Annyeong! :D Eln�z�st a kimarad�s�rt, de nagyon elfoglalt voltam az ut�bbi napokban, �gy nem tudtam �j r�sszel szolg�lni, de pr�b�lkozom min�l hamarabb t�lt�getni fel a r�szeket, amik m�r k�sz vannak. Hib�k biztosan vannak benne, nem nagyon tudtam �tn�zni, meg van, hogy magam se veszem �szre �ket :( N�zz�tek el nekem ><
Nem szeretn�k spoilerezni semmit, j� olvas�st :3

Taehyung POV

            Amilyen gyorsan csak lehet, elk�sz�tem a leck�ket, a tanul�st pedig a k�vetkez� k�t napra hagyom, ink�bb nem bajl�dom vele. Neh�z, hogy p�ntek d�lut�n �s a h�tv�ge mindk�t napj�n dolgoznom kell, de nincs mit tenni. Lassan �gyis hozz�szokom. Ugyanazzal a rutinnal vesszem fel a koszolhat� ruh�im egyik�t �s indulok is �t a szomsz�dba, hogy nekikezdjek ottani teend�imnek. Meg�rkezve azonnal el�m szalad a pultn�l �ll� f�rfi �s k�sz�nt. Gyorsan meghajolok el�tte �s m�r ott is termek mellette, v�rva a mai utas�t�sokat.

-          Takar�tani r��r z�r�s k�zelben, most h�tul az italos h�t�ket k�ne felt�lteni. Csak ahogy kell. R��r�nk. H�ts�kat el�re, �jakat h�tra. A rakt�rban minden ott lesz. Reggel �rkeztek meg az �j rendel�seim. – Magyar�zza.

T�bb se kell, pillanatokon bel�l a rakt�rba z�rk�zom. Felkapcsolom a l�mp�t �s sz�tn�zek. Val�ban meg�rkeztek a rendel�sek. Nagy a rendetlens�g. Mivel azt mondta, hogy r��r�nk, �gy d�nt�k, egy kicsit helyre pofozom a helyis�get. Az italos rekeszeket az ajt� mell� teszem, egym�sra, az ennival�kat pedig szint�n a megfelel� hely�kre. El�kapom a sepr�t, felseprek, port t�rl�k, majd mikor v�gre �gy �rzem, minden t�lem telhet�t megtettem, nekiindultam az els� rekesszel az egyik italos h�t�h�z. Ellen�rz�m, mikb�l van hi�ny �s elkezdem a szab�lyok szerint felt�lteni. Miut�n az els� rekesszel v�gzek, visszavonulok a rakt�rba �s �gy folytatom a t�bbivel is. M�r az utols�val is v�gzek. Visszaz�rom a h�t�ajt�t, a rakt�rba visszaviszem az utols� �res darabot is, majd a pult m�g� l�pek f�n�k�mh�z.

-          K�szen vagyok. – Jelentem ki b�szk�n.

-          Remek! – Lelkes�l fel �s m�g az �pp p�nzt�r el�tt �ll� vend�gnek megadja a visszaj�r�t �s fel�m fordulva nekem szenteli figyelm�t. – M�r egyszer-k�tszer megfordult�l itt is. Nekem el kell ugranom valahova, de sietek vissza. Addig k�rlek, vedd �t.

-          Rendben. – Cser�l�nk helyet.

El�sz�r az irod�j�ba megy, de m�ris egyed�l �rzem magam. Sz�tn�zek az �zletben. Nem t�l nagy, de nem is kicsit. J�l �t lehet l�tni, ha esetleg lop�s vagy valami baj t�rt�nne.

-          Mi az? Ma m�r nem szok�s a vend�geket rendesen kiszolg�lni? – Hallom meg jellegzetes hangj�t, mit�l azonnal �gnek �ll a sz�r a h�tamon. Annyira belemer�ltem a b�m�szkod�sba, hogy fel se t�nt, valaki, r�ad�sul �ppen Park Jimin itt �ll el�ttem �s arra v�r, hogy kiszolg�ljam. – Na, mi az? Most m�r el�g okosnak sz�m�tok? – H�zza sz�les mosolyra ajkait. Tekintetem elid�z egy ideig azon a t�j�n, de gyorsan �szbe kapok �s szemeibe n�zek.

-          Mit keresel itt? – H�zom �ssze szem�ld�keim �rtetlen�l.

-          Nem gondolod, hogy v�ltoztatni k�ne a modorodon? A vend�ggel mindig kedvesnek kell lenni!

