Sziasztok! Most viszonylag hamar �rkeztem a folytat�ssal, siker�lt �tn�znem, kiv�telesen volt annyi id�m :D Taehyung �rz�sei is alakulni kezdenek innent�l. Rem�lem tetszeni fog ez a r�sz is mindenkinek ^^ J� sz�rakoz�st! :)

Taehyung POV

            Este f�radtan d�l�k be az �gyamba. Szinte azonnal elnyom az �lom. �lmomban �jraj�tsz�dik Jungkook telefonh�v�sa, az utols� reggel a suliban, mikor m�g l�ttam, azt�n az, milyen szorongva �llt mellettem a tan�rival szemben. De ezt a k�pet megt�ri egy v�r�sen izz� szemp�r. Lassan kirajzol�dnak a f�bb von�sai. V�r�s haj, telt ajkak, ami mosolyra h�z�dva a szem�t egy v�kony cs�kba h�zza. El szeretn�k menek�lni, futni a vil�gba, hogy ne tal�ljon r�m, de b�rmennyire is �gy �rzek, egy tapodtat sem b�rok mozdulni. Csak gondolom, de a testem egy fel� h�z. Sz�vem hevesebben ver, min�l k�zelebb ker�l�k hozz�, pedig l�baim meg se rezzennek. Vajon � is ugyan�gy �rez? �rzi ezt a vonz�st? Hiszen folyton engem b�mul. Az ajkait harapd�lja, nyaldossa, mik�zben perverzen n�z. Most is ugyan�gy tesz. Meg�rj�t ezzel. Furcsa, szokatlan �rz�st v�lt ki bel�lem. Tal�n meg�r�ltem. Val�sz�n�leg. Egy pasi ir�nt nem �rezhetek ilyesf�le vonzalmat. Lehetetlen. Pedig m�r csak centik v�lasztanak el t�le. Megragadja csukl�m �s mag�hoz r�nt. Nagy szemekkel n�zek �v�ibe, amik s�t�ten csillognak a v�gyt�l. A v�gyt�l? L�tom t�kr�z�dni a saj�t arcom. Hasonl�k�ppen festek. Ajkamba harapok, meg�rzem lehelet�t b�r�m�n, mire fels�hajtok. Istenem! Elment az eszem! Azt akarom, hogy cs�koljon meg. Ahogy megmondta, � ir�ny�tson felettem. �rezni akarom a nyelv�t a sz�mban, az ujjait a p�l�m alatt, amint simogat.

            Arra �bredek, hogy kisebb ny�g�s hagyja el sz�m �s a leveg�t szapor�bban veszem. M�g s�t�t van, de fel�l�k �s pislogva p�rat, hogy megszokjam a s�t�ts�get az asztalomon �l� vekkerre pillantok. Hajnali n�gy �ra. Mi a fene van velem? Tenyerembe temetem arcom �s hanyatt v�gom magam az �gyon. �ltal�noss�gba v�ve, elszoktam felejteni az �lmaim nagy r�sz�t, de ennek a k�pe t�k�letesen megmarad bennem. �s ahogy visszagondolom az eg�szet, a v�g�re �rve, ism�telten felt�r bel�lem egy s�haj. Mi t�rt�nt velem? Ez hat�rozottan nem norm�lis. Azonnal f�lres�pr�m magamr�l a takar�t �s pirulva a sz�gyenkez�st�l csapom vissza h�tra fejem, ahogy konstat�lom, felizgultam egy m�sik f�rfi gondolat�ra. Remek! Fel�l�k �s kiszaladok a f�rd�szob�ba. Rem�lem, hogy egy friss�t� arcmos�s majd seg�t egy kicsit, de hi�ba �ri a hideg v�z a b�r�m, csak nem akar m�lni a fesz�t� �rz�s lent. Ink�bb m�sra terelem gondolataim, mik�zben visszabaktatok a szob�mba.

