Taehyung POV

 

Egy nem t�l s�r�n lakott v�rosban �lek. Falunak is elmondhat�. Az emberek teszik a dolgukat, de k�zben cseppet sem h�tk�znapi dolgok t�rt�nnek itt. Ha valaki fentr�l n�zn� ezt a helyet, m�st se l�tna, csak ezt a p�r utc�nyi h�zat �s az erd�t, tal�n valamerre egy-egy puszt�val. A legk�zelebbi v�ros nagyon messze van innen. Ami m�g l�t�k�rben van az egy kast�ly. Egy kast�ly, amir�l senki nem besz�l, ahol m�g senki nem j�rt. Azt rebesgetik, k�s�rtetek tany�znak ott. Vannak akik azt �ll�tj�k, m�r j�rtak arra �s igenis �lnek benne. M�rpedig azok nem k�s�rtetek. De mi m�s lehetne? Ember nem �ln� t�l egyed�l. A v�roslak�kat mindenki ismeri, hiszen nem vagyunk annyian, hogy ne ismern� mindenki a m�sikat, �gy kiz�rt, hogy b�rki �ljen ott. Honnan szerezne �lelmet? Hogyan is tarthatna fent b�rki egy akkora helyet k�ls� seg�ts�g n�lk�l?

Egyetlen iskola van, ami �ltal�nos �s k�z�piskola is. Ha valaki tov�bb szeretne tanulni, az b�cs�t inthet a sz�leinek val�sz�n�leg egy eg�sz tan�vre. Hacsak nem gazdag �s bev�llal�s valaki, aki minden h�tv�g�n hazautazna. Azokat a s�t�t utc�kat �n se sz�vesen j�rn�m v�gig. Pedig m�r tizennyolc �ves vagyok �s lassan itt az ideje a p�lyav�laszt�somnak. Szeretn�k tov�bb menni, de ehhez dolgoznom kell els�sorban. A h�zunk mellett van egy kis �zlet, ahov� �tj�rok �rufelt�lt�nek �s takar�t�nak. Nem sokat keresek vele, tekintve, hogy az iskola mellett csak h�tv�gente van id�m oda menni, de jobb mint a semmi. Mi nem tartozunk a p�nzesek k�z�.

 

Az �g haragosan d�r�g. Vill�mok sz�rj�k az eget ezen az �szi s�t�t reggelen. S�t�t van. Alig l�tni ki az ablakon. Mind�ssze az utcal�mpa f�nyei adnak egy kis vil�g�t�st, nem sokat seg�tve ezzel, hiszen a k�d miatt v�gk�p nem l�tni semmit, �gy csak az es�cseppek elny�jtott form�j�t tett�k l�that�v� azokban a k�r�kben. Hallani lehet egy-k�t aut� f�kj�nek felcsikordul�s�t, amik nem vett�k �szre, hogy k�zelednek egym�shoz, �gy szinte �ssze�tk�ztek, de mindketten meg�szt�k.

Nem b�rok aludni. Nyugtalan�t a vihar. A csend. A s�t�t.

Fel�l�k �s az �r�asztalomhoz l�pek. Az egyik fi�kom kih�zva el�veszek egy gyuf�sdobozt �s az �jszaka r�g kialudt gyerty�mat �jra l�ngra lobbantom. Az apr�cska f�ny megnyugtat. Le�l�k a sz�kemre �s onnan n�zek kifel� az ablakon. M�g hat �ra sincs, de m�r nem b�rok aludni. M�skor is zavart a vihar, de most valami�rt m�g nyugtalan�t�bb �rz�s fog el. Mintha a a tudatalattim pr�b�lna �zenni valamit, valami rosszat. Tal�n valami rossz fog t�rt�nni?

A fejem r�zom a gondolatra.

Nem, nem t�rt�nhet semmi. Minden rendben lesz.

M�gse tudok megnyugodni. V�rok �s meredten b�mulom az ablak p�r�s �veg�t, amin v�gigfolynak az �jonnan �rkez� es�cseppek.

