled. Ut�na �r�kk� az eny�m leszel.

P�r m�sodpercig m�rlegeli a helyzetet �s feldolgozza a hallottakat. Tenyer�be temeti arc�t �s er�teljesen megd�rzs�li, hogy v�g�l ujjai k�z�l kilesve n�zzen szemembe. �r�l�k, hogy nem azzal van elfoglalva, mint m�r sok m�s �ldozatom is tette, hogy takargassa mag�t.

-         Hogy mondtad? – Ny�gi.

Sz�les vigyor ter�l sz�t arcomon.

-         J�l hallottad. Otthon nem tudn�k gondodat viselni. �n, csak meg�vlak a k�vetkezm�nyekt�l. Nem hiszem, hogy �r�ln�l neki, ha a saj�t sz�leidet �ln�d meg.

-         Azt hittem, azt m�r megbesz�lt�k! – Dobja karjait �l�be.

M�g sz�lesebb vigyorral jutalmazom.

-         De m�g mennyire, hogy megbesz�lt�k. – Kuncogok. – Csak nem gondoltad, hogy majd meggondolom magam? �n? Na, ne sz�rakozz! – Komolyodom el, mire �sszerezzen. – Lassan k�tsz�z �ve �lek ezen a vil�gon! Egy�ltal�n nincs kedvem �lland�an m�sok kedv�re tenni, mikor �gyis v�get �r a kis nyamvadt �letetek! – V�gom a fej�hez a t�nyeket.

-         Akkor ann�l jobban tudhatn�d, mennyit �r egy emberi �let! – V�g vissza mer�szen.

Lehunyom szemeim, hogy csillap�tsam d�h�m, ezt k�vet�en megragadok egy p�l�t �s hozz� v�gom.

-         Ink�bb �lt�zz fel besz�d helyett! – Parancsolok r�. – Vend�g�nk van.

Pillanatok alatt mag�ra kapja a fels�t, ami kiss� nagy r�, de jobb, mint a semmi.

-         Na, mozg�s! – L�pek az ajt�hoz �s kit�rom neki jelezv�n, hogy menjen kifel�.

-         Ut�lom, hogy �lland�an csak parancsolgatsz! – Ugrik ki az �gyb�l �s elindul fel�m. – Legal�bb �lvezetess� tenn�d az itt l�tem! Akkor tal�n m�g sz�vesebben bele is menn�k, hogy itt legyek, de �gy… - d�h�ng.

Ahogy elhalad el�ttem, egy hatalmasat csapok h�ts�j�ra, mire megugrik �s sikkantva egyet sz� szerint kiugrik a szob�b�l. Nevetve megyek ut�na. Am�g felmegy�nk az el�csarnokba vezet� l�pcs�n, folyamatosan h�tul tartja kezeit, nehogy v�letlen�l is hozz� �rjek, de jobb �tletem t�mad, amihez nem kell akkora fel�let. Mikor �pp nem figyel a h�velyk- �s mutat�ujjammal a jobb oldal�ba cs�pek, mire ism�t megugrik, �s cs�polni kezd az �rt fel�let k�r�l ny�sz�r�gve.

-         Hagyj b�k�n! – �ll meg az ajt� el�tt.

-         Mi�rt tenn�m? – K�rdezem vissza teljesen komoly �br�zattal.

-         Mert… mert…- l�tom rajta, hogy elgondolkozik a v�laszon. – Mert k�l�nben t�nyleg nem hagyom t�bbet, hogy megdugj! – M�r a gondolat�ba is belev�r�s�dik, az �n arcomra pedig siker�l mosolyt csalnia ezzel.

-         No l�m! – Hajolok arc�ba �s mit ad Isten, nem ellenkezik. – Sz�val, ha nem csapkodlak, vagy net�n csipkedlek, akkor hagyni fogod magad? Nem lesz semmi ellenkez�s?

Ajkaim �v�it simogatj�k. Hallom, ahogy nagyot nyel.

-         Hagyom. – Adja meg v�g�l a v�laszt, engem v�gletesen boldogg� t�ve ezzel.

