Hali! :D Kiv�telesen gyorsan �rkeztem most, hogy kedvetekre tegyek :3 A r�sz �r�s�ban is egy bizonyos gif ind�totta meg a fant�zi�m �s musz�j volt bele�rnom, h�t egyszer�en nem lehetett kihagyni *-* Annyira �desek rajta... de lehets�ges, hogy r�j�szt�k olvas�s k�zben, hogy mir�l besz�lek itt, ha nem akkor is mindegy, mert el�g elk�pzelni, m�r az nagyon �des *-*

J� sz�rakoz�st! ^^

Taehyung POV

            Ahogy Jungkook m�g�m b�jik �s Jimin perverz vigyorral m�reget minket, v�gigfut a fejemben, m�gis mi a c�lja azzal, hogy idehozott, el�hozta a bar�tom, akit nagy val�sz�n�s�ggel nem fog elengedni ennek ellen�re. De akkor mi�rt csin�lta ezt? Mert, hogy valami term�szetfeletti mes�t nem fogok bevenni az is biztos.

            Kookkal szembefordulok �s pr�b�lok kiolvasni valamit a tekintet�b�l, de az csak kisebb f�lelmet sug�roz. A fejem r�zom �rtetlen�l, majd el�kapom a zsebemb�l a mobilom �s megn�zem az id�t. M�r el�g k�s�re j�r.

-          Jimin, nekem mennem kell. – Fordulok vissza hozz�. – Holnap dolgoznom kell �s tuti van f�l �ra legal�bb, m�g visszas�t�lunk egy�ltal�n a v�rosba.

Elgondolkozik a hallottakon �s fel�ll megragadva a legfiatalabb csukl�j�t, aki r�nt p�rat karj�n, de v�g�l feladja a k�zdelmet.

-          Egy pillanat �s j�v�k. Addig a szab�lyok ugyanazok maradnak. Maradj itt! – Parancsol r�m.

Ahogy az alagsor ajtaj�hoz h�zza maga ut�n Jungkookot, � visszan�z r�m �s seg�lyk�r� pillant�sokkal illet, de nem tudok mit tenni. Ha csak �gy lerohann�m Jimint, az�rt, hogy megmenek�tsem Kookiet, akkor bizony�ra �n vesz�ten�k. F�leg, ha val�ban itt �l, csak nagyon j� titokban tartja. Viszont akkor nincs egyed�l, hiszen egy ekkora �p�letben nem �lhet egymaga. Ahhoz, hogy kihozzak innen b�rkit is, egy rendk�v�l alapos tervre lesz sz�ks�gem.

K�nyelmesen fel�lt�z�m �s nekid�l�k a nagy bej�rati ajt�nak, avagy kapunak �gy v�rom Jimint. Hossz� percekig elmarad. Rosszabb, ak�r egy l�ny. Mikor el�z�leg ment le, akkor is legal�bb negyed �r�t biztosan elvolt. De val�sz�n�leg volt az t�bb is. Unalmamban el�kapom a telefonom �s a kamer�ra kattintva lefot�zom k�rbe a helyet. M�g j�l j�het, ha tervet szeretn�k sz�ni. Az emeletre is j� lenne felmenni �s meg is tenn�m, ha nem ebben a pillanatban nyit�dna az ajt�.

-          Hova-hova? – Hallom meg m�g�lem hangj�t, mire �sszerezzenek.

Gyorsan zsebre v�gom a telefont �gy t�ve, mintha csak a kezem tenn�m bele, �s fel� fordulok.

-          Csak k�nnyes b�cs�t veszek a l�pcs�t�l. – V�gom r�, mire elmosolyodik, de l�tszik rajta, hogy �tl�t rajtam. – Indulhatunk? – �llok meg az ajt�ban r� v�rva.

B�lint, �s kim�rt l�ptekkel s�t�l fel�m. Kinyitja az ajt�t �s szabad karj�val mutatja, hogy menjek ki el�tte. Rajta tartva szemem sietek a szabadba �s szippantok m�lyet a friss leveg�b�l. Bent az a tipikus r�gies szag terjengett, ami term�szetesen nem rossz, �s meg is szoktam egy id� ut�n, de nem sz�vesen �ln�m ott a napjaim. Lehunyom a szemem �s �lvezem a hideg leveg� simogat�s�t arcomon.