-          Mintha nem az�rt j�tt�l volna, hogy… - mondatom fel�t elharapom, mikor r�d�bbenek, mit is k�sz�l�k a fej�hez v�gni. Azt, hogy az�rt j�tt, hogy tov�bb zaklasson a perverz modor�val, de tudom, mi lenne ennek a v�ge, �gy nem teszek meggondolatlan l�p�st.

-          Hogy? Mi�rt j�ttem? – H�zza fel szem�ld�keit. J�l sz�rakozik rajtam.

-          Mit szeretn�l? K�rsz valami esetleg m�g�lem? – Biccentek h�tra. – Ha nem, akkor ne �csorogj itt, mert ha j�n egy vend�g, akkor nem tud…

-          Akkor �n f�lre�llok kedvesen. – V�g a szavamba.

Magamban m�rgel�d�k. Nem igaz, hogy nem b�r lesz�llni r�lam! Mi�ta Jungkookot nagy val�sz�n�s�ggel � t�ntette el, az�ta r�m van akadva. Csak tudn�m, mi�rt! J�, mondjuk, �gy ki tudn�k szedni p�r dolgot bel�le, ha k�zelebb engedn�m magamhoz. De nem. Valami nincs rendben vele, �rzem. M�r az is �pp el�g indok, hogy keze van egy di�k elt�n�s�ben. �s ezt ny�ltan bev�llalta el�ttem. M�g fenyeget�st is kaptam t�le.

Szerencs�mre pillanatokon bel�l �rkezik is egy id�sebb h�lgy, akinek kosar�ban l�v� tartalm�t fel is �t�m a p�nzt�rg�pbe, majd m�g�lem is k�r egy-k�t dolgot, v�g�l fizet �s t�vozik. Jimin term�szetesen minden mozdulatomat sasszemekkel figyeli. M�ly leveg�t v�ve le�l�k a kis sz�kre, ami a pult m�g� volt helyezve az ilyen esetekre, ha �pp semmi dolgunk nincs. �lembe helyeztem az �rlist�t tartalmaz� f�zetet �s lapozgatni kezdtem. Pr�b�ltam a lehet� legkev�sb� figyelni Jiminre, aki mind�ssze az�rt nem sz�lt hozz�m, mert f�n�k�m kij�tt az irod�j�b�l �s els�t�lt m�g�tte.

-          Visszaj�ttem, elmehetsz majd, Taehyung! Fizet�st pedig holnap sz�molunk. – Sz�l vissza m�g az ajt�b�l �s v�gleg t�vozik.

Ahogy elford�tom tekintetem az ajt�r�l, azonnal �sszeakad a pultra hajol� v�r�sk�j�vel.

-          Nem t�maszkodhatsz ott! – Ugrok fel �ltemb�l �s saj�t magamat is meglepve vele, kezeim k�t v�ll�ra teszem �s egy hat�rozott mozdulattal emelem meg, viszont �gy arca t�l k�zel ker�l eny�mhez. El�sz�r � is nagy szemeket mereszt, de ez hamar �tv�lt pajz�nba. �rzem, hogy p�r �nti el az arcom, ez�rt azonnal elengedem �s h�tral�pek, � viszont nem tartotta mag�t, hiszen r�m b�zta eg�sz s�ly�t, �gy lefejeli a pultot.

-          ��! – �llt egyenesbe �s orr�t d�rzs�lgette ujjaival.

-          Jaj, sajn�lom! – L�pek vissza, de nem jut eszembe semmi, amivel kifejezhetn�m sajn�latom. Nagy val�sz�n�s�ggel bet�rt az orra, pedig nem ezt szerettem volna. T�nyleg csak v�ratlanul �rt a k�zels�ge. Annyira felzaklatott. – Nem akartam! Nagyon f�j? H�vjak orvost?

-          Nem kell semmi! Hamar rendbe j�v�k. – Veszi el kez�t a s�r�lt fel�letr�l �s meglepetten veszem �szre, hogy val�ban, mintha mi sem t�rt�nt volna.

-          De… de ezt hogyan? Ez lehetetlen. T�l er�sen csaptad magad pof�n!

-          El�sz�r is – Pislog p�rat. – Nem lehetetlen. Nem vagyok olyan szerencs�tlen, mint gondoln�d. M�sodszor, m�r nem megmondtam, hogy v�logasd meg a szavaid?

Elh�zom sz�m sz�l�t �s keresztbe fonom karjaim.

-          Komolyan kezd nagyon elegem lenni abb�l a nagy k�pedb�l! – V�gom hozz� flegm�n.

-          Tudom, hogy tetszik neked az a nagy k�pem. – Vigyorog.

Szemeim forgatom.