            A munk�ban m�r sokkal jobban �rzem magam. Szinte el is felejtettem a hajnalban t�rt�nteket, minden figyelmem annak a feladatnak szentelem, amit a f�n�k�m �pp kiad nekem. Amint v�gzek eggyel, r�gt�n ugrom is hozz� a k�vetkez��rt, nehogy csak t�tlen�l kelljen �ln�m, mert att�l tartok, akkor megint megjelennek lelki szemeim el�tt az �lmaimban t�rt�ntek �s az, amit ut�na �reztem. A nap v�ge fele pedig tov�bb ismerkedhetek a pulttal, mint el�z� nap is, de ez�ttal v�gre nincs t�rsas�gom. K�t �r�t kell ott t�ltenem, m�g a f�n�k m�shol teszi a dolg�t. Mindent rendesen feljegyzek, kiszolg�lom a vend�geket. Minden t�k�letes rutinnal, h�tk�znapiass�ggal megy. A f�n�k is vissza�r �s az irod�j�ba h�v, hogy megbesz�lj�k az e havi fizet�sem. Holnap kapom majd k�zhez, �gy boldogan kapom magamra a kab�tom �s sapk�m, majd l�pek ki az �zletb�l.

-          R�g l�ttalak. – Sz�lal meg m�g�lem, mire �sszerezzenek �s zsebre v�gom kezeim, �gy fordulok szembe vele.

A fen�be! Teljesen kiment a fejemb�l, hogy tegnap beleegyeztem, hogy el�m j�jj�n.

-          F�radt vagyok. Nem halaszthatn�nk el? – N�zem a f�ldet zavaromban. Tegnap m�g nem �reztem ennyire k�nosnak a dolgot. Hogy egy �jszaka mennyire megtudja v�ltoztatni az embert!

-          Mi van? Att�l f�lsz, hogy nem �lt�zt�l ki el�g j�l egy randihoz? – Kuncog.

Grimasszal fordulok a h�zam ir�ny�ba �s s�v�rogva n�zem, h�tha veszi az ad�st �s elenged. Pechemre mell�m l�p �s f�lemhez hajol. Bizserg�s j�rja �t a testem, csak�gy, mint az �lmomban. Ajkamba harapok, ahogy meg�rzem lehelet�t.

-          �gy is nagyon vonz�an festesz, de ha ennyire zavar, legyen, megv�rlak a bej�rati ajt�tokban.

Szorosan �sszez�rom szemeim �s elford�tom arcom. V�lasszal nem f�radva lend�letesen indulok haza.

-          Nekem �gy is megfelel. – Sz�l ut�nam. - De ha negyed �ra m�lva se j�ssz ki, bemegyek. – Fenyeget�zik, de nem foglalkozom vele, becsapom magam ut�n az ajt�t �s v�gre kif�jhatom a leveg�t.

Meglep�d�k saj�t magamon is, de val�ban �t�lt�z�m sokkal szexibb darabokba. Els� sorban egy sz�rke r�vid ujj� p�l�t kapok magamra, r� egy vil�gosk�k hossz� ujj� farmerdzsekit, fekete nadr�got, amelyiknek a jobb t�rd�n�l van egy nagy v�g�s. A fontosabb dolgokat a kab�tzsebembe t�m�m �s felkapva egy feh�r edz�cip�t, kab�tot �s sapk�t, kimegyek.

-          Mehet�nk – s�hajtom �ppen csak az ir�ny�ba pillantva.

An�lk�l, hogy megv�rn�m, mit reag�l, elindulok, de ahogy jobbra lefordulok, ut�nam sz�l.

-          Rossz ir�ny. – Kuncogja. – Szeretn�k neked megmutatni egy helyet.

-          Milyen helyet? – N�zek v�gre szemeibe k�v�ncsian.

R�snyire sz�k�tett szemekkel, s�t�ten pillant r�m �rd�gi vigyorral.

-          Egy kicsit sokat fogunk s�t�lni. De amint elhagytuk a v�rost, lenne hozz�d egy p�r k�rd�sem.

