Hi! :3 Hamar �rkeztem kiv�telesen, sz�val �r�ljetek! J� olvas�st! ;)

Jungkook POV

            Amint bel�pek a szob�ba, hallom magam m�g�tt, ahogy kattan a z�r. Ugyanoda hozott vissza, ahol el�tte tart�zkodtam. Semmit nem v�ltozott a helyis�g. Ruh�im, amiket adott, m�g mindig ugyanazon a helyen fekszenek, hol hagytam �ket. Legbel�l rem�nykedtem benne, hogy Taehyung itt lesz, de a szoba teljesen �resnek hat. Ezek szerint Jiminnek csak az volt a c�lja, hogy visszahozzon ide, mert t�l sok fejf�j�st okozok neki odafent. Pedig sokkal k�nyelmesebb �s otthonosabb ott, mint itt.

            Valaminek a koppan�s�nak hangja t�ri meg a csendet. Azonnal a hang forr�s�nak ir�ny�ba ford�tom fejem �s nagy rem�nyked� szemekkel n�zek a szekr�nyajt�ra, ami t�rva nyitva �ll. �vatos nesztelen l�ptekkel indulok bentebb a szob�ban, nehogy r�ijesszek arra a szem�lyre, aki itt �l�lkodik. Amint kell� sz�gbe �rkezem, megpillantom TaeTaet h�tulr�l, amint a szekr�nybe hajolva �ll �s a felakasztott ruh�kat pakol�ssza.

-          Narni�t keresed? – Cs�szik ki a sz�mon az els� k�rd�s, ami megfogalmaz�dik bennem.

-          Jungkook? – Fordul reflexb�l h�tra, de ezzel csak m�g egy v�llf�ra akasztott ruhadarabot ver le.

Egyik�nket sem �rdekli, mi t�rt�nt. Mindkett�nk szem�ben megcsillan a f�ny, a boldogs�g�, hogy v�gre �jra l�thatjuk egym�st. Meg se v�rom, hogy esetleg rendbe tegye, amit romba d�nt�tt, m�r rohanok is hozz�, hogy a nyak�ba vessem magam, kibillentve az egyens�ly�b�l, �gy beesve a szekr�nybe, ahov� hangos koppan�ssal �rkez�nk.

-          Bocs�nat! – Engedem el, hogy kim�sszunk a ruharengetegb�l.

-          Nem gond. – Feleli, mik�zben kics�szik le�lve a padl�ra �s maga m�g�tt bez�rja az egyik ajtaj�t a szekr�nynek, aminek azt�n nekid�l.

Mindketten kif�jjuk magunkat �s hosszas m�sodpercekig csak �l�nk �s n�z�nk magunk el� elmerengve gondolatainkban. Szeretn�k a fej�be l�tni, vajon mire gondolhat most. Mit �rez? Vele is besz�lt Jimin? Vajon ugyanarr�l, mint amir�l velem? Vagy m�s lenne a dolgok h�tter�ben? Annyi biztosan kiolvashat� a testbesz�d�b�l, hogy valami nyomja a lelk�t. Tal�n csak az a baja, hogy be lett z�rva. T�nyleg! Mi�ta lehet itt?

-          TaeTae…

-          Jungkook… - sz�lalunk meg egyszerre, majd egym�sra n�zve elvigyorodunk.

-          Kezd te.

-          Nem-nem, mond csak te! – Adja �t a lehet�s�get sz�momra.

-          De l�tom, hogy t�ged jobban nyom valami.

-          Te vagy itt r�gebb �ta bez�rva mag�nyosan.

-          Te vagy az �jonc.

-          Mint friss h�s, ez az engedm�ny vagy nevezzem aj�nd�knak? – Mosolyog, mire felnevetek.