-          H�t persze! – Felelem er�s szarkazmussal hangomban, de ennek ellen�re jobban megfigyelem arc�t. Val�ban egy rossz szavam nem lehet r�. Sz�p b�re van, j�l �polt haja, d�s, telt, v�r�s ajkai, gy�ny�r� mosolya, csillog� szemei. Ha l�ny lenn�k, val�sz�n�leg nem hagyn�m figyelmen k�v�l. �gy viszont csak a fejem r�zom ezekre a gondolatokra. Egy f�rfi nem gondolhat ilyeneket egy ugyanolyan nem�r�l!

Ekkor rezegni kezd a zsebemben a telefonom. Azonnal kikapom onnan �s nagyot dobban sz�vem, amint megl�tom a nevet a kijelz�n.

Jungkook.

Felpillantok Jiminre, aki �rdekl�dve figyeli minden reakci�mat, �n pedig ajkamba harapok izgatotts�gomban. Nem vehetem fel addig, am�g itt van. Valamit ki kell tal�lnom, hogy f�lre�lljon erre a kis id�re, de fogalmam sincs, micsod�t. Val�sz�n�leg �rdekli, kinek vagyok olyan fontos.

-          Na, mi az? – K�rdezi ajkaimat lesve, mire azonnal f�lbehagyok annak r�gcs�l�s�val. – Nem veszed fel? Ha felveszed, akkor hogyan fognak neked fizetni? Viszont valami�rt �gy �rzem, fontos ez a h�v�s. – M�r v�gig, mintha r�ntgen szemei lenn�nek �s belel�tna az elm�mbe.

-          Felveszem. Fontos. – Felelem gyorsan. – Sz�val f�lre�lln�l egy kicsit? – H�zom fel szem�ld�k�m. – Ez szem�lyes.

-          Mit kapok cser�be? – Sz�rakozik, tov�bb h�zva az id�met, �n pedig egyre d�h�sebb leszek.

-          Amit akarsz, csak menj m�r el! – Szemeim m�r vill�mokat sz�rnak, de tudom, hogy nem ez�rt d�nt �gy, hogy a bolt m�sik v�g�be megy. Tudom, hogy m�g behajtja rajtam azt az ak�rmit, de ilyen h�z�s helyzetben nem jutott eszembe semmi.

Azonnal elh�zom ujjam a k�perny�n �s f�lemhez szor�tom a k�sz�l�ket. F�lig h�tat ford�tok a boltnak �s minden figyelmem a vonal t�ls� v�g�nek szentelem.

-          TaeTae? – Hallom meg f�radt, szenvedett hangj�t.

-          Jungkook! – Ny�lnak nagyra szemeim. – Hol vagy most? Mi t�rt�nt veled? Hogyan tudn�k seg�teni?

-          TaeTae… - motyogja, �s szinte l�tom magam el�tt, ahogy k�nnyeivel k�szk�dik.

-          Mit csin�ltak veled? – R�m�l�k meg.

-          Seg�ts! – K�rlel, �s suttog�ra fogja hangj�t. – Mindj�rt visszaj�nnek! – Figyelmezteti ink�bb mag�t, mintsem engem.

�vatosan h�trapillantgatok, hogy van-e valaki a k�zelben, de szerencs�re Jimin is tartja a tisztes t�vols�got, m�g vonalban vagyok.

-          Hogyan tudn�k seg�teni? Legal�bb azt mond meg, hol vagy! – Pr�b�lkozom tov�bb.

-          Eml�kszel, mit mondtam a denev�rekr�l? – Suttogja tov�bb.

-          Mi�rt olyan fontos ez most? – Emelem meg hangom kicsit, de gyorsan vissz�bb is veszek magamb�l, nehogy felt�n�st keltsek. – Tegnap �ta nem l�ttalak! Mi a fene t�rt�nt veled? A sz�leid tudnak valamit?

Csak szipog� hangj�t hallom a t�ls� v�gr�l.

-          A sz�leim… - hallom, ahogy s�rni kezd.

-          Jungkook! – Mondom nev�t, mivel nem tudok semmit sem hozz�f�zni.

-          Nyugtasd meg �ket, hogy semmi bajom! – Vesz er�t mag�n. – Taehyung – �s ekkor komolyabb�, sokkal merevebb� v�lik hangja. – Ha minden a tervei szerint megy, akkor nemsok�ra tal�lkozunk. R�m fogsz tal�lni.

-          Kir�l besz�lsz? – �rtetlenkedem tov�bb, de m�r ez is t�bb mint a semmi.