 

Az �breszt��r�m cs�rg�se riaszt fel. Abban a pillanatban megugrom �s nagyokat pislogva kapcsolom ki az �breszt�t. K�pes voltam erre a r�vidke id�re visszaaludni. Nem tudom, hogyan csin�lhattam, mikor �lmos aligha voltam. Tal�n a mereng�s. T�ls�gosan elkalandozhattak a gondolataim.

A szekr�nyemb�l kiveszem az iskolai egyenruh�t �s magamra �lt�m. A nyakkend�t is rutinosan k�t�m meg. Ujjaimmal gyorsan �tf�s�l�m hajam, majd leszaladok a f�ldszintre, hogy megreggelizzem. Egyszer� m�zlit k�sz�tek, amit hamar el is fogyasztok. Egyed�l vagyok a h�zban ilyenkor, hiszen a sz�leim kor�bban m�r elmennek dolgozni. K�t �ll�suk is van, hogy rendesen megtudjunk �lni, �gy nem sokat l�tom �ket.

Hamar magamra kapom a kab�tom, sapk�t h�zok a fejemre �s a t�sk�m h�tamra kapva, jobb kezembe az eserny�m szorongatva, kil�pek a friss leveg�re. Alig lehet ell�tni egy-k�t m�ter messzire a k�dben. A kulcs z�rba dug�s�val is k�pes vagyok elbajl�dni hosszadalmasabb ideig. Idegesen ejtem ki ujjaim k�z�l a csom�t.

- Ilyen nincs! - Ki�ltok fel �s homlokom a faajt�nak �t�m.

P�r m�sodpercig v�rok, m�g teljesen meg nem nyugszom. F�radt s�haj hagyja el ajkaim, lehajolok a kulcsok�rt �s miut�n sikeresen v�gzek, nekiindulok a k�d�s utc�nak. P�r j�r�kel� mellett megyek el, egynek majdnem nekimegyek, de apr�bb szitkoz�d�sokkal meg�szom.

P�r perc m�lva m�r az iskola padl�j�t taposom. Itt sokkal t�bb �let van, mint az utc�n, mivel az als�bb �ves di�kok is a folyos�n szaladg�lnak, nevetg�lnek, mes�lik, mi t�rt�nt vel�k el�z� nap, mit n�ztek a TV-ben, milyen �j j�t�kokat kaptak. Ilyenkor legsz�vesebben �sszemenn�k, hogy olyan �nfeledten ugr�ndozhassak, mint �k. Hogy ne kelljen az anyagi helyzetekkel t�r�dn�m, mind�ssze az�rt sir�nkozzak, hogy lecke�r�s ut�n tov�bb j�tszhassak a bar�taimmal a focip�ly�n.

Bel�pve a terembe konstat�lom, hogy nem vagyok egyed�l. A padt�rsam, Jungkook, is hamar j�r be, �gy mindig van id�nk a cseng� megsz�lal�sa el�tt besz�lgetni.

Beh�zom magam ut�n az ajt�t �s gyors l�ptekkel indulok meg fel�.

- Reggelt! - �dv�zl�m mosolyogva, mik�zben lev�gom a f�ldre a t�sk�m, lekapom magamr�l a kab�tot �s sapk�t, majd le�l�k mell�.

- Neked is! - Motyogja. - V�g�nk! �runk els� �r�ban a denev�rekb�l. Tanult�l r�?

- �m, valamennyit. - T�masztom meg �llam tenyeremmel a padra k�ny�k�lve. Furcs�llom, hogy kiemelte a denev�res dolgozatot, de nem tulajdon�tok neki k�l�n�sebb figyelmet.

Jungkook ijedten n�z szemeimbe. Szinte l�tni, ahogy reszket bel�l.

- Veled meg mi t�rt�nt? - R�ncolom szem�ld�k�m. - T�rt�nt valami otthon?

A fej�t r�zza felelet helyett.

- Te nem tartod furcs�nak? - A t�bla fel� fordul �s mereven b�mulja azt.

- Ha tudn�m, mir�l zagyv�lsz...

- Jiminr�l - motyogja.