Ha tudn�, hogy aj�nd�kk�nt m�st sz�nok neki. Mi�rt is kellett Jiminnek ilyeneket k�rdezgetnie t�lem? Val�j�ban kicsi korunkban t�rt�nt, hogy r�d�bbentem � valamiben m�s sz�momra, mint egy egyszer� bar�t. De elsiklottam ezek felett az �rzelmek felett. A l�nyokra is ugyan�gy tudok n�zni, ez�rt id�vel hozz�szoktam a t�rsas�g�hoz �s tal�n el is felejtettem a r�gebbi meging�saim. Megtanultam �lni vele, hiszen legbel�l tudom �s mindig is elfogadtam, hogy � bizony�ra nem vonz�dna hozz�m. Viszont Jiminnek siker�lt �jra felbolygatnia a r�gm�ltat, azt, amin m�r r�ges-r�g t�ltettem magam �s eltemettem a gondolat�t is b�rmily vele val� kapcsolatr�l. De abban is igaza van, hogy a legjobb bar�tom, sz�val be kellene vallanom neki. Mit vesz�thetn�k vele? Csak nem mondan� azt, hogy �r�kre megszak�tja velem a kapcsolatot. Az az�rt el�g abszurd �s brut�lis lenne. Ennyi embers�g benne is van. Ismerem m�r el�gg� ahhoz, hogy ezt tudjam.

-          Akkor csak azt mond, mivel kapcsolatban akarsz mondani valamit. Az is lehet, hogy ugyanaz a t�m�nk. – Pr�b�lom meggy�zni, hogy ne nekem kelljen belev�gnom a vallom�sba.

Megad�an s�hajt fel �s n�z szemeimbe. B�r tehetn�k �rte valamit. De megsz�ktetni nem fogom tudni innen. Tekintete m�gse arr�l �rulkodik, hogy azzal lenne probl�m�ja, hogy itt van. Mintha valami m�s nyomn� a lelk�t, valami sokkal fontosabb, amit nem tud szavakba �nteni, vagy nem mer elmondani.

-          �n nem is tudom, hogyan kezdhetn�k bele. – Jelenti ki ink�bb a padl�t tanulm�nyozva.

-          Neked is telebesz�lte a fejed, mi? – K�rdezem megr�ndul� arcizmokkal, mire ism�t fels�hajt, de ez ink�bb t�nik gondterheltnek �s megad�nak, mintha igazat adna nekem.

-          Ezek ut�n semmi sem lesz olyan, mint r�gen. – Piszk�lgatja k�rmeit.

Elgondolkodva helyezkedem kicsit �l� poz�ci�mon, mert kezdenek kicsit elzsibbadni l�baim, amikre helyeztem a tests�lyom. Fogalmam sincs, mit reag�lhatn�k erre, hiszen igaza van. M�r � is itt van, �gy annak a halov�ny es�lye, hogy kijutok valahogy, m�g kevesebbre cs�kkent. R�ad�sul most m�r sz�m�ra is. A sz�leink mi�rt nem tesznek semmit? Vajon �sszefognak majd, ha megtudj�k, mindketten elt�nt�nk? Tal�n igen, tal�n nem. Jiminnel �gyse tudnak mit kezdeni. M�gis mit tehetn�nek? Besz�lnak a rend�rs�gnek, hogy keres� akci�t ind�tsanak, amivel �gyse �rnek semmit, mert mi itt lesz�nk a n�gy fal k�z�tt.

-          Szerintem alkalmazkodnunk k�ne a kialakult helyzethez. – K�sz�r�l�m meg torkom. – Lehet, hogy ez a sorsunk.

Nem reag�l, csak hosszas m�sodpercekig b�mul r�m, amik egy �r�kk�val�s�gnak t�nnek. Zavarba ejt� a n�z�se, mintha mindent tudna, a lelkemig l�tna. Az lehet, jobb is lenne, mert nem k�ne bevallanom neki szemt�l szemben a r�g kialudt �rz�seim, amik most �jb�l l�ngra lobbantak. Megvakarom hal�nt�komn�l a b�rt �s zavartan n�zek f�lre. Valami rosszat mondtam volna?

-          Alkalmazkodnunk kell? – Teszi fel a k�rd�st hosszas csend ut�n. – Tudod, hogy mit szeretne? Mi a c�lja? Tudod, miket tett?

K�rd�sei egyenesen k�vetel�z�ek, faggat�z�, mintha oly sok inform�ci� birtok�ban lenne, amikr�l nekem fogalmam sincs. M�rpedig nem vagyok h�lye, konkr�tan nem sok dolgot tudok, de vannak sejt�seim.

-          Azt hiszen, tal�n t�l sokat is tudok. – Felelem. – Nem mondott nekem soha semmit egyenesen, mindig tal�lgatnom kellett, de azt biztosra tudom, hogy sikeresen meginogtatott. – Nyelek egy nagyot, ahogy nagyobb figyelmet szentel r�m. K�v�ncsi szemekkel n�z, amivel zavarba hoz. Elveszi a b�tors�gom. – Az �rz�seim, a sz�vem… - teszem mellkasomra egyik kezem. – Tal�n �gy kell t�rt�nnie. Erre k�rhoztattunk.