-          F�lek, Taehyung! F�lelmetes! Nagyon f�lelmetes tud lenni �s f�jdalmas! Annyira agg�dom �rted! K�rlek, nagyon vigy�zz magadra! �s sz�lj a sz�leimnek! – Ny�gi ki szipog�sok k�zepette.

-          Sz�lni fogok, de m�gis mit mondjak nekik? Nem tudok megnyugtatni valakit �gy, hogy k�zben �n se tudok semmit! Az olyan, mintha csak b�ztatn�m �ket.

-          Mond el, hogy felh�vtalak. Mutasd meg a h�v�slist�d! Ne l�gy ennyire idi�ta! – Suttogja a s�rt�st.

-          L�tom, ak�rmilyen rossz �llapotban vagy, van el�g er�d besz�lni nekem. – Morgom.

-          Csak f�lek. J�l vagyok. Helyesb�ten�k… eg�sz j�l vagyok. – Magyar�zza. – Le kell tennem! Itt vannak!

-          Kik? H�! Jungkook! Fogsz m�g h�vni? – K�rdezem, de a vonal megszakad.

Lassan elh�zom f�lemt�l a k�sz�l�ket �s csak meredten b�mulok magam el�. Ilyen h�v�sban sem volt m�g r�szem. R�ad�sul azt se tudom, mikr�l zagyv�lt �ssze Jungkook. Mi�rt kell eml�keznem a denev�rekre? Kik tartj�k fogva? Milyen tervnek vagyok a r�sze, amely miatt tal�lkozni fogunk? Kit�l kell f�lnem? Mi�rt kell vigy�znom magamra? Mintha nem tudn�k. Val�sz�n�leg jobban megy ez nekem, mint neki, hiszen nem engem vittek el a maffi�k.

Lassan visszafordulok a pulthoz, de azonnal �sszerezzenek. Jimin, mintha eg�sz id� alatt ott �llt volna, n�zett teljesen komoly arckifejez�ssel szemeimbe.

-          Mit szeretn�l? – F�jom ki a leveg�t. Most t�nyleg nincs kedvem hozz�. De nem felel. Hossz� perceknek t�n� m�sodpercekig m�reget �s tekintet�b�l semmit nem lehet kiolvasni. – Megint el�llod a sort. – Mosolygok r�, mikor konstat�lom, hogy hozz�m tart egy k�z�pkor� n�.

Jimin �ppen csak tesz egy l�p�st oldalra, hogy el tudjam v�gezni a dolgom, de tov�bbra sem veszi le r�lam a szem�t. A n� megk�sz�nve a kiszolg�l�st t�vozik az �zletb�l �n pedig v�r�sk�re pillantok. Aggaszt a hangulat v�ltoz�sa.

-          Elvitte a cica a nyelved? – Kuncogom el magam, mire v�gre siker�l egy f�loldalas mosolyt kicsalnom bel�le. – Eddig annyit j�rtattad a sz�d, most pedig mintha feldugtak volna neked valamit, �gy bel�d szorult a leveg�! – Kuncogok tov�bb.

Ism�t el�m l�p �s tenyereivel a pulton t�maszkodva k�zelebb hajol hozz�m.

-          Ha kett�nk k�z�l valakinek itt b�rmit fel fognak dugni, az nem �n leszek. – H�z�dnak a megszokott perverz mosolyra ajkai. – �s akinek a nyelv�t elviszi a cica, se �n lenn�k. – Hajol m�g k�zelebb, mire m�ly leveg�t veszek.

Sz�vem hevesebben ver szavai hallat�n. Most konkr�tan kett�nkr�l besz�l. Mint al�- �s f�l�rendelt p�rr�l. �s sajn�latos m�don nem �gy t�nik, mintha engem nevezett volna meg a domin�ns f�lnek. B�r ha elk�pzelem magam mellette, m�g �n se tudn�m magasabb rang�nak tekinteni magam, nemhogy �, aki akkora eg�val rendelkezik, mint egy h�z.

            �s �n mi�rt is k�pzelek ilyeneket?!

-          Most mennem kell. – M�szik ki intimszf�r�mb�l, de engem is meglep, hogy ez�ttal nem tettem ellene. Tal�n m�g engedtem is volna neki b�rmit, ha �gy akarja, de nem �gy lett. – Sok a dolgom, de holnap m�g tal�lkozunk. Munk�d ut�n itt fogok v�rni r�d �s sz�pen elj�ssz velem valahova.

-          Te most komolyan parancsolgatsz?

-          Igen. – Feleli t�m�ren.

-          J�. – Motyogom, mire elvigyorodik.

-          Ez gyors volt.

�s t�vozik az �zletb�l.