-          El�lldog�lsz m�g ott egy ideig vagy haza szeretn�l menni? – Zavar meg lelki nyugalmamban.

-          Megyek m�r, megyek!

Az eg�sz �t azzal telik el, hogy parancsba adom neki, hogyan is viselkedjen Jungkookkal, milyen m�don b�njon vele, milyen �telt adjon neki, mit szeret a legjobban csin�lni, tegye meg vele azt, vigye ki a szabadba, �s lehet�leg ne es�s id�ben, ahogy azt emlegett�k. R�viden, vigy�zzon r�. Tudom, hogy nem fogja betartani, de �n mindent megpr�b�lok.

Mikor meg�llunk v�gre az �n h�zam el�tt, miel�tt bemenn�k, meg�llunk egym�ssal szemben. El k�ne k�sz�nn�nk, de nem tudom, hogyan. Olyan k�zvetlennek, s m�gis oly t�volinak �rzem magamt�l. Pedig a sz�vem fel� h�z, m�gse merek l�pni semmit. M�g egy nyamvadt „Bocs, most be kell mennem, szia!”-t se tudok kiny�gni neki! Zavarban vagyok, pedig nem k�ne. Tudom, hogy � is f�rfi, ak�rcsak �n, ez�rt nem k�ne �gy �reznem, de nem tudok mit tenni ellene. A napokban teljesen megv�ltoztam. �s fogalmam sincs, mit�l, mi�rt. Ahogy a szemeibe n�zek furcsa �rz�s melengeti a testem, mik�zben haragudnom kellene r�. De m�gse tudok. �lland�an szidalmaztam az elej�n, ami�rt Jungkookkal ezt tette, most pedig mintha mi sem t�rt�nt volna, epekedem ut�na. Ostoba sz�v!

Beh�zom a nyakam �s megemelem a v�llam hogy kev�sb� �rjen a hideg, de nem sokat �rek vele.

-          Eg�sz �ton be nem �llt a sz�d, most pedig meg se sz�lalsz? – K�rdezi elmosolyodva.

-          Mit ne mondjak, siker�lt kifogynom a szavakb�l. – Morgom a v�laszt.

-          Esetleg egy v�gsz�? – H�zza fel szem�ld�keit k�v�ncsian.

F�radtan s�hajtok �s megn�zve telefonomon az id�t t�gra ny�lt szemekkel azonnal kih�zom magam �s hirtelen m�ly leveg�t veszek sz�jon �t, mire k�h�gni kezdek.

-          Hogy veled mindig t�rt�nik valami! – Forgatja szemeit, de a hangs�ly ellen�re bem�szik intimszf�r�mba �s a h�tam kezdi paskolgatni, nehogy megfulladjak a ny�lamt�l.

Mellkas�hoz teszem kezem �s heves k�sz�nget�sek k�zepette tolom el magamt�l tisztes t�vols�gba. Kicsit meglep�dik, de nem teszi sz�v� szerencs�re.

-          Most m�r ideje lenne bemennem. – Kotor�szom a zsebeimben a kulcsom ut�n. – Any��k val�sz�n�leg m�r itthon vannak. Az is lehet, hogy m�g �bren, sz�val k�sz�n�m.

-          Tess�k? – �rtetlenkedik. – Mit k�sz�nsz? – Nevet fel k�nyszeredetten.

A z�rba dugom a kulcsot �s elford�tom.

-          Val�sz�n�leg ilyenkor m�r r�ges-r�g az �gyat meleg�ten�m, �gy viszont m�g megeshet, hogy tudok besz�lni a sz�leimmel, amit annak k�sz�nhetek, hogy r�vett�l, menjek veled.

Halov�ny, de �szinte mosoly jelenik meg arc�n.

-          Akkor menj! Nem tartalak fel. – Hesseget befel�.

Nyomban be is nyitok a h�zba �s f�l l�bbal m�r bent �llva visszafordulok hozz�. P�r m�sodperc erej�ig csak n�z�nk egym�sra, majd mosolyogva intek neki �s k�sz�n�k el t�le. � is laz�n megemeli egyik kez�t, majd az ajt� takar�s�ba v�sz.