-          Nem �gy szeretn�m le�lni az �letem h�tral�v� r�sz�t. – Szomorodik el. Mellettem mindig is ny�ltabb term�szet� volt. Erre bizony�ra r�tesz, hogy kiskorunk �ta ismerj�k egym�st. Ez a ny�lts�g pedig j�l esik, hiszen tudom, hogy mindennek ellen�re, hogy mik t�rt�ntek, ugyan�gy megb�zik bennem.

-          Meg k�ne pr�b�lnunk – helyezkedem k�zelebb hozz�. – Az �j j�v�nk fel� alkalmazkodni.

Fogalmam sincs, mi �t bel�m. Csak teszem, amit az �szt�neim s�gnak. K�zelebb m�r nem tudok hozz� somford�lni, de amennyire lehet, megk�rny�kezem. Sz�vem heves dobog�sba kezd, ahogy �vatosan, alig �szrevehet�en egyre csak k�zelebb hajolok arc�hoz, mire egy pillanatra ajkaimra pillant, de azonnal elveszi onnan tekintet�t, �s mintha valami b�nt k�vetett volna el, �gy n�z szemeimbe.

-          Nekem nem lenne… ellenemre… az alkalmazkod�s… - motyogom v�szesen k�zel hajolva ajkaihoz, ugyanazt a mozdulatsort k�vetve szemeimmel, amit � is tett pillanatokkal ezel�tt. Ledermedve �l el�ttem �s sug�rzik bel�le, hogy mennyire tan�cstalan. Val�sz�n�leg nem akar ell�kni mag�t�l, mert a bar�tja vagyok, de meg is r�misztem ezzel a v�ratlan tettemmel. Ford�tott esetben �n is ugyan�gy �rezn�k a hely�ben. – K�rlek! Csak egy… pr�ba… - nyitom r�snyire ajkaim, leheletem pedig b�r�t cir�gatja. P�r m�sodpercig m�g habozik, majd � is k�zelebb hajol, de nem l�p annyit, hogy b�rmi t�rt�njen, viszont ezzel megadja a b�tors�got a folytat�shoz. V�g�l is ez�rt j�ttem. Valahol el kell kezdenem, hogy elcsavarjam a fej�t. – F�lsz? – Teszem fel a d�nt� k�rd�st.

-          Egy kicsit – nyel egy nagyot.

Ekkor kihaszn�lom az alkalmat. Tark�j�ra vezetem egyik kezem �s �vatosan, l�gyan �rintem �ssze ajkaink. Minden mozzanattal vigy�zok, f�lek, hogy elijesztem. El�sz�r nem is teszek semmit, csak hagyom, hogy puha p�rn�i eny�imen pihenjenek, majd kicsit cs�cs�r�tve lehelek apr� puszikat minden kis millim�ter�re. �rzem, amint megremeg, mely mosolyg�sra k�sztet. Eddigi �letem sor�n sokszor er�sebbnek gondoltam �t minden tekintetben magamn�l, most viszont olyan kiszolg�ltatott helyzetben van, hogy szokatlan t�lem, de �n domin�lok. Pedig, ha elk�pzelem magunkat egy�tt, valami�rt mindig � ugrik be, hogy � lesz a v�delmez�m, az akt�v f�l �s m�g sorolhatn�m. Szemeim lassan teljesen lehunyom, mik�zben r�snyire nyitom ajkaim �s k�z�j�k veszem �v�t. Ez id�ig nem tett semmit, de most kiss� felb�torodva k�veti mozdulataim, enged a k�s�rt�snek. Kezeit k�t oldalamra helyezi, megragadja pul�verem �s p�l�m, hogy k�zelebb h�zhasson mag�hoz, amivel kibillent az egyens�lyomb�l. A szekr�nyre tenyerelek, megtartva magam, k�zben egy-k�t centire elv�lunk egym�st�l, hogy leveg�h�z jussunk, majd meglep� m�don � tapad ism�t r�m, de most sokkal vadabbul cs�kol, csak �gy marja ajkaim. Sz�vem a torkomban dobog. Nem szeretn�m, ha ennek v�ge szakadna. �zlel�szervemmel benedves�tem puha b�r�t, enged�ly�rt esdekelve a tov�bbiakhoz. Meglepve vele, azon nyomban �ppen annyira sz�tnyitja sz�j�t, hogy bef�rhessek hozz� �s nyelveink egym�st simogass�k, �rz�kien mozogva, lass� t�ncba keveredve. T�rdem l�ba k�z� teszem �s el�rve gyenge pontj�hoz hozz� d�rzs�l�m. Cs�kunkba s�hajt, �gy k�nytelenek vagyunk r�snyire elv�lni egym�st�l. Mindez csak b�ztat� sz�momra, hogy egy�ltal�n nem ellenkezik, s�t, m�g �lvezi is a dolgot.