-          Mif�le k�rd�sek? – H�zom �ssze szem�ld�keim �rtetlen�l.

-          Ha megindulsz v�gre, megtudod.

Lehunyom szemem �s er�t veszek magamon, hogy mell� s�t�ljak. Amint oda�rek, � is elindul �s egy ideig csendben folytatjuk utunkat. Kim�rt l�pteit figyelemmel k�s�rem. Hossz� fekete kab�tja sokat takar. Olyan, mintha rejtegetne valamit. De m�gis mit rejtegethetne? Sok titkot tal�n. �s mif�le titkai lehetnek? Akarom egy�ltal�n tudni? Lassan felvezetem tekintetem rajta, el�rve arc�ig. Annyira sz�p. Eg�sz nap eltudn�m csod�lni, de ekkor szeme sark�b�l r�m pillant. Azonnal el�re ford�tom fejem �s �gy teszek, mintha nem csin�ltam volna semmit.

-          Tudod, milyen kis �des vagy, mikor ezt csin�lod? – Hangj�ban hallatszik a j� kedv.

�rzem, ahogy el�nt a p�r szavai hat�s�ra.

-          �, sz�val el�g ennyik�t b�kolnom �s zavarba j�ssz? – Kuncog. – Azt hiszem, gyakrabban foglak dics�rni.

Ellenkez� ir�nyba ford�tom arcom, hogy ne l�ssa, milyen hat�ssal van r�m �s fels�hajtok. Tov�bbra is tart a j�kedve, ami nekem nem impon�l a kellemetlen �jszak�m ut�n.

-          Mi�rt nem mondasz semmit? – K�v�ncsiskodik. – T�rt�nt valami?

-          �rdekelne? – Morgom orrom alatt.

-          De m�g mennyire. Nagyon is j� lenne hallgatni a hangod eg�sz �ton. Olyan kellemes, m�ly, b�d�t�. A l�nyok val�sz�n�leg bomlanak ut�nad. Volt m�r bar�tn�d?

-          Nincs id�m olyanokkal foglalkozni, mint a l�nyok. – F�radtan s�hajtok.

�gy t�nik val�ban felkeltettem az �rdekl�d�s�t, ez�rt hogy ne a tov�bbi k�nos megjegyz�seit hallgassam, �gy d�nt�k, mes�lek neki.

-          Szerintem m�r magadt�l is r�j�tt�l, hogy nem a saj�t sz�rakoztat�som �rdek�ben j�rok le a szomsz�dba dolgozni. – Kezdek bele, mik�zben oldalra pillantok r� a reakci�j�t v�rva, ami egy b�lint�s. – A sz�leim k�s� estig dolgoznak, mert k�t �ll�sban vannak. Van olyan nap, ami �gy telik el, hogy nem is l�tom �ket. Minden p�nteken, szombaton �s vas�rnap lej�rok dolgozni. H�tk�znapra siker�lt megbesz�lnem a f�n�k�mmel, hogy ne kelljen, hiszen az iskol�ban is teljes�tenem kell valahogy, azt�n az �gy m�r nem lenne eg�szen megoldhat�, ha azokon a napokon is k�s� estig dolgozn�k. Ha ut�na neki is �lln�k otthon tanulni, m�r biztosan nem fogna �gy az agyam, r�ad�sul aludni is alig maradna id�m. Szeretn�k a lehet� legjobban teljes�teni. S�t, igaz�b�l a legjobb szeretn�k lenni tanulm�nyi �tlagban.

-          Meg�rtem. Igaz�n nagyszer� �rz�s legjobbnak lenni. – Vigyorog szemtelen�l.

-          T�ged se tudlak hova tenni. – Mondom ki az �szint�t, ahogy f�lt�kenyen n�zek szemeibe. – Hogyan csin�lod, hogy ennyi mindent tudsz? Ez annyira sz�rre�lis! – S�hajtok. – Nekem minden�rt meg kell dolgoznom, a megkeresett p�nzemb�l fizetek ki nagyon sok mindent magamnak. Rajtad viszont l�tszik, hogy mindent az �ledbe pottyantanak.