- Aha - felelem. - �s t�ged mi�ta is foglalkoztat �? - �rtetlenkedem tov�bb, de felkelti k�v�ncsis�gom. Mi lehet az a furcsa dolog, amit �szre kellett volna eddig vennem rajta?

- Jobb lenne, ha nem is besz�ln�nk ink�bb r�la. - Szinte m�r alig lehet �rteni szavait, �gy suttog.

- Ne sz�rakozz m�r! - Sz�lok r� az asztalra csapva. - Ha m�r belekezdt�l, fejezd is be! K�v�ncsiv� tett�l! - Hajolok k�zelebb hozz�, hogy szem�be n�zhessek, de tov�bbra is csak meredten b�mul maga el�.

- Nem besz�lhetek r�la. - V�gre r�m emeli tekintet�t. - Figyeld �t eg�sz nap! Bizony�ra neked is felt�nik majd... �gy neki is, hogy te... ink�bb ne! - R�m�lten ugrik meg �lt�ben �s kezeit v�llamra teszi. - Ne hallgass r�m! Hagyd figyelmen k�v�l! Csak �rd meg j�l a denev�reket, j�?!

Mi�rt van ennyire meg�ldva a denev�rekkel?

- H�-h�, Kook! - Pr�b�ln�m megnyugtatni. - M�ly leveg�! Besz�v, kif�j! - Tartom karjaim a magasba, majd lassan lefel� mozd�tom, jelezv�n neki, amit mondok.

Ekkor �rkezik meg m�g k�t oszt�lyt�rsunk. Innent�l csak szaporodni kezdenek, �gy nem feszegetem a t�m�t egy ideig, de megmarad bennem a rossz �rz�s, amit Jungkooknak k�sz�nhetek. Fesz�lten v�rok �s az ajt�ra pillantgatok h�be-h�ba, ak�rh�nyszor ny�lik az. Felk�sz�tem magam az �rkez�s�re. Mi furcsa lehet benne? A jegyei kit�n�ek, n�ha mondjuk meglep�en sokat tud, de h�t l�teznek g�niuszok. Nem kiz�rt, hogy nagyon szeret a k�nyvek felett b�jni �s ak�r m�g t�bbet is megtanulni a kellet�n�l. B�r el�g kicsi a val�sz�n�s�ge, hogy egy ilyen szem�ly �pp ezen a kis senkif�ldj�n legyen. De semmi sem lehetetlen.

Az �ra kezdete el�tt 10 perccel l�p a terembe. Szinte �rzem, ahogy mellettem Jungkookban meg�ll az �t�. Nem v�letlen�l. Jimin azonnal a bal oldalamra tekint v�rfagyaszt� szemekkel. Mi t�rt�nhetett kettej�k k�z�tt? Mi�rt nem tudok semmir�l? Jungkook mi�rt nem avat be a dolgaiba? Belekeveredtek volna valami illeg�lis keresked�sbe?

Drog?

Azonnal elvetem a gondolatot. A fejem r�zom. Nem. Lehetetlen. Nem n�zn�m ki bel�l�k.

Jimin magabiztosan l�p hely�re �s h�tracsapva hossz� fekete kab�tj�t, ami elter�l m�g�tte, helyet foglal. Keresztbe teszi l�bait, a sz�knek d�nti h�t�t, ujjait �sszekulcsolja maga el�tt �s az �l�be teszi. J�l f�s�lt, zsel�zett v�r�s haja vonzotta a tekinteteket. Talpig feket�ben �rkezett, m�gse gy�szos, ink�bb eleg�ns. Ha jobban belegondol az ember, nem felt�tlen�l hinn� r�la b�rki azt, hogy vel�nk egyid�s. Sokkal m�veltebbnek is l�tszik.

�vatosan megb�k�m padt�rsam v�ll�t. M�rgesen n�z r�m.

- Mi van? - Veti nekem a k�rd�st.