-          De… - s�hajtja, mik�zben �vatosan mellkasomra teszi tenyer�t �s eltol mag�t�l. R�m�lten n�zek vissza r�, mintha valami sz�rny� dolgot k�vettem volna el, amit � is �szrevesz rajtam. – Nyugi, nem tett�l semmi rosszat! – Pr�b�l megnyugtatni, de ennyivel nem tud meggy�zni. – Csak azt akartam mondani, hogy… �szint�n teszed-e, amit. – Harap als� ajk�ba.

-          M�r hogy ne tenn�m �szint�n? Nem sm�rolok le csak �gy senkit! – H�zom fel magam kijelent�s�n.

-          Nem is �gy �rtettem! Csak att�l tartok, Jimin esetleg telet�mte a fejed valamivel �s…

-          �s akkor a tiedet is? – V�gok szav�ba s�rtetten.

-          Tess�k? – H�zza �ssze szem�ld�k�t rosszall� pillant�ssal.

-          Visszacs�kolt�l! Akkor a te fejed is telebesz�lte? Nem volt �szinte a viszonz�s? Hamarabb is sz�lhatt�l volna! Akkor nem teszem meg �s mindketten b�k�ben maradtunk volna! – K�p�m a szavakat hozz� egyre jobban megb�nt�dva.

-          �-�n azt �szint�n tettem! A te szavaiddal �lve, nem sm�rolok le senkit csak �gy!

-          Bagoly mondja ver�bnek. – Szisszenek fel. – Megyek is, sz�lok az �r�knek, hogy h�vj�k vissza Jimint. � legal�bb el�g hat�rozottan megtudja mondani, ha akar valamit!

Kicsit tal�n �lvezem, hogy siker�l felh�znom Taehyung agy�t. Ha m�r � is ilyen modortalanul hozz�m meri v�gni, hogy parancsra cselekszem, akkor �n is visszamerek sz�lni neki! M�g akkor is, ha �ppens�ggel nem vagyok t�l �szinte. De meg�rdemli, hiszen engem semmi rossz sz�nd�k nem vez�nyelt.

-          Micsoda? Azt mondod, �n nem vagyok el�g hat�rozott? – K�rdez vissza felh�borodva.

-          Azt mondom, hogy oktalanul v�dolsz olyannal, amir�l nem is tudsz semmit! – K�nnyesednek be szemeim, �gy nyomban fel�llok �s h�tat ford�tva neki pr�b�lom takarni, hogy el�rz�keny�ltem.

-          Mir�l besz�lsz? – Hallom, amint � is fel�ll. – �n azt akartam mondani, hogy miel�tt idej�ttem, Jimin nekem sok mindent mondott. Olyanokat, amivel annyira felh�zott, hogy… nos, nem is tudom, hogy is fejezhetn�m ki magam sz�pen sz�lva. – K�sz�r�li meg tork�t. – A l�nyeg, hogy olyat tettem, ami miatt ide ker�ltem.

-          Mit csin�lt�l? – Fordulok reflexb�l szembe vele, mire t�gra ny�lnak szemei, ahogy az eny�im f�rk�szi.

-          S�rsz? – L�p k�zelebb �s tenyer�t arcomhoz sim�tja, h�velyujj�val let�r�lve egy apr� cseppet a szemem sark�b�l. – Miattam? – Biggyeszti le ajkait. – Nem akartalak megb�ntani.