M�snap megkapom a fizet�sem, aminek a fel�t el is k�lt�m mindenf�l�re. Az �jszaka a sz�leimmel is siker�lt besz�lnem, ami�rt nagyon h�l�s vagyok Jiminnek. De persze kaptam egy kis fejmos�st arr�l, hogy nem szabadna olyan k�s�n a szabadban m�szk�lni ak�rkivel. De mindennek ellen�re j� volt. Siker�lt megtanulnom mindent �s h�tf�n a szok�sos rutinnal mentem a suliba. Egyetlen gond volt csak. Jungkook nem t�rt vissza. A leg�rdekesebb az volt, hogy a tan�r meg se k�rdezte, mi van vele. A hi�nyz�k felsorol�s�n�l senki nem eml�tette �t. V�r�sk�vel t�bbsz�r is �sszeakadt tekintet�nk. Tudtam, hogy tudja, mire gondolok. Valami�rt mindig olyan �rz�sem van mellette, mintha az agyam legrejtettebb zugaiba is belel�tna. �s �gy teltek el a k�vetkez� napok is.

P�ntek este f�radtan d�l�k be az �gyamba egy friss�t� zuhany ut�n. Mivel el�g hideg van, ez�rt magamra kapok egy pulcsit, majd j�l bebugyol�lva �s �sszeh�zva magam m�ly �lomba szender�l�k. Fel se szeretn�k kelni, pedig tudom, hogy dolgoznom kell menni. De meg�ri. Szeretek is ott dolgozni, a f�n�k�m is kedves, nem kev�s p�nzt keresek, �gy egy szavam nem lehet.

Egy kisebb id� ut�n hideget �rzek arcomon, �gy megfordulok az ellenkez� ir�nyba. Havas t�jakat l�tok, v�zes�st. K�s�bb megint �tj�r a h�v�s �rz�s, mire hanyatt fekszem, de hamar vissza is telepszik a meleg. A havas t�jat a sivatag veszi �t. Szomjasnak �rzem magam. Tal�n csak egy kis tavat kellene tal�lnom a semmi k�zep�n. De homokvihar j�n. K�h�gni kezdek. �rzem, ahogy ford�tok testhelyzetemen, de bele�tk�z�k valamibe. M�r �rtem, mi�rt �reztem a hideget. Ler�gtam �lmomban magamr�l a takar�t. De ez m�gsem olyan puha �s �rzem is magamon az anyagot, ennek ellen�re b�tran vetem �t felette l�bam �s karom. Meleg�t k�v�lr�l �s bel�lr�l is. Mintha egy m�sik szem�lyt �leln�k. De tudom, hogy ez csak �lom, �gy a k�pzeletbeli szem�ly mellkas�ra hajtom fejem. Tal�n csak rosszul �rzem, de mintha a v�llamn�l mag�hoz h�zna, nem hagyva, hogy elmenjek.

Lassan kinyitom szemeim, ahogy felfel� ford�tom fejem. Apr�kat pislogok, hogy kitisztuljon a s�t�tben a l�t�som. Egy m�sik szemp�rral tal�lkozom. Szem�ld�k �sszeh�zva pr�b�lom felfogni a helyzetet. Olyan kellemes illata van. Olyan ismer�s.

Jimin.

Gyorsan visszaz�rom szemeim �s szorosabban �lelem magamhoz. Nincs is hideg. Hiszen a takar� rajtam. �s � mi�rt fek�dne mellettem? Nem is �rdekes. Ez egy el�g kellemes �lom. K�r, hogy csak az. B�r sose keln�k fel bel�le. Olyan nyugtat�, b�k�s l�gk�rt teremt�.

Igaz�n ritk�n �rzem �gy, de kipihenten ny�jt�zkodom egyet, ahogy az �breszt�m csengeni kezd, majd le�ll, de valami nincs rendben. Hat�rozottan fekszik mellettem valaki. Azonnal felpattannak szemeim �s n�zek ijedten arra a szem�lyre, akin sz� szerint f�lig el fekve aludtam. Felki�ltok, �s arr�bb rugdosva �l�k fel.