�t kell gondolnom, mit mondjak neki. Nem mindegy, hiszen lehet magamat is bajba sodorn�m vele. M�gis furdallta az oldalamat a k�v�ncsis�g, hogy m�gis mi t�rt�nt k�zt�k. Nem is tudtam, hogy vannak olyan k�zeli kapcsolatban egym�ssal, hogy egy�ltal�n besz�lget�sbe elegyedjenek. M�rpedig az im�nti reakci�kb�l �t�lve ez az �ll�t�som c�foland�.

- Mi volt ez az el�bb? - Suttog�ra fogom, nehogy m�g ink�bb megr�m�lj�n, de k�zben szemem sark�b�l figyelem a m�sik fi�t is.

- Nem �rtelek. - Ny�jt�zkodik sz�k�n �s hirtelen m�r nem is t�nik annyira fesz�ltnek. S�t! - Szerintem n�zz�k �t a legut�bbi leck�t, mert �runk. - Veszi �l�be t�sk�j�t �s kihal�ssza bel�le a f�zet�t.

- Akkor magyar�zd meg, mi�rt olyan fontos, hogy j� dolgozatot �rjak a denev�rekb�l. M�sb�l tal�n nem ugyanolyan fontos? - Ragadom meg a lehet�s�get.

- M-mert... - egy pillanat erej�ig, de a fekete d�monunkra n�z. Ha nem koncentr�ln�k kiv�telesen minden von�s�ra, �szre se vettem volna. - Szerintem ez egy �rdekes anyag. - K�sz�r�li meg a tork�t.

- Nagyon furcsa vagy ma nekem. - Hajolok le �n is t�sk�m�rt �s kipakolom bel�le a sz�ks�ges kell�keket.

- Mi�rt lenn�k furcsa? - Fordul v�gre fel�m.

- Nem is tudom. - J�tszom az elgondolkod�t �s ujjaimmal �llamat simogatom. - Tal�n mert nem szokt�l ennyire beszari lenni? - Vigyorgok. - �lland�an h�ly�skedsz! Most meg mint akit kicser�ltek! T�rt�nt valami? Esetleg k�ztetek t�rt�nt? - Erre a k�rd�semre teljesen els�padt. - Ugye nem �t�tted el bring�val, vagy verekedt�l �ssze vele?!

A fej�t r�zza v�lasz gyan�nt, majd a f�zet�be temetkezik. K�vetem p�ld�j�t, mert val�ban nem �rtana legal�bb egyszer �tn�zni a dolgokat, de nem b�rok figyelni. Folyamatosan fel-fel pillantgatok hol Jungkookra, hol Jiminre n�zve. Ut�bbi el�tt semmi sincs. Az ablaknak h�ttal �l �s nekid�l a falnak. Szemei lehunyva, mintha aludna.

Elmer�l�k benne. Lassan v�gigm�rem, minden kis n�gyzetcentim�ter�t alaposabban megvizsg�lom. Szem�ld�ke sz�pen �velt, orra pont t�k�letes form�j�, ajkai teltek. Mindig j�l fel�lt�zik, ak�rcsak most is, �gy alakj�r�l t�bbet nem lehet meg�llap�tani, mind�ssze annyit, hogy j�. L�tszik rajta, hogy nem hanyagolja el mag�t. St�lusosan �lt�zk�dik. Ahogy ellenkez� ir�nyba ism�telten v�gigm�rem, tekintetem �sszeakad az �v�vel.

Sz�vemhez kapok, t�gra nyitom szemeim a r�m�lett�l. Azt hittem, alszik. Gyorsan a f�zetem fel� fordulok, de p�r m�sodperc elm�l�s�val el�g b�tors�got veszek magamon, hogy a szemem sark�b�l ism�t meglessem.

- Mi a... - motyogom, nem is mozd�tva szinte ajkaim.

Tov�bbra is mereven n�z szemeimbe. Mintha el se fordult volna. Mintha az�ta se pislogott volna. Mintha �gy maradt volna. Megfagyott volna. Tal�n szoborr� v�lt, de f�lelmetes. A hideg futkos t�le a h�tamon, mikor megemeli fej�t �s fels�bbrend�en b�mul tov�bb, de szemeiben v�r�ses f�ny csillan.