Fej r�zva tolom el kez�t �s teszek egy l�p�st h�tr�bb. Fogalmam sincs, mi�rt teszem ezt. Nem �rtem saj�t magam. Egyik pillanatban m�g k�pes lettem volna ott a padl�n leteperni �s a magam�v� tenni, de most olyan megb�ntotts�got �rzek legbel�l a sz�vemben, amit nem tudok ilyen k�nnyen elhessegetni.

-          Most mi�rt csin�lod ezt? – K�rdezi tov�bbra is szomor� tekintettel. – Esk�sz�m, nem az�rt mondtam, mert azt hinn�m, hogy nem vagy �szinte! Csak Jimin azt mondta, az a c�lja, hogy �sszeboron�ljon kett�nket, hogy azt�n hogy is mondjam… t�k mindegy! Csoportos szexet akar! – Jelenti ki mit sem foglalkozva a kertel�ssel, mire f�lig pirulok.

-          E-ezt � mondta? �gy? Ilyen konkr�tan? – Nyelek egy nagyot.

Megforgatja szemeit egy s�haj k�s�ret�ben, miel�tt v�laszolna.

-          Nem konkr�tan �gy, szimpl�n megk�rdezte t�lem, hogy mennyire vonz�dom hozz�d. A t�bbit m�r magamt�l is kital�ltam, meg is k�rdeztem t�le �s mit ad isten, semmit sem tagadott! Azt mondta, nagyon gyorsan fog az agyam, hogy ilyen hamar r�j�ttem, mit szeretne val�j�ban.

-          Dugtatok. – Jelentem ki m�g sz�momra is v�ratlanul, mire a sz�mra szor�tom tenyerem. Most rajta a sor, hogy zavarba j�jj�n.

-          Hogyan? – K�rdezi zavarban.

Nagyot nyelek �s pr�b�lom minden b�tors�gom �sszeszedni. Gyer�nk, Jungkook! Elv�gre is a bar�tod, nem? A legjobb bar�tod, akiben a vil�gon a legjobban megb�zol, akivel mindig mindent meg tudsz besz�lni. Kettesben vagy vele, mindketten fogs�gban. Itt az alkalom, hogy l�nyokat meghazudtol� m�don kibesz�ljem magamb�l az eddig felgy�lemlett dolgokat.

-          Mi is, de gondolom, ezt tudod. – Folytatom �szint�n, majd le�l�k az �gyra �s kih�zott h�ttal, �lembe fektetett kezekkel n�zek fel r�. – H�nyszor csin�lt�tok? – Faggatom, mire teljesen els�pad.

-          Ezt most komolyan k�rdezed? – Remeg meg hangja.

Megpaskolom magam mellett a helyet, ahov� �vatosan, v�gig szemmel tartva �l le.

-          Tudni szeretn�m! Mindent! – Cs�szom k�zelebb hozz�, behatolva az intimszf�r�j�ba.

-          M-Mi mindent? – Hajol el t�lem. – Ezek mag�n�gyek.

-          Ha Jimin azt akarja, hogy h�rmasba csin�ljuk, amit biztosan el fog �rni, ha kell, akkor hidd el nekem, er�szakkal, de r�vesz mindkett�nket, igaz�n besz�molhatsz mindenr�l! Sz�val, milyen volt? H�nyszor? Hogyan? Hol? – Teszem egyik kezem combj�ra, megszor�tva azt, de tov�bbra se �hajt v�laszolni a megillet�d�tts�gt�l. – Csak �szint�n, szabadabban! A bar�tod vagyok, vagy nem? – J�tszom a s�rtettet, h�tha ezzel megtudom hatni.

-          Mert ti h�nyszor? – K�rdez vissza frapp�nsan, felb�torodva, arcomba hajolva, mire kihaszn�lom az alkalmat �s egy gyors cuppan�s cs�kot nyomok arc�ra, mire r�gt�n oda kapja kez�t �s megillet�dve n�z szemeimbe.

-          Nem tudom, hogyan lehetne ezt sz�molni. Ha alkalmank�ntira gondolunk, akkor k�tszer. – T�prengek el, mit se t�r�dve azzal, mennyire zavarba ejtettem el�bbi cselekedetemmel.

-          Mi�rt adtad meg magad? Nem ellenkezt�l? Hogy t�rt�nt ez az eg�sz folyamat? – Lend�l bele v�gre a t�m�ba, �gy az �n feszeng�sem is oldva.