-          Mit keresel itt? Jesszusom! Mond, hogy nem voltam r�szeg! M�gis mikor ker�lt�l ide be? – Nyitja a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de mutat�ujjam ajkaira szor�tom. – Ne v�laszolj! Ink�bb nem is szeretn�m tudni! Mit tettem! – Fogom fejem �s �sszeborzolom ny�sz�r�gve a hajam.

-          Nem tett�l semmi rosszat! – �l fel � is.

Szoborr� dermedve n�zek szem�be �s egy v�ratlan mozdulattal a v�llaira teszem kezeim �s visszateperem az �gyra, felette tornyosulva.

-          Ne hazudj! Nem eml�kszem semmire! Vagyis vannak r�mk�peim… - hadarom. – De az biztos, hogy nem minden!

-          Mit csin�lsz? – Ragadja meg csukl�im �s l�kne f�lre, de ez�ttal er�sebbnek bizonyulok �s arc�ba hajolok.

-          �bren volt�l! Hat�rozottan �bren volt�l! – Lehelem ajkaira, mire szemei lentebb v�ndorolnak arcomon. – Tudat�ban volt�l annak, hogy mit csin�lsz! Mi�rt nem engedt�l el?

Erre felnevetve v�ltoztat poz�ci�nkon, �gy pillanatok alatt �n ker�l�k alulra �s �tveti l�b�t felettem. Ez a fel�ll�s m�r sokkal bizarrabb, mint eddig �reztem. De nem rossz, mind�ssze szokatlan �s furcsa �rz�s.

-          Ha j�l eml�kszem, te m�szt�l r�m. – Mosolyog. – Teljesen �nsz�ntadb�l tetted. �n nem k�teleztelek r�. M�g csak a k�zeledbe se m�sztam.

�rzem, ahogy p�r �nti el az arcom. Az eml�kek sorba �rasztanak el �s ajkamba harapva t�r�m magam valami olyan ut�n, amibe belekapaszkodva ellene tudok sz�lni, de igaza van. �n is tiszt�n eml�kszem, ahogy fel� fordulva �t�lelem �s szorosan h�z�dom hozz� el nem engedve �t.

-          Hogy jutott�l be a h�zba? – Teszem fel a k�rd�st.

-          Nyitva hagytad az ablakot. De mivel l�ttam rajtad, hogy f�zol, nem szeretn�m, ha beteg lenn�l, ez�rt bez�rtam magam ut�n.

-          Csak ez�rt? – Mocorgok alatta k�nyelmetlen�l, de nem tudok kiszabadulni fogs�g�b�l.

-          Csak mert olyan j� sz�vem van.

Az ajt� csap�dik, hideg szelet csapva maga ut�n, l�ptek d�b�gnek be a szob�ba. Felkapom a fejem, ahogy a felettem t�maszkod� Jimin is teszi. A sz�leim �llnak az ajt�ban �s led�bbenve pillantanak hol r�m, hol a sz�mukra idegen fi�ra. Anya arca teljesen els�pad, �s csak dadogni b�r, m�g ap�m a d�h�s, �rtetlen �s szomor� k�z�tti �rz�sekkel kavarog.

-          Szabad megk�rdeznem, mi folyik itt? – Szedi �ssze mag�t apa. – Te ki vagy �s mit csin�lsz a fiammal? – Emeli meg a hangj�t, mire a sz�l�tott azonnal oldalra l�ki mag�t �s az �gy mellett �llva meghajol az id�sebbek el�tt.

-          J� reggelt! – K�sz�n tisztelettud�an. Mintha kicser�lt�k volna.

�n is fel�l�k �s egyik karomon megt�maszkodva figyelem a helyzetet.

-          Park Jimin vagyok �s Taehyung oszt�lyt�rsa. – Mutatkozik be, majd fel�m biccent.

Apa megvakarja hal�nt�k�n�l fej�t �s elgondolkozik a hallottakon.

-          �rtem. �dv. – K�sz�nti � is v�g�l �s anya is biccent egyet. – De ezzel nem magyar�ztad meg, hogy mit csin�lt�l az im�nt TaeTaevel. – Magyar�zza.