Ekkor l�p be a tan�r is a terembe nagy szerencs�mre. Nem b�rn�m tov�bb �llni a tekintet�t.

 

�ra v�g�n boldogan d�l�k h�tra sz�kemben. Minden k�rd�sre tudtam a v�laszt szerencs�re. Nem k�rdezett nehezeket. Jungkook arc�n nem j�tszott mosoly. Az � dolgozata nem siker�lt t�l f�nyesen. Miut�n sikeresen megnyugtattam, hogy biztosan kitudja a k�s�bbiekben jav�tani, egy�tt ment�nk el a b�f�hez, szendvicset venni, aminek oka az is, hogy el akarom ker�lni az oszt�lyt�rsunkat, Jimint. Ak�rh�nyszor visszagondolok a pillant�saira, bors�dzik a h�tam.

A k�vetkez� k�t �ra is �gy telik el. N�ha-n�ha vetek r� egy �vatos pillant�st, de mindig f�lbehagyok vele, mikor pont akkor n�zek szemeibe, mikor � is nem t�l felt�n�en, de szeme sark�b�l engem vizslat. Jogosan mer�l fel bennem a k�rd�s, hogy mi baja van velem? Piszkos az arcom, csak senki nem mondja meg? A reggeli fogkr�m sz�radt valahova? Mindenesetre p�r �ra m�lva, a tan�ri el�tt v�rakozunk Jungkookkal. Megk�rtem, hogy k�s�rjen el, mert p�r dolgot meg kell k�rdeznem az oszt�lyf�n�k�nkt�l.

- TaeTae! - Szorongva �ll a falnak d�lve az ajt� mellett.

- B�rd ki m�g egy kicsit! - K�rlelem �sszetett kezekkel, mivel j�l tudom, mi a baja. S�rg�sen a mosd�ba k�ne rohannia.

- De �sszecsin�lom magam, ha nem siet! M�rpedig nem �gy t�nik, mint aki sietni pr�b�lna! - Biccent az ajt� fel� �s m�r t�rd�n t�maszkodik �sszeszor�tott combokkal.

- Nem hiszem el, hogy nem b�rod ki azt a kis id�t! - M�rgel�d�k.

- M�r nagyon f�j!

- J�l van, menj�l, de siess vissza! Ne hagyj magamra!

- Szabads�g! J�v�k m�r! - �s ezzel el is rohan a mosd�k ir�ny�ba.

Fejr�zva n�zek ut�na.

A tan�r r�gt�n ut�na ki is j�n �s hamar siker�l megbesz�ln�nk azt a p�r kis dolgot, amit szerettem volna. Egy kis ideig m�g v�rok, h�tha Jungkook oda j�n vissza, de nem l�tom a t�megben sehol, �gy megindulok a mosd�k ir�ny�ba. Csak nem tart ilyen sok�ig! Vagy lehet m�r menet k�zben elengedte mag�t �s elment �t�lt�zni? Nem lehet ilyen szerencs�tlen szeg�ny. Elvigyorodom a gondolatra. Szem�t dolog, de nagyon viccesen festett a k�pzeletemben.