-          Mindent az �lembe pottyantanak? – Mosolyodik el, de ez most nem olyan, mint szokott lenni. Nem az az �ntelt, hanem mintha valamit rejtegetne. Mintha az �ll�t�som rossz lenne.

-          Tal�n nem? – M�rem v�gig. – T�l okos vagy, ahhoz hogy eltudjam k�pzelni r�lad, k�l�n j�rsz dolgozni is. Gazdagok vagytok? – Biccentem oldalra fejem �rdekl�dve.

Erre felnevet.

-          Nekem nem kell ilyenekkel foglalkoznom. Saj�tos �letm�dom van.

Vajon mire akar ezzel kilyukadni? Hol lakhat? Kik a rokonai? Egy ilyen kisv�rosban, ha mond p�r nevet, bizony�ra beugrik valakinek az arca �s m�ris tudom t�rs�tani valakihez. De nagyon titkol�z�, �rtelmetlen megjegyz�seket tesz. �gy semmire nem fogok r�j�nni vele kapcsolatban. F�leg, ha csak �n k�rdezem. Itt az ideje, hogy �t is sz�ra b�rjam. �s fel is teszem neki az els� k�rd�sem, amint elhagyjuk a v�ros nev�t �br�zol� t�bl�t.

-          Hol laksz?

Erre sz�les vigyor ter�l sz�t arc�n.

-          �pp azt szeretn�m megmutatni.

Kiveszem zsebemb�l kezeim �s a sapk�m al� ny�lva belet�rok hajamba, majd k�rben�zek.

-          De most hagytuk el a v�rost. Visszafele mutatod meg?

Felnevet, mire s�rtetten pisszegek.

-          Most meg min nevetsz? Nem mondtam semmi nevets�geset.

Mindent tud� mosollyal ford�tja fel�m arc�t.

-          Hidd el, hogy most �pp oda tartunk.

-          De erre akkor sincsenek m�r h�zak. Az erd�ben �lsz?

-          Gondolkozz egy kicsit. – Hagyja r�m a dolgot.

-          De erre az egyetlen �p�let, amir�l tudok az a kast�ly. Tudod, milyen k�s�rtet sztorik j�rj�k azt a helyet? �n azt�n oda nem teszem a l�bam, ha azzal pr�b�ln�l megviccelni �s ijesztgetni. – N�zek r� r�m�lten, majd gyorsan megint zsebre v�gom kezeim �s meredten b�mulok el�re. – Mell�kesen, nem vagyok f�l�s t�pus. Menj�nk csak nyugodtan oda, de azt�n a lakhelyedre is k�v�ncsi vagyok. – Pillantok sunyiba r� a szemem sark�b�l.

K�h�g�ssel �lc�zza felt�rni k�sz�l� nevet�s�t.

-          Hiszek neked, de csak az�rt, mert te mondod. – Vigyorog. – Egy�bk�nt elhagytuk a v�rost. Nem f�lsz?

-          Mi�rt k�ne f�lnem? M�g ha egyed�l lenn�k. De mint eml�tettem az im�nt, nem vagyok f�l�s t�pus.

Ahogy v�gigtekintek az el�nk t�rul� �tt�l, val�j�ban a hideg futkos a h�tamon. S�t�t van, hideg �s egy �sr�gi r�m sztorikkal teli kast�lyhoz tartunk. Be se fognak engedni minket. M�r ha van ott �rs�g a v�rosi kis rend�rs�g�nkr�l. B�r bizony�ra m�r hallanunk kellett volna err�l. A f�k is egyre s�r�bben �llnak egym�shoz, a sz�l f�j�sa hallatszik a l�pteinken k�v�l.