-          Mikor el�sz�r ideker�ltem, sz� szerint kik�t�z�tt oda a falhoz. – Mutatok a helysz�nre, mire t�gra ny�lt szemekkel kapja oda fej�t. – Nem tudtam, mit tenni, r�ad�sul meg is harapott el�tte, alig volt er�m.

-          Megharapott? – H�ledezik.

H�mm�gve b�lintok �s felh�zom pul�verem ujj�t, hogy a csukl�mon �kesked� heget szem�gyre vehesse. R�gvest v�gigsim�t rajta �s nagyot nyel.

-          Ez beteg – motyogja elk�pedve. – Kett�nk k�z�l �n voltam az, aki megharapta az � csukl�j�t, nem pedig � az eny�met. – �rtetlen�l �s egyben k�v�ncsis�ggal telien �llok a kijelent�se el�tt, mire felnevet. – Ez�rt ker�ltem ide. – Vigyorog. – R� akart venni, hogy benne legyek a h�rmas kapcsolatban, �n pedig kiakadtam r�, hogy hogyan k�pzeli, hogy kihaszn�l mindkett�nket. �s nekiugrottam. �szint�n sz�lva, meg akartam verni, de er�sebb n�lam. Folyton volt egy olyan elsz�l�sa, amivel felh�zott, �n pedig ezt nem hagyhattam annyiban! �gy t�rt�nt, hogy az utca kell�s k�zep�n nekiestem, de lefogott, �gy beleharaptam a csukl�j�ba, hogy engedjen el. Csak a k�vetkezm�nyekkel m�r nem sz�moltam. Ki gondolta volna, hogy ide ker�l�k? Akkor tudatosult bennem, hogy t�nyleg v�mp�r. – S�hajtja. – �n meg odaadtam magam egy v�mp�rnak. Sz�rnyen �rzem magam miatta. – Veti h�tra mag�t az �gyon.

Nem tudok mit reag�lni r�. Elfog a r�h�g� g�rcs �s hasam fogva kezdek neki. M�g � is elmosolyodik ezt l�tva.

-          Igazi kis vad�llat vagy, Tae. – Vigyorgok, majd hasra v�gom magam mellette, alkarommal megt�maszkodva.

-          Ez csak term�szetes. – Vigyorog. – Azt se hagytam, hogy � domin�ljon. Persze, azt hiszem m�g �gy is � f�l�nyeskedett, de akkor is elmondhatom, hogy m�g sz�z a seggem.

-          Micsoda?! – H�borodok fel. – Megengedte? T-te… te dugtad �t? Mi, mi, mi, mi?!

-          Mi�rt olyan meglep� ez? – K�szik fentebb az �gyon, �n pedig k�vetem. – Csak egyszer voltunk �gy egy�tt, de akkor is siker�lt ezt kiv�vnom magamnak. – Vigyorog �nel�g�lten.

-          Ez igazs�gtalan! – Akadok ki teljesen �s fel�l�k. – Bezzeg legut�bb eg�sz �jszaka fentartott, de m�g akkor se tudtam egyetlen egy menetre se �tvenni a vezet� szerepet! Ez nem �r! �n is ki akarom pr�b�lni! Velem mi�rt ilyen kegyetlen? – Biggyesztem le ajkaim.

-          Mert te t�l kisfi�s vagy. – Nevet fel, mire f�rfiass�g�ra fogok, bel�szor�tva a leveg�t.

-          Nem �rdekel, mit hiszel, mennyire besz�lte tele a fejem! Kiskorom �ta t�bbet �rzek ir�ntad, puszta bar�ts�gn�l, Tae. – Vallom be v�gyt�l izz� szemekkel. – Mind�ssze pr�b�ltam elfelejteni �ket, Jiminnek pedig siker�lt feleleven�tenie mindent. Megmutatom neked, milyen is ez a kisfi�! �gy megfoglak dugni, hogy egy h�tig nem fogsz j�rni ut�na! Nem sok�ig marad sz�z az a form�s kis h�ts�d!

�rzem, amint megfesz�lnek izmai. Szemei t�gra ny�lnak, nehezen veszi a leveg�t. Gyer�nk csak Kim Taehyung! H�zd m�g tov�bb az agyam �s nem fog �rdekelni az se, ha nem akarod! Most megmutatom, milyen is tudok lenni, ha igaz�n f�rfi vagyok! Engem csak ne n�zzen senki kisfi�nak.