Miel�tt kil�pn�nk, kihaszn�lom az alkalmat, hogy kettesben vagyunk �s megcs�kolom. Ez sem v�lik ellen�re, azonnal viszonozza. Hagyja, hogy nyelvem �tdugjam sz�j�ba, t�ncba h�vva az �v�t. Olyan, mint egy �lom. Milyen hamar megadta mag�t!  Lihegve v�lunk sz�t, �s �r�m ittasan r�ntom fel az ajt�t, els�k�nt �n l�pve ki rajta, Jungkookot m�g l�that� sz�g�n k�v�lre hagyva. Taehyung a l�pcs� alj�n �l �s k�v�ncsian n�z fel r�m.

-         Sok�ig elvolt�l. – Feleli nekid�ntve fej�t a k�korl�tnak.

Vigyorogva l�pek kintebb, �gy a m�g�ttem rejt�zk�d�nek helyet adva. Amint kil�p, a l�pcs�n �l� felpattan, �s hatalmas szemekkel n�z a m�sikra, akinek szint�n ugyanez a reakci�ja.

-         Jungkook! – Ny�gi ki a nev�t.

-         Taehyung?  K�rdezi az �ldozatom.

Megmerevedve �llnak �s n�znek egym�sra, �n pedig �lvezem a m�sort, amit szolg�ltatnak. A fiatalabb azonnal az id�sebbikhez siet �s karjai fogs�g�ba z�rja. Olyanok, mintha t�bb lenne k�zt�k, mint bar�ts�g. Ez persze sz�momra csak el�ny, ann�l kevesebb dolgom lesz az �sszeboron�l�sukban.

-         Azt hittem, �r�kre elt�nsz! – Temeti arc�t a kisebb v�ll�ba Taehyung. – Elk�pzelni nem tudtam, mi lehet veled! Mes�lj! – Tolja el mag�t�l. – Mondj el mindent, mi t�rt�nt! – H�zza a l�pcs�h�z, amire azt�n le�lnek egym�ssal szembe fordulva.

-         Nem el�g egy�rtelm�? – Biccent fej�vel az ir�nyomba, mire a m�sik r�m n�z.

Karba tett kezekkel, �sszeh�zott szem�ld�k�kkel figyelek Jungkook minden szav�ra. Ha hamarabb elj�r a sz�ja, mint k�ne, akkor hi�ba h�dol be nekem, ha �gyis b�ntet�s lesz a v�ge.

-         Nem nagyon tudom elhinni. – Motyogja a v�laszt Tae.

-         Pedig itt vannak a k�sz bizony�t�kok. N�ha elgondolkozom rajta, hogy lehetsz ennyire s�k.

-         Nem vagyok s�k, csak realista! T�l abszurd dolgokat mondotok mind a ketten! Nem tudok hinni semminek, csak annak, amit l�tok.

-         Most hozott fel az alagsorb�l. Ez nem el�g a szemednek? – Vakarja meg fej�t s�hajtva, amivel v�gre siker�l elgondolkodtatnia a m�sikat.

Miel�tt m�g b�rmi m�sr�l is elsz�lhatn� mag�t a fiatalabb, odal�pek hozz�juk, �s nem �rdekelve mennyire zavarja �ket, kettej�k k�z� teszem l�bam �s le�l�k. Mindketten r�m emelik tekintet�ket, amit �n sz�les mosollyal nyugt�zok. Ezt a figyelmet szeretn�m magamnak mindig!

-         Na, mi az? Olyan csendbe lettetek. – T�maszkodom meg tenyeremen.

-         T�nyleg te tetted ezt Jungkookkal. – Motyogja.

-         Mint m�r kor�bban is eml�tettem. Tal�n nem hitted el? Egy�bk�nt, mint l�thatod, semmi baja sincsen! Csak ezt szerettem volna.

-         De most semmi sem g�tol meg abban, hogy kit�laljak arr�l, hogyan b�nsz velem! – Fenyeget�zik Jungkook, amivel az id�sebbik figyelm�t is felkelti.

-         Csak magadnak �rtan�l vele. – Biccentem oldalra fejem.

-         Enn�l rosszabb sorsom m�r �gyse lehet!