-          Menj�nk �t a t�loldalra. Az erd�ben kell s�t�lnunk, ha a kast�lyhoz akarunk �rni. Oda nem vezet �ttest. – Magyar�zza, mintha olyan j�rtas lenne erre.

Teszem, amit mond, gyorsan �tiszkolok a nyom�ban, att�l tartva, hogy v�ratlanul �rkezik egy aut�, de szerencs�sen meg�sszuk.

-          Sz�val mik lenn�nek a k�rd�seid? – K�rdezem, ahogy berontunk a f�k s�r�j�be.

-          El�sz�r is, a sz�leid nem fognak agg�dni, hogy nem tal�lnak otthon?

-          K�tlem. Azt fogj�k hinni, hogy alszom. Mi�rt?

-          Sok�ig kimaradunk.

A k�vetkez� pillanatban r�l�pek egy gallyra, ami hangosan reccsen. Ijedten ugrok meg �s gyors�tok l�p�seimen, de nem figyelek, merre l�pek �s egy vastagabb leszakadt fa�gba beleakad a l�bam �s el�re borulva arcom k�zelebbr�l megismerkedik az aljn�v�nyzettel. Jimin nevet�se visszhangzik, ahogy nem gy�zi kapkodni a leveg�t. Alkaromra t�maszkodva emelem meg magam k�pk�dve, f�jva le a sz�m sz�l�re ragadt rakonc�tlan, barna faleveleket. Feln�zek �tit�rsamra, aki m�r a has�t fogja, nekid�lve egy f�nak, el�reg�rnyedve nevet rajtam.

-          Egy kis sz�nalmat igaz�n �rdemeln�k. – T�p�szkodom fel, majd nekikezdek a leporol�somnak.

-          �, hagyd csak! Majd �n seg�tek. – Tov�bbra is nevetve l�p hozz�m, de pr�b�lja mag�ban tartani a nagyj�t, mik�zben val�ban elkezd porolgatni.

A k�zels�ge elveszi az eszem, �s ahogy velem t�r�dik, ahogy t�bbsz�r�sen v�gigszalad rajtam keze. R� szeretn�k sz�lni, de azt viszont nem szeretn�m, hogy elt�volodjon. Mint az �lmomban. Miket gondolok m�r megint?!

-          H�-h�, el�g lesz! J�l vagyok! – Teszem v�dekez�en karjaim magam el�.

-          Pedig sebes a t�rded. – Vigyorogva n�z le l�bamra, mire �n is �gy teszek.

Igaza van. Nem tudom, hogy csin�ltam, de a v�r az csak �gy sziv�rgott a nagyobb sebb�l, amit szereztem. Szitkoz�dva guggolok le, hogy norm�lisan szem�gyre vehessem. Zsebemb�l el�kapok egy zsebkend�t �s pr�b�lom felitatni vele a v�rt.

-          Milyen csod�latos az emberi s�r�l�keny test. – Jelenti ki v�ratlanul, mikor leguggol hozz�m, �s mint aki sose l�tott el�tte v�rz� sebet, �gy b�mulja meg az eny�met.

-          Jobb dolgod nincs? – N�zek szemeibe, mire � is feln�z r�m. A pillant�sa felperzseli a b�r�m.

-          Van. – Feleli. – Menni tov�bb, de te �pp most csonk�tottad meg magad. – Nevet fel ism�t.

-          Nagyon vicces – motyogom.