Azonnal kezembe veszem az �gyet, miel�tt m�g valami marhas�got kital�lhatna, amit beetet a sz�leimmel. Valami�rt nem b�zom benne per pillanat.

-          Nem csin�lt semmit! �n kezdtem! – H�r�tom magamra a gondokat.

-          Ne sz�lj bele, ha nem t�ged k�rdeztelek. – V�gja hozz�m. – �lt�zz fel gyorsan �s gyere le a nappaliba. Ez nem maradhat ennyiben. – Mondja nekem, majd Jiminhez fordul. – Te pedig gyere ut�nunk.

Percekkel k�s�bb fesz�lt csendben �l�nk a nappaliban szemben a sz�leimmel, akik gyan�s szemekkel m�regetnek minket. P�r perccel ezel�tt gyorsan magamra kaptam valami elfogadhat� ruh�t �s m�r szaladtam is ut�nuk, mikor m�r jav�ba besz�lget�sbe folytak, de amint �szrevettek elhallgattak.

Jimin megk�sz�r�li a tork�t �s sz�l�sra nyitja ajkait.

-          �szint�n sz�lva, �n m�g nem igaz�n besz�ltem m�sok sz�leivel. Soha.

Az utols� sz�t �gy ejti ki, mintha nagyon sok �vre gondolna vissza, pedig velem egyid�s.

-          Ne agg�dj, �n se �lltam m�g t�l sokszor m�sok sz�lei el�tt. – Mondom. – Egyed�l Jungkook�it ismerem.

-          Nem lep�dtem meg. – Mosolyog r�m.

-          T�ged semmivel nem lehet. – R�ndul fintorba arcom.

Kuncog, de k�zben pr�b�l norm�lisan viselkedni a sz�leim jelenl�t�ben. Legal�bbis �gy gondolom, de a sz�m�t�saimnak ellenvetve a f�lemhez hajol, kez�vel takarja sz�j�t �s suttogva sz�lal meg, amit minden bizonnyal csak �n hallok.

-          P�r �r�ja igaz�n siker�lt meglepned.

Nagy szemekkel n�zek any�ra majd ap�ra is, v�g�l Jiminre ford�tom tekintetem, elh�z�dva t�le �s kiss� pirosra festett arccal.

-          Taehyung – sz�lal meg apa, mialatt itt tart�zkodom, el�sz�r. Azonnal r�kapom tekintetem. – Meleg vagy?

�rzem, ahogy els�padok. Egy sz� nem j�n ki sz�mon, pedig ellenkezni szeretn�k. Komolyan gondolja? Mi�rt? Mi�rt tesz fel ilyen k�rd�st? Mert m�g nem l�tott l�nyokkal besz�lgetni? Pedig szoktam! Nem t�l sokat, de sz�nok r�juk is id�t, csak �ppen egyik sem nyeri el a tetsz�sem. Jimin pedig mindig megtal�l a suliban. Mi�ta elrabolta Jungkookot, folyton velem l�g, nem hagy unatkozni sem. Az�rt gondolja �gy, mert voltam m�r n�la? De Kookn�l is voltam m�r. Ez mi�rt k�l�nb�zne att�l? Mert a hangoskod�sunkat meghallott�k �s amint r�nk nyitottak, el�g f�lre�rthet� poz�ci�ban fek�dt�nk? De akkor mi�rt t�lem k�rdezi? Jimin m�szott r�m. Ami persze annak is k�sz�nhet�, hogy el�tte �n tepertem le, r�ad�sul m�g az �jszaka sem engedtem el, csak szorosan b�jtam hozz�, mintha megv�dene a gonosz d�monokt�l. Milyen nevets�ges. Minden furcsa viselked�s�nek ellen�re biztons�gban �rzem magam mellette. De csak ennyit �rezn�k? Nem. Egy�ltal�n nem. A v�lasz m�r meg is van apa k�rd�s�re, de nem tudom kimondani. Nem akarom. El�t�lne, �s a c�lszem�ly is itt �l mellettem. Hogy hozhat ilyen k�nos helyzetbe?

-          M-mi�rt k�rdezel ilyet? – Dadogom.