Ben�zek a mosd�ba, de nincs ott. A b�f�n�l folytatom utam, de sehol sem tal�lom. Utols� lehet�s�gk�nt a term�nk jut eszembe. Val�sz�n�leg oda ment vissza. De mikor ben�zek oda, sehol sincs. Le�l�k a helyemre �s v�rom a becsenget�st, de � tov�bbra sem �rkezik meg. Agg�dva n�zem meg az id�t telefonomon. M�r csak egy perc maradt. L�bam mozgatom az �r�lt v�rakoz�sban. �ppen ahogy a cseng� els� rezd�l�sei hallatszanak, bel�p a terembe Jimin. Ahogy kim�rten l�p hely�re, megigaz�tva mag�n a ruh�j�t, f�radtnak l�tom. T�k�letesen pal�stolja, ez nem kifejez�s, de m�gis felt�nik. Tal�n az�rt, mert eg�sz nap �t b�multam. Ak�rcsak most, de ezuttal nem b�nom, hogy elkapja pillant�som. Nem is pr�b�lom meggy�zni m�g magamat se az ellenkez�j�r�l. Gyanakodva m�rem v�gig �s eg�szen addig tartjuk a szemkontaktust, am�g a tan�r is meg�rkezik �s elkezdi az �r�t. A marad�k �r�ink is �gy telnek el. Jungkook sehol, Jiminnel pedig s�r�n �sszepillantva. Minden sz�netben padt�rsam keresem, de mint akit elnyelt a f�ld. �gy d�nt�k elmegyek �s megk�rdezem az oszt�lyf�n�k�t, de mire ez eszembe jut, � elhagyja az iskola ter�let�t. F�radtan s�hajtok. Utols� �r�nk ut�n m�r alig vannak az �p�letben, de �n m�g tov�bbra sem adom fel a keres�st. Egy oszlopn�l meg�llok �s lesek ki m�g�le, mik�zben el�veszem telefonom, hogy t�rcs�zzam bar�tom. Pr�b�lok nem felt�n� lenni. Val�j�ban m�r l�ttam szinte mindenkit elmenni az oszt�lyomb�l, kiv�ve egy szem�lyt. �t viszont szerettem volna elker�lni, ha lehet, m�g akkor is, ha nincs a k�rny�ken, mert nem vettem �szre, mikor elmegy.

- Vedd m�r fel! - Suttogom kipr�selve �sszeszor�tott fogaim k�z�l a szavakat.

Ekkor v�ratlanul felfel� kics�szik ujjaim k�z�l a mobilom. Ledermedek.

Mi a fene t�rt�nt? Hogyan?

- Csak nem keresel valakit? - Hallom jellegzetes hangj�t m�g�lem, nem messze f�lemt�l, mit�l fel�ll a sz�r a h�tamon. - Nem veszi fel a telefont? - Megfogja kezem �s belenyomja az eml�tett t�rgyat. Keze hideg, �gy azonnal el is r�ntom.

- Mit akarsz? - Veszek el�g b�tors�got �s szembefordulok vele, de azonnal be is h�zom nyakam �s l�pn�k egyet h�tra, de csak nekipr�selem magam jobban az oszlopnak. A k�zels�ge megr�m�t.

- M�g k�rdezed? - H�zza fel szem�ld�k�t.

Nem b�rom �llni pillant�s�t, �gy a csemp�t kezdem vizsg�lni v�lasz helyett, de ezzel csak m�g ink�bb tudatom magammal, mennyire is k�zel �ll hozz�m.

- Nem szeretn�l h�tr�bb menni? - Teszem fel a k�rd�st torokk�sz�r�lve.

Sz�les mosolyba h�z�dnak telt ajkai, amin megakadnak szemeim. Mennyire sz�p, cs�kolnival�...

Istenem, miket besz�lek! Ez nem �n vagyok!

- Zavarok? - K�r�semet figyelmen k�v�l hagyva m�g ink�bb az arcomba hajol, mire oldalra ford�tom fejem. - Mit mondott neked? - T�r �t rideg komolys�gba hangja.

Nagyot nyelek.

- Nem �rtem, mire gondolsz.

- Ne mond azt, hogy azt hitted, nem fog felt�nni nekem, hogy eg�sz �tkozott nap engem b�mult�l?! - �rzem lehellet�t arcomon, �gy m�g ink�bb nem merek szembefordulni vele.

- Nem mondott semmi olyat, amir�l neked tudnod k�ne. - Hunyom le szemeim.

- Val�ban? - Hat�ssz�netet tartott. - Akkor most halv�ny fogalmad sincs r�la, hol lehet, j�l mondom?

Azonnal szembe fordulok vele �s a k�zels�gnek ellen�re ell�k�m magam az oszlopt�l, �gy �ssze�tk�zve egy pillanatra vele, de tesz egy l�p�st h�tra, �ppen annyit, hogy norm�lisan tudjunk egym�sra n�zni. Idegesen h�zom �ssze szem�ld�k�m �s nagyra nyitom szemeim.