-         Te aj�nlottad fel magad p�r perccel ezel�tt.

-         Cser�be jutalom j�rna.

-         Igen, j�r. Legk�zelebb hagyom, hogy elmenj. – Erre az elsz�l�somra f�lig pirul.

Taehyung hangos torokk�sz�r�l�ssel szak�t f�lbe minket.

-         Ti meg mir�l besz�ltek? – R�ncolja homlok�t.

Perverz mosollyal lesem Jungkookot, ahogy lehajtja fej�t �s tenyer�t arc�ba temeti. M�g combj�t is �sszeh�zza. Val�sz�n�leg belegondolt a tegnapba �s hogy milyen lenne, ha nem hagyn�m ott ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt. K�vetkez�nek Taehyungra vezetem tekintetem, akinek megakadnak szemei egy pontban �s arca is s�padtabb� v�lik a kellet�n�l.

-         Jungkook… - motyogja, mire a sz�l�tott felkapja r� fej�t. – Mit csin�lt�l a nyakaddal? – K�zben kez�vel �vatosan hozz��r a s�r�lt fel�lethez. – Ez nagyon durva! - Marad t�tva a sz�ja. - Istenem! Mi t�rt�nt veled?

Kook elkapja Taehyung kez�t �s elh�zza onnan. Mivel l�ttam, hogy nem fog v�laszt kapni, �gy d�nt�ttem, kezembe veszem az �gyet.

-         Val�sz�n�leg egy �llat az oka. Errefel� el�g vesz�lyes szabadon k�sz�lni. – Jelentem ki teljesen komolyan. �gy t�nik Taehyung el is hiszi ezt a sztorit. – Nem megmondtam, hogy ne csin�lj semmit az enged�lyem n�lk�l? �n jobban ismerem ezt a helyet, mint te. – Dorg�lom meg a sebes�ltet, aki p�r m�sodperc erej�ig �rtetlen�l �ll a dolgok el�tt, majd f�ny villan a szem�ben �s halv�ny mosoly suhan �t az arc�n.

-         �, igen! T�nyleg van konkr�tan ebben a kast�lyban egy el�g vesz�lyes, beteg �s veszett �llat.

-         Te pedig mindig kih�vod annak a veszett �llatnak a figyelm�t a rosszas�goddal. – V�gok vissza.

-         Nem sok es�lyem van erre, ha a napjaim egy szob�ba z�rva t�lt�m. – S�hajtja.

-         Nem is tudom, ki aludt f�lmeztelen�l legut�bb. – Vigyorgok perverzen.

Ekkor m�r Taehyungnak is felt�nik a dolog.

-         Mi�rt aludt�l f�lmeztelen�l? �s te mi�rt tudsz r�la? – Az ut�bbi k�rd�st nekem c�lozza.

Jungkook a p�l�j�t megragadja �s legyezni kezdi mag�t.

-         Milyen sz�p id�nk volt ma, nemde?

-         Holnap �gy tudom, esni fog. – Sz�llok be a j�t�k�ba.

-         Sajnos, nem �ll m�domban az id�j�r�s-jelent�st n�zni mostans�g.

Tae idegesen �ll fel �s n�z felv�ltva kett�nkre.

-         Ti meg mi a f�szkes fen�r�l besz�ltek? – K�rdezi idegesen.

-         A holnapi es�r�l, amibe kiviszem Kookot. – Vigyorgok szemtelen�l.

-         Ne m�r! Nem szeretem az es�t! Annyira ideges�t�, ha el�zom, �s folyik r�lam a v�z! – Nyafog az eml�tett, mire felnevetek.

-         Nem csak a v�z lesz az egyetlen, ami folyni fog r�lad.

Jungkook pal�stolva, mennyire zavarban van, felugrik �lt�b�l �s bar�tja m�g� rejt�zik.

-         Vagy ak�r perceken bel�l mindkett�t�kr�l. – Nedves�tem be ajkaim nyelvemmel, ahogy v�gigm�rem �ket tet�t�l talpig. Tetszik a l�tv�ny, ahogy egym�sba kapaszkodva �llnak �s n�znek r�m.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s