Hal�nt�k�t massz�rozva hunyja le szemeit, mire anya a h�t�t simogatva veszi �t t�le a sz�t.

-          Szerintem sem norm�lis, ha ilyet csin�l k�t egynem�. – Adja al� a lovat.

-          Neked meg k�ne v�dened engem. – Kezdek kikelni magamb�l.

Gondterhelten s�hajt.

-          Meg se k�rdezt�l minket arr�l, hogy j�het-e ide bar�tod. Ha tudjuk, hogy van n�lad valaki, bizony�ra nem fogunk r�tok nyitni, akkor sem, ha vis�tasz, mint egy �r�lt. – Mosolyodik el. – �s mindezt az�rt, mert akkor tudjuk, hogy egy haveroddal vagy �s sz�rakoztok. Viszont mi most abban a tudatban voltunk, hogy egyed�l vagy. Mikor este haza�rt�l, nem volt veled senki.

Nagyot nyelek. Igaza van. Tegnap suli ut�n szinte r�gt�n kezdtem is a munk�t a boltban, �s mikor hazaj�ttem, akkor any��k m�g �bren voltak �s l�tt�k, hogy egyed�l vagyok, r�ad�sul �n se mondtam nekik, hogy vend�g�nk fog �rkezni.

-          Nagyon kor�n �rkeztem. M�g tal�n hajnalnak lehet nevezni. – V�g k�zbe Jimin. – Csak gondoltam, megl�togatom. Nem gondoltam volna, hogy gond lesz bel�le.

Ahogy arc�t vizsg�lom b�rmi �rulkod� jel ut�n kutatva, arra jutok, hogy v�g�lis a fele lehet igaz. Nem kor�n �rkezett, hanem egyenesen az �jszaka k�zep�n, de az nem kiz�rt, hogy el szerette volna ker�lni a sz�leim haragj�t.

-          A k�rd�sem neked is sz�l innent�l. – N�z fel apa �s sz�r�s szemekkel m�regeti a v�r�s haj�t.

-          Nem vagyok meleg. – V�gja r� azonnal, ami kiss� rosszul esik, amit nem is igaz�n tudok hova tenni, de k�zben megk�nnyebb�l�s is, hogy nem kell magyar�zkodni tov�bb ap�nak, de ezzel nem fejezi be. – A n�kh�z is ugyan�gy vonz�dom.

A nappaliban azt is hallani lehetne, ahogy a t� leesik a sz�nyegre. Ism�tlem, a sz�nyegre is! Jimin szavai m�g engem is led�bbentenek, pedig sz�m�thattam volna erre. Vajon Jungkook az�rt kell neki, mert rajta �li ki a f�rfiak ir�nt �rzett v�gyait? De akkor mi�rt j�tt volna el hozz�m �s b�jt volna be az �gyamba, ha ez �gy van? Akkor tal�n velem szeretne valamit? Vagy val�sz�n�leg �n k�pzelek a dolgokba t�bbet, mert m�r j� p�r napja izzom bel�lr�l t�le. Nem rossz, de bizarr, hogy az � ir�ny�ba �rzek �gy.

Apa megk�sz�r�li a tork�t.

-          K�sz�n�m az �szintes�ged. – Biccent �s a kar�r�j�ra n�z. – De nekem most id� van, ma is mennem kell dolgozni. – �ll fel, de miel�tt k�sz�l�dni indulna, m�g m�ly leveg�t v�ve felteszi az utols� k�rd�s�t. – Taehyunggal van valami c�lod?

-          Erre a k�rd�sre nem vagyok k�teles v�laszolni. – H�zza ki mag�t a v�lasz el�l, amivel sokkal t�bbet mondott, mint kellene.

-          Ha b�rmi baja lesz, t�ged foglak el�sz�r el�venni. – Fenyegeti meg, majd indul is a szob�j�ba.

Mik�zben t�volodik el t�l�nk, Jimin lassan fel�m fordul. Tekintet�b�l semmit nem tudok kiolvasni. Sz�vem egyre hevesebben ver. �tkozom magam, hogy nem tudom ir�ny�tani az ilyet.