- Tudsz r�la valamit? - Szegezem neki a k�rd�st. - Ez�rt vetted el a telefonom! Ez�rt n�zt�l r� �gy, mintha ki akarn�d ny�rni!

- Mikor n�ztem �n �gy? - Vigyorodik el.

- Reggel! L�ttam! - T�r ki bel�lem minden. - Mit csin�lt�l vele?!

M�r nem tudom ir�ny�tani magam. Mindk�t kezemmel elkapom nyak�n�l fels�j�t �s magamhoz r�ntom fenyeget�en, de � csak nevetni kezd gy�nge pr�b�lkoz�somon.

- Miattad nincs itt, igaz? - K�rdezem fogcsikorgatva.

- Nyughass! - Teszi kezeit eny�imre. - Nem b�ntottam. J�l van, j� helyen. - Vigyorog tov�bb, mint a tejbe t�k.

- Utolj�ra k�rdezem! Mit csin�lt�l vele?!

R�ntok m�g egyet fels�j�n, de � egy egyszer� mozdulattal v�ltoztat a poz�ci�n �s nekinyom az oszlopnak,ahol m�sodpercekkel ezel�tt �lltam. Kezeim fejem mell� szor�tja �s beleszimatol a leveg�be lehunyt szemekkel, k�zel hajolva arcomhoz. Megremegek.

- Mit csin�lsz? Engedj el! - R�ngat�zom, de mindhi�ba. Sokkal er�sebbnek bizonyul n�lam. Meg se kottyan neki, hogy �pp szabadulni pr�b�lok.

- T�ged se lenne j� dolog �gy hagyni. - Jelenti ki, mik�zben k�rbenyalja ajkait, majd kinyitja szemeit. Pupill�i t�gak �s �hesen m�reget. - Hallottam, mir�l besz�ltetek reggel. Jungkook megkapta a maga b�ntet�s�t �rte. - Hajol nyakamhoz �s ism�t m�lyet szippant az illatomb�l.

- M-mir�l besz�lsz? - Pr�b�lom �sszeh�zni magam, hogy ne szagolgasson, mert ett�l a hideg futkos a h�tamon, de mit sem 

�rek vele.

- A denev�rekr�l. - Feleli �s f�lemhez �rve v�gigh�zza ajkait rajta.

- H-h�! Fejezd be! Engedj m�r el! - Ny�sz�rg�k fogs�g�ban.

- Ne f�lj, nincs senki a k�zelben.

- Nem nyugszom! Honnan tudn�d, ha lassan el�lvezel a szagolgat�somt�l?

Erre csak egy �jabb nevet�s t�rt fel bel�le �s �ppen annyira elt�volodott t�lem, hogy szemeimbe n�zhessen.

- Elj�n m�g a nap, hogy k�ny�r�gni fogsz az�rt, hogy meg�rintselek. - Suttogja.

A lehet� legnagyobbra ny�lnak szemeim.

- Neked m�s sorsot gondoltam, mint a kis bar�todnak. - S�gja f�lembe, majd fogai k�z� veszi a kis b�rt, mire bel�m szorul a leveg�. - De igazad van, nem t�l biztons�gos itt. - Kuncogja �s elenged. - Holnap tal�lkozunk. - Mosolyog sz�lesen �s pillanatokon bel�l el is t�nik a szemem el�l.

Hossz� m�sodpercekig �llok ott, ahol hagyott. Teljesen lesokkolt, amit tett �s amiket mondott. Egyszer�en nem �ll �ssze a fejemben a k�p. Mi�rt baj az, ha a denev�rekr�l besz�lt nekem? Mi az, amit Jungkook elmondhatott volna nekem, amit nem szabadna? Mi�rt viselkedett ilyen furcs�n? Az eg�szt�l lefagytam. Nem b�rok �pp �sszel gondolkodni �s csak rem�nyedni tudok, hogy m�snap, ha felkelek, kider�l, hogy az eg�sz csak egy rossz �lom volt.

De Jungkook nem �rkezik meg az iskol�ba.