Nagyj�b�l b� f�l �r�s s�ta ut�n, amit a lehet� leggyorsabb temp�ban tett�nk meg, el�rkezt�nk a kast�ly falaihoz. Eg�sz ide �ton olyan k�rd�sekkel zaklatott, mint hogy hiszek-e a term�szetfeletti l�nyekben, elhiszem-e, amiket err�l a helyr�l mondanak, �s tegy�k fel p�ld�nak �t mag�t, n�zn�m-e nem emberi l�nynek. �szint�n sz�lva nem hiszek az ilyenekben, amit �szint�n meg is mondtam neki. K�v�ncsiv� tettem, egyszer�en nem akarja elhinni, amiket mondtam neki, ez�rt � is mes�lt nekem olyanokat, mint, hogy j�l tudja, mi van a kast�ly falain bel�l �s f�lnem kellene, mert a t�rt�neteknek van val�s�galapjuk �s m�g sorolhatn�m. De nem tudott meggy�zni. Szeretem az ilyen t�rt�neteket, de nem hiszek benn�k. Csak kipattantak valaki fej�b�l, ak�rcsak az uf�k l�tez�se is. Jimin pedig azok l�tez�s�t is al�t�masztotta.

-          M�g mindig nem f�lsz? – K�rdezi.

A fejem r�zom v�lasz gyan�nt. Val�j�ban izgatott� tett. L�tni akarom, mi van a falakon bel�l.

-          T�nyleg j�rt�l m�r bent? – K�rdezem az ajkam harapd�lva t�relmetlen�l.

-          �gy l�tszik, t�nyleg nem figyelsz r�m. Mint eml�tettem oda j�v�nk, ahol �lek.

Elgondolkodom. Val�ban mondott dolgokat, de ki az az ostoba, aki el is hiszi ezt a sok zagyvas�got? Viszont meglep� magabiztoss�ggal indul meg a bej�rat fel�, K�nnyed�n r�ntja fel az ajt�t �s pillant h�tra r�m. K�rd�n h�zza fel szem�ld�keit, hogy mire v�rok, �s azonnal rohanok is ut�na. Amint bel�p�nk �s bez�r�dik m�g�tt�nk az ajt� el�sz�r kicsit ijedten n�zek k�rbe, majd egyre nagyobbra ny�l� szemekkel, t�tva maradt sz�jjal csod�lom meg a helyet. Gyerty�kkal van megvil�g�tva a hatalmas el�csarnok, aminek m�sik v�g�ben egy nagyon sz�les l�pcs� helyezkedik, ami az emeletre vezet v�r�s sz�nyeggel d�sz�tve. F�l�nken teszem meg a k�vetkez� l�p�seket. Megvan a hangulata a helynek. Pontosan olyan, mint amilyennek k�pzeltem. Egyszer�en leny�g�z� ez az �sr�gi st�lus. A k�falak, n�h�ny szobor, amelyek denev�rsz�rny� sz�momra ismeretlen l�nyeket �br�zolnak. Egy kicsit kezd melegem is lenni a kab�tban �s sapk�ban.

-          F�tenek itt? – N�zek Jiminre tov�bbra is �muldozva a helyt�l. – Meddig lesz�nk itt? Mert akkor le�lt�zn�k. – Harapok ajkaimba, mik�zben megcsod�lom a bej�rati ajt�t is, ami nem is olyan kicsi, mint kintr�l t�nt. Vagy csak nem figyeltem el�gg�.

-          Mondhatjuk �gy is. Nincs hideg. – Feleli. – Ott van m�g�tted egy akaszt�sor. Oda rakhatod.

Sz�znyolcvan fokos fordulatot veszek �s megtal�lom, mir�l besz�l. De az tele van kab�tokkal. Oda l�pek �s a sapk�mat is lev�ve felakasztom oda a felesleges ruhadarabokat.

-          Kik vannak m�g itt, hogy ennyi minden van itt? – C�lzok az akaszt�soron l�v� ruhadarabokra.

-          Nagyon sokan vannak. Nagyon. – Feleli, mik�zben nem pal�stolva n�z v�gig rajtam. Gomb�c n� a torkomban zavaromban. Legal�bb egy igaz�n kicsik�t kultur�lhatn� mag�t. �rzem, hogy elv�r�s�dik arcom, ugyanis szinte fel tudna falni tekintet�vel, �gy ink�bb elfordulok �s pr�b�lva otthon �rezni magam k�nyelmesen sz�tn�zek. Tekintet�t pedig eg�sz v�gig �rzem h�tamon.