-          Fi�k – szak�tja meg a kialakult sz�momra ismeretlen l�gk�rt anya. – �n b�zom benne, hogy tudtok magatokra vigy�zni. Ha m�r �gy alakult a helyzet, akkor maradj itt m�ra, de ne csin�ljatok rendetlens�get. �n k�t utc�val arr�bb leszek egy ismer�s�nkn�l – n�z r�m, mire b�lintok. – De err�l m�g felt�tlen�l besz�lni fogunk. – �ll fel �s hagy � is ott minket.

Percekkel k�s�bb, mikor apa elhagyja a h�z ter�let�t, elindulunk vissza az �n szob�mba. Eg�sz v�gig egy sz�t sem sz�lunk egym�shoz. �n szem�ly szerint az�rt, mert zavarban �rzem magam, k�nos volt az a besz�lget�s, ak�rmennyire volt r�vid. R�snyire nyitva hagyom az ajt�t, azon lesek ki, hogy anya mikor �hajtja elhagyni a k�rny�ket. Nem sok�ig kell v�rnom, visszakiab�l m�g nek�nk b�cs�k�pen, majd k�veti f�rje p�ld�j�t �s elt�nik az ajt� m�g�tt. Abban a pillanatban eluralkodnak rajtam a heves �rzelmek, nem tudok magamon uralkodni, parancsolni a testemnek, ami mag�t�l mozdul. Gondosan bez�rom az ajt�t �s Jiminhez fordulok, aki az �gyamon �lve n�zegeti a matek f�zetem, amit m�g valamikor hagytam az asztalomon. P�r pillanatig habozok, majd odal�pek hozz�. Gyan�tlanul foglalok helyet mellette. Csak kettesben vagyunk, �s ki szeretn�m haszn�lni ezt az id�t. Ajkam harapd�lva figyelem, ahogy lapoz egyet majd kett�t az oldalak k�z�tt. �szreveszi, hogy szugger�lom, �gy bez�rja a f�zetet �s el�sz�r maga el� mered, majd fel�m fordul felh�zott szem�ld�kkel.

-          Szeretn�l valamit? – K�rdezi.

Nem l�tok m�s lehet�s�get. Ez a legmegfelel�bb pillanat. Ajkai sz�p d�sak �s h�vogat�ak. Nem tudok ellen�llni nekik. Ahogy ism�t szemeibe n�zek, tudom, hogy m�r felt�nt neki, valami nincs rendben velem, de miel�tt mag�t�l is r�j�hetne tervemre, el�re hajolok �s ajkainak nyomom eny�meket. Meglep�dik �s el akarna h�z�dni a v�ratlan tettem miatt, de nem hagyom. Azzal a lend�lettel, amivel hozz� hajoltam, fogom magam �s mellkas�ra teszem tenyerem, hanyatt fekv�sbe l�k�m �s f�l� magasodom. Nem tudom meglep�djek-e vagy vegyem norm�lis reakci�nak, hogy hagyja mag�t, viszonozza a cs�kot, kezeit h�tamra vezeti, �s lejjebb h�z mag�hoz annyira, hogy az alkaromon kell megt�maszkodnom. Simogat �s kezdem elveszteni �pp eszem t�le. V�g�l k�nytelen vagyok elv�lni t�le p�r centire, hogy leveg�h�z jussunk.

-          Olyan hideg a b�r�d. – Jelentem ki suttogva a v�gyt�l els�t�t�lt szemeibe n�zve.

-          Tudom – h�z vissza m�g egy gyors cs�kra, de elvesztem egyens�lyom �s teljesen elter�l�k rajta.

�rzem a f�rfiass�g�t, ami nagyj�b�l olyan �llapotban van, mint az eny�m lehet. Apr�cska ny�g�ssel szak�tom f�lbe nyelveink harc�t az �rz�st�l.

-          Nem vagyok ember TaeTae – kuncog. – Tetszik ez a becen�v.

-          Tess�k? – Lihegem.

Pillanatok alatt v�ltoztat helyzet�nk�n �s � ker�l f�l�m.

-          V�mp�r vagyok. – Lepi el cs�kokkal arcom, �llam, lejjebb haladva a nyakamig. – M�g �gy is szeretn�d? – N�z szemeimbe, mire v�gigfut a hideg a h�tamon.

Komolyan gondolta?